13. alkalommal ülésezett Budapesten a Magyar Diaszpóra Tanács, vagyis a világ különböző pontjain élő magyar közösségek konzultációs platformja. A magyar kormány által 2011-ben alapított közös fórumra 30 országból érkeztek képviselők, akik a közösségek helyzetét és a kormány nemzetiségi politikájának irányvonalait vitatták meg. Mentsik Szilvia, az AMAPED elnöke is jelen volt az egynapos tanácskozáson.
A világ magyarságának legmagasabb szintű tanácskozó fórumát november 20-án rendezték meg a Várkert Bazárban. Ausztriából jelen volt Mentsik Szilvia, az AMAPED elnöke, Dr. Kotolácsi Mikóczy Ilona a SalzUng – Salzburgi Magyar Egyesület elnöke, Karvansky Mónika a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének elnöke, meghívott vendégként Wurst Erzsébet, a Kaláka Club elnöke, és dr. Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora. A találkozó utáni napon rövid telefonos intejúban kértük Mentsik Szilviát, hogy számoljon be az ülésről.
Rólunk.at/Horváth Nóra: Milyen programok előzték meg az egynapos eseményt?
Mentsik Szilvia: A fórum szerda este egy hivatalos vacsorával kezdődött, ahol Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes bemutatta a tragikus hirtelenséggel elhunyt Potápi Árpád, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkárának utódját, Nacsa Lőrincet a diaszpóra képviselőinek. Ezután kicsit személyesebb beszélgetésekre is sor került vele és egymással is, így indult a találkozó, majd másnap a Várkert Bazárban folytatódott. Az első részben az államtitkárság által végzett munka bemutatására került sor, ahol értesülhettünk arról, hogy egész évben mivel foglalkoztak, illetve voltak javaslatok is, amelyeket tettünk, hogy mik azok, amik esetleg hiányoznak, vagy mik azok a dolgok, amiket jó lenne fontolóra venni.
Rólunk.at/Horváth Nóra: Milyen példákat emeltek ki?
Mentsik Szilvia: Például a felsőoktatásban számos olyan kérdés merül fel, amely a külföldön élő fiatalokat érinti, akik Magyarországra jönnek tanulni. A velük kapcsolatos feladatok között szerepelt, hogy mi történik azokkal, akik megérkeznek, és problémákkal szembesülnek. A Hazaváró Program is nagyon jó ötlet volt. A visszaköltözéssel kapcsolatos nehézségek tanulságai alapján jöttek létre a különböző Hazaváró Pontok az önkormányzatoknál. Úgy tudom, hogy ezek már 68 helyen elérhetők Magyarországon, és nemcsak magyarul, hanem angolul is lehet ügyet intézni. Tanulva a tapasztalatokból, azon dolgoznak, hogy hogyan lehet még jobban segíteni a visszaköltözőket.
A visszaköltöző családoknál például az oktatás kérdése is felmerült, ami reciproka annak amit mi csinálunk. Komolyabb tanácskozásra is sor került azokról a visszaköltözőkről, akiknek gyermekei a magyar oktatási rendszerbe szeretnének beilleszkedni, de valamilyen okból nem beszélik jól a magyart, vagy jól beszélik, de nem tudnak írni, és problémáik vannak. Ekkor elmondtam, hogy például Ausztriában hogyan működik a bevándorló gyerekek integrációja, különösen a türelmi időszak. Ez is egy járható útja annak, hogy hogyan lehet a gyerekeket a magyar oktatási rendszerbe integrálni, ami jelenleg komoly problémának tűnik.
A cserkészet kérdése, a Rákóczi táborok és az Erzsébet táborok szerepe is fontos téma volt, amely a fiatalok számára biztosított lehetőségeket érintette. Emellett a felsőoktatási lehetőségek is szóba kerültek, különösen az a lehetőség, hogy a fiatalok Magyarországra jöhetnek tanulni. Szó volt a Kőrösi Csoma Sándor Programról is, ezen kívül létezik a Petőfi program is, amely a Kárpát-medencébe irányuló ösztöndíj lehetőségeket biztosítja.
Rólunk.at/Horváth Nóra: Szinte mindegyik kontinensről és 30 országból képviseltették magukat a diaszpóra tagjai. Mik voltak a felmerülő vagy visszatérő kérdések?
Mentsik Szilvia: Azt gondolom, hogy az európai kontinensen mindenkit leginkább a háború és béke kérdése foglalkoztat. Nagyon sokan hangot adtak aggodalmuknak, és érdekes volt hallani, hogy például Lengyelországban hogyan látják a lengyelországi magyarok ezt a kérdést. Ugyanígy érdekes volt, hogy egy írországi kolléganő hogyan gondolkodik erről. Nagyon érdekes volt még a bevándorlás kérdése és a közbiztonság, amely szintén eddig nem nagyon volt téma, de most felmerült, hogy Nyugat-Európában milyen a közbiztonság helyzete.
