A nyár legmelegebb napjain a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület (BMKE) fiatal népzenészei, a Szélforgók Népzenei Együttes néhány oszlopos tagja útnak indult egy hatnapos népzenei tanulmányi utazásra Erdélybe. A zenészek Földesi János és Horváth Bence zenetanárok vezetésével hangszert ragadtak és belevágtak egy páratlan kalandba: 1300 km távolságban találtak rá a magyar népzene és népművészet gyöngyszemeire.
Július utolsó napján még pirkadat előtt indult útnak a kilencfős csapat és 15 órás utazás után megérkezett Gyimesfelsőlokra. Ekkor volt a Nemzetközi Gyimesi Tánctábor záróestje Gyimesközéplokon. Fantasztikus élmény volt a tábortűz körül héjszát táncoló 200 ember és 20 zenész látványa, ez megadta az alaphangulatot a zenészeknek az utazáshoz. A gyimesin kívül mezőségi és moldvai táncokat is jártak a táncházban. A moldvai azért is volt érdekes, mert másnap Pusztinába vezetett az útjuk és közben megtekintették az Ezeréves határt, valamint a Rákóczi-várat. A Gyimesi Vasútállomás impozáns épületével szemben található a Gyimesbükki Tájház, ahol idegenvezetés keretében megismerték a gyimesiek történetét, viseletét, munkaeszközeit.
Délben érkeztek Pusztinába, ahol Veres Mihaela és nagymamája Tímár Magdolna fogadta őket. Előkerültek a hangszerek, a hegedű, a koboz és a dob, együtt zenéltek, énekeltek. Ezután Magdi nénitől gyönyörű pusztinai dalokat gyűjtöttek, valamint elmesélte a fiataloknak a „szégyenvirág” történetét, amit máshol kásafűnek hívnak. Óriási élmény volt a burgenlandi magyar fiataloknak, hogy tőlük kb. 1300 km-re léteznek tisztán magyarul beszélő falvak.
A harmadik napon folytatódott a programok sora, mégpedig az „esztena” látogatása. A csángó mise után két lovasszekérrel indultak a gyimesi hegygerincen lévő pásztorok lakhelyére. Az „esztena” és „turma” szavak jelentését élőben tapasztalhatták: a hegygerincen készült ordából és sajtból bőséges kóstolót is kaptak. A hét órás lovaskocsizást a két lovasgazda, Béla és Fülöp elbeszélései és dalai gazdagították. A fiatalok számára ez óriási élmény volt. Még aznap este a szálláson előkerültek a hangszerek, szólt a muzsika, és a helyiek is eljöttek meghallgatni a zenészeket.
Az utazás negyedik napjának fő eseménye Román Hunor prímás meglátogatása volt Csíkszentdomokoson. A csűrben várta őket ez a nagyon kedves és kiváló prímás és felcsíki táncrendet tanultak tőle a fiatalok. Semmilyen felvétel nem adja vissza azt a hangulatot, azt a stílust, amit a helyszínen élőben tapasztaltak. Az apró finomságok, a hangok képzése, az erő, a sebesség, egyszóval a stílus csak így vehető át legtökéletesebben. Szerénységre és alázatra tanítja a fiatalokat, hogyha megtapasztalják, van még bőven tanulnivalójuk. Végül nagy dicséretet kaptak a fiatal zenészek az adatközlőtől, hogy mennyire fogékonyak és ügyesek. Ezután kora délutántól turista program következett: Békás-szoros, Gyilkos-tó. Ezen a napon még jutott idő fürdésre is a Szépvízi-tóban.
Az ötödik napon délelőtt egy szabadtéri melegvizes strandon, a SkiGyimesben fürödtek, hogy mepihentessék fáradt izmaikat. Délután Molnár Szabolcs, gyimesi prímás Borospatakán, a skanzenben fogadta a csapatot, és hangról hangra héjszákat tanított nekik. A prímás a gardon ütéseit, ritmusait is megmutatta, így a fiatalok ebbe a stílusba is belekóstolhattak. Végül mindenki buszra pattant, irány Csíklázárfalva, ahol András Mihály, a Hargita Néptáncegyüttes vezetőjének rendezvénybirtokán éppen néptánctábort tartottak.
A hatodik napon megnézték a csíksomlyói templomot és zarándokhelyet, fürödtek a Barátok fürdőjében, ittak a különleges, szénsavas borvízből. Ezután a kézdivásárhelyi Szántó család mézeskalácsos műhelyébe látogattak, ahol előre egyeztetett program keretében megismerkedtek nem csak a mézeskalácskészítés folyamatával, hanem fehér cukormázzal egyéni ízlés szerint díszítették az előre elkészített piros mézeskalács szíveket.
A műhely után a trapéz alakú főtéren megkeresték az Incze László Céhtörténeti Múzeumot, ahol megismerték a középkori, helyi kézművesek szerszámait, munkafolyamatait, zászlóit, Gábor Áron rézágyújának történetét. Ami a legérdekesebb volt, az Zsuzsi és Andris baba népviseletben című gyűjtemény, ahol Erdély összes tájegységének népviseletébe öltöztetett babáit nézték meg. Ezután szabad program volt Gyimesfelsőlokon, este pedig búcsúmuzsikálással zárták ezt a hetet.
Az úton hazafelé a csapat betért még Korondra és Szovátára, valamint Körösfőn is megállt. A fárasztó, de tartalmas hét után mindenki szerencsésen hazaért. A számtalan felejthetetlen élményt a fiatalok a zenében viszik tovább.
Szöveg, fotók: Földesi János
Akár ez is tetszhet
