Tragikus autóbalesetben vesztette életét Cipruson a Napraforgók – Bécsi Magyar Néptánc és Népzene Egyesület egykori elnöke, Tarcsai Helga. A Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasként 2025-ben aktívan támogatta a ciprusi magyar közösséget. Egy tavalyi interjúnkban tapasztalatairól mesélt a Rólunk olvasóinak, ezzel a cikkel emlékezünk rá.
„A bécsi Délibábban és a Napraforgókban nőttem fel. Ez volt az én közegem, az identitásom egyik legfontosabb bázisa.” – mesélte Tarcsai Helga, aki éveken át néptáncosként, szervezőként és műsorvezetőként működött a magyar néptáncéletben. A néptánc Helga számára nemcsak mozgás volt, hanem közösség és kapocs a magyar kultúrához. „A néptánc olyan, mint egy életre szóló iránytű. Megtanított együttműködni, fellépni, felelősséget vállalni.” Helga a bécsi évek alatt a pedagógia felé fordult, de hamar rájött, hogy önmagában a gyerekekkel való foglalkozás nem elég. „Nagyon szeretem a gyerekeket, és a pedagógia is közel áll hozzám, de valami mégis hiányzott. Egyre inkább kikristályosodott bennem, hogy éppen a magyarság az, ami hiányzik.” Hiába tanított néptáncot és népi játékokat, ha a gyerekek nem értették a nyelvet, és nem is kapcsolódtak a magyar kultúrához. „Lehet tanítani táncot nyelv nélkül is, de amikor a gyerek nem tudja, mit énekel, nem tudja, mit jelent a játék, akkor valami elveszik.„
Ez a hiányérzete végül Cipruson oldódott fel, ahová a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében költözött. „Most itt vagyok, és végre zúdíthatom rájuk a magyar kultúrát, a magyar hagyományokat.” – mondta lelkesen, miközben arról mesélt, milyen érzés az új helyen közösségben működni. „Cipruson más közösségi dinamika érvényesül, mint például Bécsben.” – mesélte Helga. Míg Ausztriában a tánccsoportok jellemzően egy-egy tájegység táncaira specializálódnak, Cipruson sokkal vegyesebb a helyzet, és maga a közösség is állandó mozgásban van. „A szigeten nehéz pontosan meghatározni, hány magyar él, mert sokan csak rövidebb időszakokra érkeznek. Egyes becslések szerint kétezren, más források szerint akár három-négyezren is lehetünk – de mivel sokan háromhavonta elhagyják a szigetet, nem is kell hivatalosan bejelentkezniük.” A közösséget főként vegyes házasságban élők alkotják, sok az olyan család, ahol az egyik szülő magyar, a másik görög, ciprusi, olasz vagy arab. „Sokan közülük annyira megszeretik a helyet, hogy később visszajönnek dolgozni, letelepednek, családot alapítanak.”
A Ciprusi Magyarok közössége tavaly második alkalommal szervezte meg saját diaszpóra táborát is. Helga aktív tagja volt a Ciprusi Magyarok facebook-csoportjának, és a diaszpórában élők közötti kapcsolattartás egyik motorjaként működött. „Nekem ez nem teher. Ez egy lehetőség arra, hogy visszaadjak valamit abból, amit én kaptam a közösségtől.” – mesélte. Ez a gondolat vezette akkor is, amikor részt vett a Rákóczi Táborban, ahova a Ciprusi Magyar Barát és Kulturális Kapcsolatok Társaságán keresztül jutott el. „Minden fantasztikusan jól volt megszervezve.” – mesélte Helga. 22 országból, 100 településről érkeztek fiatalok, összesen 900-an. Hozzájuk 60-70 felnőtt, köztük önkéntes segítők is csatlakoztak. A gyerekek 20-25 fős csoportokban, egyetemisták vezetésével vettek részt a programokon. Ez a felállás, mint kiderült, nagyon hatékonyan működött, hiszen a fiatalabb vezetők közelebb álltak a táborozókhoz. A Sátoraljaújhely tövében, egy gyönyörű, erdős völgyben elhelyezkedő tábor számtalan programot kínált a résztvevőknek. Minden reggel 9 órakor, egy speciális zenére gyülekezve indultak a buszok, amelyek a csoportokat különböző helyszínekre vitték. A tábor utolsó napjainak egyikén egy egész napos sportnap is volt, melyen a szülők és a kísérők is aktívan részt vettek. Helga például számháborús bázist vállalt az erdőben.
A Napraforgók Néptáncegyüttes egykori elnöke 2012-ben költözött családjával Bécsbe. Helga kislánya szerette volna az osztrák fővárosban folytatni gimnáziumi tanulmányait, így a család hozott egy döntést, és mindannyian Bécsbe költöztek. A költözés, bár sok pozitív változást hozott Helga számára is, aki hamar megszerette az osztrák fővárost, viszont hiányzott neki a magyar közeg és a magyar kultúra, így rövidesen a Délibáb Néptánccsoport tagja lett, ahol évekig néptáncolt. Rövid kihagyás után Helga végül csatlakozott a Napraforgókhoz, ahol először még nem aktív tagként több táncos workshopon vett részt. Hamar ismeretségek, majd barátságok szövődtek. Nagy öröm volt számára egy összetartó magyar közösség tagjának lenni. A tánc mindig is Helga életének szerves részét képezte, bárhova rendelte a sors, megtalálta a módját, hogy táncolhasson. Még gyermekként a győri Kisalföld Táncegyüttesben ismerkedett meg a néptánccal. Gimnáziumi évei alatt a Szanyi Bokréta Hagyományőrző Egyesület aktív tagjaként lehetősége nyílt több országban fellépni. A főiskola alatt a soproni Lajtha László Tánccsoportban táncolt.
Szöveg, kiemelt kép: Horváth Nóra
Akár ez is tetszhet