Ezen kívül még fontos téma volt, hogy mindenhol egyre komolyabban veszik a vasárnapi, délutáni vagy hétvégi iskolákat, ahol egyre többen igénylik az oktatást. Korábban több helyen felmerült, hogy a kiköltöző magyarok nem igazán igénylik ezeket a hétvégi iskolákat, de az elmúlt időszakban, mondhatjuk, hogy két évvel ezelőtt kezdett el robbanásszerűen nőni a hétvégi iskolák száma.
Most is ezt tapasztaltuk, hogy szinte minden régióban ez egy fontos kérdés, például Ausztráliában is, ahol a brisbane-i közösség számára fontos, hogy a gyerekeik tanulhassanak egy délutáni iskolában, hogy ne felejtsék el a nyelvet, hanem megtanuljanak magyarul.
Szintén fontos téma volt a kiskorban történő nyelvi oktatás, ami eddig szórványosan volt elérhető, de most már szinte mindenhol a világban igény van arra, hogy már óvodás kor előtt kapcsolatba lépjenek a szülők, és a gyerekek szakszerű magyar nyelvű nevelésben részesüljenek. Ma már több program is elérhető Magyarországon, és a kint élő magyar közösségek is szívesen vennék, ha minél több program átkerülhetne a külhoni magyarokhoz. Úgy gondolom, ezek voltak talán a legfontosabb témák, amelyek egyértelműen emelkedő tendenciát mutatnak, különösen a gyerekek létszámának tekintetében.
Rólunk.at/Horváth Nóra: Mi lehet az oka az említett két évvel ezelőtti robbanásszerű emelkedésnek a hétvégi iskolák terén?
Mentsik Szilvia: Azt gondolom, hogy valóban eljutott a szülőkhöz az információ, és legtöbben komolyan is veszik ezt. Ami számomra meglepő volt, hogy bár sokan mondják, hogy Magyarországról költöznek ki a legtöbben, most egy statisztika szerint kiderült, hogy a szomszédos országokból sokkal többen költöznek el, akárhova máshová. Most nem akarok itt nyugatról, keletről, vagy egyéb kategóriákról beszélni, de a munkavállalási kedv sokkal nagyobb lett a környező országok részéről is. Valószínűleg az egymás közötti információk és a helyszínen szerzett tapasztalatok is hozzájárulnak ehhez.
A Hazaváró Program azért vált ekkora projektté, mert sokan valóban szeretnének haza is térni. Hallottunk olyan negatív példát is, hogy egy család, amely öt évig dolgozott Írországban, végül vissza akart térni Magyarországra. Azonban szembesültek azzal, hogy bár ők vissza akartak jönni, a gyerekeket nem tudták beilleszteni, mert úgy döntöttek, hogy otthon csak angolul nevelik őket, ami az adott helyzetben nagyon jól működött, de a Magyarországra való visszatéréskor komoly problémákat okozott. Volt olyan család, akik visszaköltöztek Írországba, mert nem tudták integrálni a gyerekeket, mivel már nem tudtak visszatérni a magyar nyelvhez, és a gyerekek gyakorlatilag idegen nyelvűként érkeztek Magyarországra. Úgy gondolom, hogy egyre többen kezdik el átgondolni ezt a kérdést, és valószínűleg ez az egyik fő oka ennek a problémának.
Rólunk.at/Horváth Nóra: A hétvégi iskolák iránti igény növekedését követi a Magyarországról érkező állami támogatások mértéke?
Mentsik Szilvia: Nem néztem meg pontosan, hogy mennyiben emelkedett, de ahogy a miniszterelnök-helyettes úr is mondta, minden magyar magyar, és igyekeznek mindenkit támogatni. Nyilván vannak keretek, mivel gazdasági válság van egész Európában, tehát nem végtelen forrásról van szó, de ha ők azt látják, hogy egy közösségben, ahol például 30 gyerek van, és igény mutatkozik rá, akkor megpróbálják ezt a közösséget támogatni.
Fontos, hogy a támogatás nem feltétlenül csak pénzügyi formában jelenik meg, hanem például létrejött egy honlap, ahol lehet tananyagokat letölteni. Emellett sok olyan támogatás is létezik, amely nem pénzben, hanem személyekben nyilvánul meg, akik az ottani munkát tudják segítik, mint például a KCSP ösztöndíjasok. Erre egy nagyon jó példa, hogy például Dél-Amerikában a KCSP támogatás révén sok régi egyesület, amelyek már nem működtek aktívan, újraszerveződtek. Tehát ennek van egy építő szerepe is.
A magyar kormány diaszpóra iskolatábor programjának keretében 2024-ben több tucat tábort és iskolatábort támogattak. A program célja az iskolás korú gyermekek utaztatásának finanszírozása volt. A helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy 2025 a nemzetpolitika szempontjából a jövő nemzedékének éve lesz.
Kiemelt kép: Nemzetpolitikai Államtitkárság facebook oldala
Akár ez is tetszhet
