Több kontinensről érkeztek pedagógusok Budapestre február 27-én, hogy részt vegyenek a Hétvégi Magyar Iskolák Találkozóján. A konferencia évről évre a diaszpórában működő magyar iskolák egyik legfontosabb szakmai fóruma. Idén a digitális világ kihívásai, az érzelmi intelligencia fejlesztése és a drámapedagógia is kiemelt szerepet kapott.
A résztvevők között voltak pedagógusok Európából, Amerikából, sőt tengerentúli közösségekből is, Hawaiitól Új Zélandig. A találkozó nemcsak szakmai program, hanem ritka lehetőség arra, hogy azok, akik év közben gyakran elszigetelten dolgoznak, személyesen is találkozhassanak. Több megszólaló is kiemelte Pécsi Rita neveléskutató előadását, amely az érzelmi intelligencia szerepére és fejlesztésének lehetőségeire fókuszált. Mentsik Szilvia, az AMAPED vezetője szerint az előadás különösen erősre sikerült. „A Pécsi Tudományegyetem előadója egyszerűen zseniális volt. Az organikus pedagógiáról beszélt, és arról, hogyan lehet a gyerekeket a digitális világból egy kicsit kiszakítani, és visszahozni a valóságba. Hogy mik azok az értékek, amik ezen kívül számítanak.” Mint mondta, nemcsak a tartalom volt meggyőző, hanem az előadásmód is. „Nagyon élénk, érdekes, vicces előadás volt. Sok előadás tartalmilag jó, de előadásmódban kevésbé élvezetes. Itt mindkettő találkozott.”
Az érzelmi intelligencia fejlesztésének gyakorlati oldalát emelte ki Király Andrea, a Bécsi Magyar Iskolaegyesület vezetője is. „Felhívta a figyelmünket arra, hogy az érzelmi intelligencia milyen nagyban befolyásolja a gyerekek fejlődését és a befogadóképességüket. Rengeteg ötletet kaptunk, milyen kis játékokkal, bevezetőkkel tudjuk ezt fejleszteni, nem csak mi pedagógusok, hanem akár a szülők is.” A programban a drámapedagógia is hangsúlyos szerepet kapott. Király Andrea szerint számukra ez különösen fontos terület. Kiemelte Tóthné Pákozdi Sylvia előadását, amely arról szólt, hogyan lehet a meséket beépíteni a tanulási folyamatba. „A meséken keresztül új dolgokat tudunk megtanulni a gyerekekkel.” – mondta. Nick Ildikó, a Bunte Schule pedagógusa szerint minden év hoz valami újat. Felidézte, hogy korábban egy népzenei foglalkozás különösen inspiráló volt, ahol egy zenekar történetét dolgozták fel mesekönyv formájában, dalokon keresztül. „Mindig van valami, amit haza lehet vinni.” – fogalmazott.
A délutáni előadások a diaszpórában megvalósult sikeres projektek közül szemezgettek. Az ausztriai magyarságot Bánhalmi Norbert képviselte a Bécsi Magyar Iskola falai közül indult kezdeményezéssel: a néhány szülőből kinőtt fotós közösségből mára több száz fős alkotói hálózat lett, amely önfenntartó módon működik, közösségi finanszírozással támogatja az iskolát, és 2026-tól VIPACH néven nemzetközi művészeti ambíciókkal, fiatalokat és felnőtteket megszólító programokkal épít hidat hagyomány és technológia között. A lendületes, inspiráló előadás végére a teremben ülő hallgatóság is szinte észrevétlenül aktív fotóssá avanzsált néhány pillanatra.
Bár a program tartalmát többen is erősnek tartották, visszatérő kritika volt az időbeosztás. Mentsik Szilvia szerint a konferencia túlságosan tömény. „Nagyon jó lenne, ha az előadásokat követve lehetne fórum formában beszélgetni, akár az előadóval, akár egymás között. Rengeteg tapasztalat van a teremben, és jó lenne ezeket kicserélni.” Szerinte a rövid szünetek erre nem adnak valódi lehetőséget. „Az ember elmegy, ahova muszáj, és már el is telt az idő.” Úgy látja, érdemes lenne rövidebb előadásokat tartani, amelyeket hosszabb, beszélgetésre alkalmas blokkok követnek. „Azért vagyunk itt, hogy kapcsolatba kerüljünk egymással a világ minden pontjáról.” – mondta, utalva arra, hogy a résztvevők között olyan távoli országokból érkezők is vannak, akikkel máskor talán sosem lenne lehetőségük találkozni.
Hasonlóan látja a helyzetet Bajka Kinga Csenge, aki a Bécsi Magyar Iskola képviseletében vett részt a találkozón. Szerinte is nagyon sűrű a program, reggel kilenctől délután hatig szinte egyfolytában előadások vannak. Nincs idő és lehetőség a hallottakat leülepíteni, feldolgozni, illetve a kollégákkal megismerkedni. Úgy érzi, a személyes beszélgetésekre legalább akkora szükség lenne, mint az előadásokra. A networking ennek ellenére sem maradt el. Nick Ildikó elmondta, hogy többekkel sikerült kapcsolatot építenie. „Hamburggal, Ciprussal, Buenos Airesszel. Jó egymást újra látni.” A kapcsolatok nem érnek véget a konferencia után, online is működnek, és már előre egyeztetik, ki jön a következő találkozóra.
A hétvégi magyar iskolák sajátos helyzetben működnek, sokszor önkéntes munkával, korlátozott erőforrásokkal, eltérő jogi és oktatási környezetben. Éppen ezért különösen fontos az ilyen alkalmakon megvalósuló tapasztalatcsere: hogyan működik a magyaroktatás Svédországban, Cipruson vagy Argentínában, milyen módszerekkel lehet fenntartani a gyerekek motivációját, hogyan lehet a nyelvet és a kultúrát élményszerűen átadni. Az ausztriai magyarság képviseltében a találkozón részt vett még Legény Annamária, a Mi Magyarok Egymásért Egyesület elnöke és Fadgyas Erzsébet az egyesület elnökhelyettese is. Felső-Ausztriát Székely Tímea pedagógus és Kladek Antal Mónika, a Felső-Ausztriai Hétvégi Magyar Óvoda és Iskola vezetője képviselték.
Fotók: Horváth Nóra, Bánhalmi Norbert
Akár ez is tetszhet
