A határ, amely egykor elválasztott, ma már összeköt. Ezt a gondolatot testesíti meg az a kutatói életút is, amelyért nemrég rangos elismerésben részesült Jankó Ferenc geográfus, aki Burgenland földrajzi tudásának történetével foglalkozik. A kutató gyermekkorától kezdve a határ közvetlen közelében élt, és mindaz, amit látott, tapasztalt, később meghatározta tudományos érdeklődését.
Burgenland nem csupán földrajzi egység a térképen – a tartomány identitása az elmúlt évszázad során fokozatosan épült fel. Történelméhez tudósok, térképek, politikai döntések és határmenti emberi sorsok egyaránt hozzátartoznak. Ennek a folyamatnak egyik legelismertebb magyar kutatója, Dr. Jankó Ferenc földrajztudós, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszékének, illetve a Soproni Egyetem Közgazdaságtudományi Karának oktatója, aki Burgenland tartomány rangos elismerését, a Fred-Sinowatz Tudományos Díjat vehette át a közelmúltban a Kabold/Kobersdorf egykori zsinagógájában rendezett ünnepségen.
Jankó Ferenc 2021-ben megjelent „Burgenland földrajzi felfedezése – Tudomány, geopolitika és identitás a két világháború között” című kötete a térség földrajzi tudásának történetét dolgozza fel, különös tekintettel a két világháború közötti időszakra. A tartomány megalakulása ugyanis nem csupán politikai és közigazgatási folyamat volt, hanem – ahogyan a szerző hangsúlyozza – földrajzi projekt is. Burgenlandnak nevet, fővárost, táji leírást, gazdasági és közlekedési hálózatot kellett kapnia – mindezt egy korábban egységesen soha nem létező régió számára. A könyv gazdagon illusztrált térképekkel, fotókkal és helynévmutatóval segíti az olvasót, aki így nemcsak egy földrajzi, hanem egy identitástörténeti utazás részese is lehet. A kötet nemcsak Burgenland történelmét világítja meg új szempontból, hanem Ausztria és Magyarország közös múltjához is fontos adalékokat kínál.
„Jelen könyv a földrajzi tudás történetéről szól. Burgenland, Ausztria száz évvel ezelőtt, a párizsi béketárgyalásokon megszületett tartománya kiváló példa annak elismerésére, hogy a földrajzi tudás nem készen kapott, azt geográfusok és más földrajzi „tudáslétrehozók” alkotják, és akkoriban a terület átcsatolásának legitimálására, Burgenland földrajzi és turisztikai identitásának kiformálására, geopolitikai szerepének megragadására szolgált.”
– részlet a könyv hátsó borítójáról.
„Soproni vagyok, ám Szombathelyen születtem, kizárólag technikai ok miatt történt így, ugyanis koraszülöttként érkeztem, a szomszéd városban kaptam megfelelő ellátást.” – meséli Jankó Ferenc. „A családom története összetett. A nagyszüleim a háború utáni kitelepítések idején érkeztek ide, amikor az üres házakat töltötték meg új lakók, a „Zug’reisterek”, de találunk horvát, szlovák vagy éppen matyó szálakat is.” Számára teljesen hétköznapi jelentőségű volt a határ közelsége. Házukból Ausztria látványa tárult eléjük, gyerekként a sínek mellett játszottak. A határmentiséghez kapcsolódó emlékei meghatározóak: a feketemunka/Schwarzarbeit, a határőrökkel való találkozások, a rendszerváltás utáni bevásárlóutak – ezek mind beépültek abba a világképbe, amelyből később a kutatási téma adódott. „A földrajz már gyerekkoromtól fogva érdekelt. Térképeket nézegettem, városokat rajzoltam, viszont nem csak a helyek, hanem a történetük is érdekelt.” – mondja.
A könyv két nagyobb egységre tagolódik: a fő csapásirány a Burgenland-diskurzust formáló szerzők, intézmények, folyóiratok és könyvek bemutatásából, megállapításaik elemzéséből áll, ezt követi (a Magánfelfedezés fejezetcím alatt) egy hosszabb rész, amely a szerző Burgenland-értelmezését foglalja magában. Így egyszerre ismerjük meg az 1921-ben létrejött tartománnyal kapcsolatos tudástermelés történetét, valamint Jankó Ferenc saját, személyesebb hangú megközelítését a régió történelmére és földrajzára vonatkozólag. Itt mindjárt megjegyzendő, hogy e két rész nem is különíthető el élesen egymástól, ugyanis a tudománytörténeti összefoglalás mikéntjére is hatással lehet a szerző Burgenland-képe, érdeklődése és tudományfelfogása – és fordítva. Vélhetően ennek felismerése ihlette a mű utolsó mondatát: „Bár igazából azt is beláthatjuk: az egész könyv egy saját szempontú felfedezés volt, Burgenlandnak és felfedezőinek a felfedezése.”
(Forrás: Törő László Dávid/Korall 23. évf. 4. sz. (2022.))
Sopronban járt iskolába, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem geográfus szakán végzett, ott is doktorált, disszertációjában dunántúli történelmi városok – Sopron, Kőszeg és más dunántúli települések – felújítását elemezte. Két fő kutatási témája a környezetváltozások, az éghajlatváltozás
társadalmi kérdései, valamint Burgenland történeti földrajza. Azt vizsgálta, hogyan alakult ki az a tudás, amely ma a tartományról él a közgondolkodásban.
„Tulajdonképpen az is motivált, hogy lássam, milyen módon „találták ki” Burgenlandot. Hogyan írták le földrajzi identitását, miként alakult ez az elmúlt száz évben.” – magyarázza. „A tartomány létrejöttekor földrajztudósok szó szerint felfedezni jöttek ide: megírták a tanulmányaikat, könyveiket arról az új területről, amelyet Ausztria kapott.” A tudományos szakemberek kezdetben Bécsből és Grazból érkeztek: a térség földrajzi, etnikai és politikai leírása alapvetően kívülről formálódott. Fontos szerepet kaptak a horvát közösségek, akik körül identitáspolitikai viták is zajlottak. A magyar kisebbség szerepe ezzel szemben fokozatosan háttérbe szorult: az első világháború után tömegek hagyták el a tartományt. A két világháború között a térség földrajzi leírásában megjelentek a nagy német ideológiai diskurzusok is, amelyek geopolitikai érdekek mentén értelmezték újra Burgenlandot. „A vasfüggöny időszaka új értelmet adott a „határtérség” fogalmának. Ma pedig egyfajta kettősség jellemzi Burgenland megítélését: Ausztria belső tartományaiból sokszor periférikus térségnek tartják, míg Magyarországról gyakran „kánaánként” jelenik meg. Ez a tartományi öntudat szempontjából sokszor tudathasadásos helyzet.” – fejti ki.
Mindez nem csupán tudományos kérdés, hanem személyes ügy is Jankó Ferencnek: kirándulásai, biciklitúrái, a helyszíni kutatások mind hozzájárultak ahhoz, hogy Burgenland – még ha hivatalosan egy másik ország része is – saját földrajzi identitásának részévé váljon. „A földrajz nemcsak arról szól, hogy „mi hol van”. Azt is megmutatja, hogyan alakítjuk a világot a fejünkben. Úgy vélem, Burgenland krónikája valójában egy sikeres történet. A tartomány egyben maradt, a földrajztudomány pedig hozzájárult ahhoz, hogy ez a térség saját identitással rendelkező hely legyen Európa közepén.” – zárja a beszélgetést a szerző, aki a tanítás és a kutatás mellett négy gyermek édesapjaként is helyt áll.
Fotók: Dr. Jankó Ferenc
