Február végéig lehet jelentkezni a 2025/26-os tanév magyar anyanyelvi oktatására Salzburg tartományban. Megfelelő számú jelentkező esetén ez lesz a harmadik tanév, hogy a gyerekek tantervi keretek között tanulhatják az anyanyelvüket.
Ausztria minden államilag elismert népcsoportnak megadja a lehetőséget, hogy megfelelő számú jelentkezés esetén a közoktatásban résztvevő diákok az anyanyelvüket iskolai keretek között tanulhassák. A SalzUng – Salzburgi Magyar Egyesületnek köszönhetően két éve már Salzburg tartományban is folyik az oktatás. Salzburgban az első évben három, az idei évben két csoport indult, egyetlen gyerek hiányzott csak, hogy a gimnáziumi osztály is el tudjon indulni. Kotolácsi Mikóczy Ilonát, a Salzburgi Magyar Egyesület elnökét kérdeztük a részletekről.
Rólunk.at/Rick Zsófi: Mit jelent pontosan az, hogy tantervi keretek között tanulják a gyerekek a magyar nyelvet?
Kotolácsi Mikóczy Ilona: Heti két magyaróra van az órarendjükben, pont úgy, mint bármelyik másik óra. Kapnak jegyet, bekerül a bizonyítványba. Néhány helyen, például Tirolban már arra is van lehetőség, hogy érettségizzenek magyarból. Nálunk ez még messze van, mivel csak két éve működik a program. Nem egyszerű összeszervezni, mert egy csoport indulásához legalább 12 jelentkező szükséges. Egyetlen iskolából ez biztosan nem jön össze. Erre az lett a megoldás, hogy három különböző körzetben lévő iskolában vannak az órák, leginkább délután, hogy mindenki odaérjen.
Rólunk.at/Rick Zsófi: Ez mennyire nehezítő tényező?
Kotolácsi Mikóczy Ilona: Igen, ez plusz terhet ró a szülőkre. Leginkább a nagyobb városokban okoz gondot a logisztika, mert oda kell vinni a gyerekeket, és értük kell menni. Az Oktatási Igazgatóság sem könnyíti meg a helyzetünket, ugyanis, ha sikerül is összeszedni a stabil induló létszámot, akkor a jelentkezés után a hivatal kiküld még egy levelet a szülőknek, amelyben kérik a megerősítést, hogy valóban szeretnék-e ezeket az órákat. Ha valaki erre elfelejt válaszolni, akkor semmisnek tekintik a jelentkezést. Erre mindig fölhívjuk a figyelmet. És ezért nagyon fontos, hogy a szülők az egyesületünk felé is jelezzék, ha beadják a jelentkezést.
Rólunk.at/Rick Zsófi: Többször elmondtad már ezzel kapcsolatban, hogy nehéz rávenni a szülőket, hogy magyarórára járassák a gyerekeket. A logisztikán kívül lehet még ennek valami oka?
Kotolácsi Mikóczy Ilona: Sok család úgy jön ki, hogy „csak tanuljon meg a gyerek németül”, de nincsenek tudatában annak, hogy ha az anyanyelvét is stabilan beszéli, ha van egy anyanyelvi közege a családon kívül is, az csak erősíti őt. Akár az idegen nyelvek tanulásában is. És egyre többen vannak, akik nem élik meg pozitívan a magyarságukat: úgy gondolják, hogy új hazát választottak, és nem akarják a magyarságukat ápolni. És abba sem gondolnak bele, hogy hiába anyanyelv, de idővel elkopik, ha nincs aktív használatban. Óvodás, általános iskolás korban még rendben van, az ilyen korú gyerekek sokat vannak családi körben. Ha egy gyerek mondjuk itt kezdi az iskolát, akkor írni és olvasni már németül tanul meg. Egy ideig lehet még együtt esti mesét olvasni, de ha nem foglalkoznak ezzel, akkor később, mivel nehezen megy, gondot okoz neki, nem fog magától magyar nyelvű irodalmat olvasni, így az egyszerűen kikopik. Aztán ahogy elindul a felső tagozat, a gimnázium, annyira tele lesz az órarendjük, hogy napi 8-10 órát csak német közegben töltenek, és egyre inkább nehezükre esik már beszélni is. Nem olyan egyszerű megtartani a magyar nyelvet a későbbiekben.
Rólunk.at/Rick Zsófi: Mennyire tud ebben segíteni az iskolán belüli magyaroktatás?
Kotolácsi Mikóczy Ilona: Heti két tanítási órában csodát nem lehet művelni, nem fogják tudni az összes ly-os szót, de nem is ez a lényeg. Viszont az, hogy stabil magyar identitástudatot adjunk, ez kulcsfontosságú. Hogy tudatában legyen, nem csak ő beszéli ezt a furcsa nyelvet, és van egy közeg, ahol nincs egyedül. Ez nagyon jót tesz minden korosztálynak. Többféle könyvet használunk az órákon, kaptunk egyet Burgenlandból, ahol kéttannyelvű iskolák működnek (Magyarul tanulunk tankönyvsorozat, amely ingyenesen elérhető az osztrák tankönyvlistán keresztül, kiadója a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület– szerk.), és van egy nagyon jó kétnyelvű könyv, az Én világom (Pathy Lívia- Seper Judith szerzőpáros, kiadó: Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége– szerk.) címmel. Ezen kívül használjuk a saját kiadásban megjelent Így lettünk magyarok című könyvet, ami a magyar történelemmel és kultúrával is foglalkozik. Izgalmas, meseszerű, szépen illusztrált, jól feldolgozható. Tehát ezt nem úgy kell elképzelni, mint egy nyelvtanórát vagy egy nyelviskolai órát, hanem igyekszünk kulturális kontextusba helyezni a nyelvet.
Rólunk.at/Rick Zsófi: Mi a tapasztalatotok, akik elkezdik, következő évben is folytatják?
Kotolácsi Mikóczy Ilona: Hosszútváról még nem tudok beszélni, most fut a második évünk. Két tanerővel dolgozunk, és aki a kisebb városokba, falvakba jár a tartományban, heti 40 órában tanít, nem tud több osztályban tanítani. A salzburgi gimis csoport idén nem indult el, pedig próbáltam kijárni a hivatalban, hogy hadd kezdjük el 11 gyerekkel, de hajthatatlanok voltak. Volt, aki behozta volna Salzburgba a gyereket, de mivel nem abba az iskolakörzetbe tartoztak, ahol indult a magyaroktatás, így elestek ettől a lehetőségtől. Ők a SalzUng Egyesület által működtetett hétvégi magyar iskolába tudnak járni, csak ez nem a közoktatás része. És hiába szeretnének intézményes keretek között tanulni, ha abban a körzetben nincs elég jelentkező. Úgyhogy most nagyon várjuk, hogy minél több körzetben, minél több korcsoportban összejöjjön a 12 gyerek. Ha 4-5 évig stabilan futna a program, az esélyt adna arra, hogy jobb kondíciókat tudjunk kiharcolni az Oktatási Igazgatóságnál, így az egész egyszerűbbé, könnyebben elérhetővé válhatna.
A jelentkezési lap itt elérhető.
Határidő: 2025. február 28.
A SalzUng Egyesület elérhetősége: salzburgerhunverein@gmail.com
Fotók: Salzung honlapja és facebook oldala
Akár ez is tetszhet
