Gyermekkora óta műfordító szeretett volna lenni. Vágyai megvalósításához Ausztriába érkezett, és végül itt is rendezkedett be. Aztán más pályára tévedt: ma már Ringató foglalkozásokat tart Bécsben, Badenben és Sankt Pöltenben. Munkája során rengeteget merít erdélyi gyökereiből, zenei tanulmányaiból, és a saját gyermekeivel való tapasztalataiból.
Kedd reggeli készülődés az AMAPED-ben – számomra is ismerős, hisz kisfiammal éveken keresztül mi is rendszeres vendégek voltunk a Ringató foglalkozásokon. Szerettem volna, ha a zene már egészen csecsemőkorától a mindennapjai része lenne, és emellett a magyar nyelvi fejlődését is segíteni akartam. De arra nem számítottam, hogy mennyi mindent kapunk még emellett: egy összetartó közösséget, ahol külföldön élő kisgyermekes szülőként mindenki hasonló élethelyzetben van, és ahová az ember még egy alvásmentes éjszaka után is szívesen siet. Orsi pedig igazi energiabombaként tartja a foglalkozásokat immár tizennégy éve.
Rólunk.at/Farkas Noémi: Hogyan vezetett az utad Szatmárnémetiből Bécsbe?
Fodor Orsolya Katalin: Már általános iskolában eldöntöttem, hogy műfordító szeretnék lenni. A román olvasókönyvekben olyan jó novellák voltak, amiket sajnos nem értettem, tehát ki kellett szótáraznom és saját magamnak lefordítanom őket. Érdekelt az irodalom, és hogy miről szólnak ezek a történetek. Gyorsan megfogalmazódott bennem, hogy műfordító leszek, de nem volt ilyen szak, ezért a magyar-németet választottam. Első évben egy ösztöndíjnak köszönhetően fél évet Germersheimben töltöttem, egy tolmács és műfordító intézetben, ahol a diákok gyakorlatilag négy éven keresztül csak azt tanulják, hogyan kell fordítani, műfordítani, tolmácsolni, szakfordítani. Csak erről szólt az egész képzés, amit nagyon megirigyeltem. Arra gondoltam, hogy azalatt az öt év alatt, amíg én egyetemre járok, és csak a nyelvet tanulom, speciálisan műfordítónak is tanulhatnék. Ezért megnéztem, hogy hol van olyan szak a közelben, ahol magyar nyelv is van. Kiderült, hogy Ausztriában két egyetemen van ilyen képzés, de csak Bécsben van magyar szak. Így egyértelművé vált, hogy ahogy befejeztem az egyetemet, jövök Bécsbe a mesterképzésre.
Rólunk.at/Farkas Noémi: Ma is foglalkozol műfordítással?
Fodor Orsolya Katalin: Sajnos nagyon minimálisan foglalkozom már vele, csak a fióknak dolgozom. Én németről magyarra tudnék jól fordítani, viszont az érvényesüléshez az kellene, hogy a magyar piacon meglegyenek a kapcsolataim a kiadókkal, hisz a szerzői jogokat ők veszik meg, és adják a megbízásokat a fordítóknak. Rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok egy tipikus PR-ember. Ezen a vonalon elhalt a dolog.
Manapság leginkább gyerekdalokat szoktam fordítgatni. Ha megtetszik egy német dal, akkor eljátszadozom vele, hogy magyarul hogy jönne ki a legjobban.
Mielőtt a Ringatót elkezdtem, nyelviskolában tanítottam, amit nagyon élveztem. Magyart tanítani külföldieknek egy álom. Illetve németet is tanítottam itteni magyaroknak.
Rólunk.at/Farkas Noémi: Mi tartott itt az egyetem után?
Fodor Orsolya Katalin: Az egyetem alatt ismerkedtem meg a férjemmel, aki osztrák, de a Collegium Hungaricumban, egy táncházban ismerkedtünk meg. Nincsenek magyar gyökerei, de az egyetemen különböző nemzetek táncát is tanulta, és a barátaival eljártak táncházakba. A Collegium Hungaricum előtt biciklizett, és meghallotta, hogy bent szól a magyar zene. Lelakatolta a biciklit, és bejött a táncházba. Aznap ismerkedtünk meg.
Rólunk.at/Farkas Noémi: Ha jól tudom, a zene szeretete szintén már gyerekkorod óta jelen volt az életedben.
Fodor Orsolya Katalin: A zenei vonal is búvópatakként átszövi az életemet. Általános iskolában kezdtem a zeneiskolát. Az elemiben nem éreztem jól magam, váltani szerettem volna. Megláttam az újságban, hogy felvételt hirdetnek a Zene és Képzőművészeti Szaklíceum ötödik osztályába. Elmentem felvételizni. Annyira nem tudtam románul, hogy amikor kitették a neveket az eredményekkel, nem értettem, hogy az én nevem mellett mi áll: felvettek, vagy nem. Hazáig, a biciklin mondogattam magamban az idegen szót, hogy el ne felejtsem, és hazaérve megnéztem a szótárban. Addig izgultam, aztán megkönnyebbültem, hogy sikerült. Képzőművészetre vettek fel, de együtt voltunk a zenészekkel. Sokat énekeltem kórusban Fejér Kálmán bácsival. Érettségire az ajándék pénzből gitárt vettem. A hangszer szeretete mindig ott volt az életemben. Mindig is néptáncoltam, a Délibáb is úgy talált meg, onnan elcsábítottak a Barka Bécsi Magyar Népdalkörhöz, így kezdtem el énekelni náluk.
Rólunk.at/Farkas Noémi: Ilyen érdeklődéssel nagyon testhezállónak tűnik a Ringató, de hogy jött az ötlet, hogy ezzel foglalkozz?
Fodor Orsolya Katalin: Az egyik ismerősöm és tanítványom, Lois Márti a saját gyerekei kapcsán ismerte meg a Ringatót. Meg is csinálta a tanfolyamot. Szeretett volna intézményeknél házalni a foglalkozással, ezért elhozta nekem a szöveget, hogy németre fordítsam. Ehhez meg kellett néznem a honlapot, szóval a Ringatóval először egy fordítási feladat kapcsán találkoztam. Márti el is kezdte csinálni, mígnem a családjával hazaköltöztek Magyarországra. Így ott volt az igény a kisgyermekes szülők részéről, volt egy meglévő csoport, nekem pedig megvolt hozzá a zenei affinitásom, a népzenével is találkoztam, így elmentem az alkalmassági vizsgára, hogy elvégezhessem a tanfolyamot. Legalább 14 éve csinálom.
Rólunk.at/Farkas Noémi: Bécs mellett hol tartasz még Ringatókat?
Fodor Orsolya Katalin: A badeni csoport legalább 7 éve működik, oda is nagy élmény járni. Sankt Pöltent az idei tanévtől vettem át, de korábban is volt olyan Mikulás ünnepség, amit közösen csináltunk. Szoktak egyedi megkeresések is lenni, mint karácsonyi bulik, ahol sok gyerek van.
Rólunk.at/Farkas Noémi: A Ringatóknak van egy megadott forgatókönyve, de azt tapasztaltam, hogy te rengeteg mindent behozol a saját életedből, az aktuális történésekből, zenei ismereteidből.
Fodor Orsolya Katalin: Az elején nagyon “vallásosan” írtam az óravázlatot. A Ringatónak van egy módszertana, egy váza, felépítése. Aztán rájöttem, hogy szívesen improvizálok. Ha történik valami, mondjuk jön egy baba, aki rosszul aludt, vagy megijedt valamitől, akkor ezekre a témákra mindig le szoktam csapni, és reagálok. Vagy épp az aktuális időjárási jelenségre. Jövök befelé és havazik, akkor nyilván elő fogok venni egy havas nótát, pedig nem szerepelt az óravázlatomban. Vannak a biztos pontok, mint a kalendárium, az évszakok változása, az ünnepek, születésnapok, névnapok. Ezek közé a biztos blokkok közé kerülnek be a rugalmas részek. Minden egyes Ringató más. Még amikor két csoport jön egymás után, akkor is. Más a hangulata, nem is lehetne kétszer egyformát tartani. Másként reagálnak a szülők és a kicsik is. Amikor egy gyerek hangosan felkacag, akkor még ráteszek egy lapáttal, mert reagálunk egymás energiáira. Minden egyes alkalom egyszer van és egyedi. Ez olyan, mint amikor a színészek azt mondják, hogy minden este más a színpadon.
Rólunk.at/Farkas Noémi: Ehhez még hozzájönnek a különböző hangszerek is. Ezeket mi alapján választod ki?
Fodor Orsolya Katalin: Többféle szempontot is figyelembe kell vennem, amikor eldöntöm, hogy mit hozok. Sokáig a furulya volt a fő hangszerem, csak amellett az anyukák nem énekeltek, mert nem volt, aki vezeti őket. Úgyhogy kevesebbet használom már. Sokszor van nálam ukulele vagy metalofon, kalimba, amin csak a kezemmel játszok és tudok hozzá énekelni. A hangszer benne van a módszertanban, ehhez tartom is magam. A gyerekeknek is fontos, hogy lássák a kezemben.
Rólunk.at/Farkas Noémi: Tizennégy év nagy idő, ezalatt a saját gyerekeid is nagyok lettek. Emlékszem, volt olyan, hogy ők is velünk énekeltek.
Fodor Orsolya Katalin: Tulajdonképpen előbb “ringatóztam”, minthogy saját gyerekem lett volna. Aztán mellettük könnyen meg tudtam oldani a foglalkozásokat, hisz amikor például nem volt óvoda, akkor őket is be tudtam hozni, és nagyon élvezték. Most már pár éve úgy “ringatózok”, hogy nincs velem saját gyerek, ami egy újdonság számomra. Idén már mindhárman iskolások. Már nem járnak ide velem, de nálunk otthon azóta sem kopott ki a zene, a mondókázás, a hangszerek.
Rólunk.at/Farkas Noémi: Van még valamilyen terved, ami megvalósításra vár?
Fodor Orsolya Katalin: Nagyon régóta szeretném, ha Bécsben is meg tudnánk szervezni, és rendszeressé tennénk a Magyar Dal Napját. Magyar szerzők dalai szólalnának meg pár órán, vagy akár fél napon keresztül. Bárki hozhatna magyar dalokat, és felléphetne egyénileg vagy csapatban is. Online is közvetítenénk, hogy eljusson minél több zeneszerető emberhez. Hatalmas álmom, hogy ez egyszer megvalósuljon: összefogni a magyarul zenélőket Ausztriában, és csinálni nekik egy nagy ünnepet.
Kiemelt kép: Farkas Noémi
Akár ez is tetszhet
