Kétnemzetiségű hadtörténeti szimpóziumnak adott otthont a közelmúltban az alsóőri Kultúrház: az Osztrák Fekete Kereszt és a Magyar Média és Információs Központ (UMIZ) közös szervezésében, első alkalommal megvalósuló konferencián osztrák és magyar hadtörténészek, kutatók, katonai tisztségviselők és szakértők vettek részt.
Az Osztrák Fekete Kereszt (Österreichisches Schwarzes Kreuz) fő feladata, hogy ápolja az ausztriai hadisírokat, továbbá felkutatja a külföldön háborúban elhunyt hősök nyughelyeit. Burgenlandban hat hadi temető található, a legnagyobb az észak-burgenlandi Királyhidán/Bruckneudorfban. A legtöbb magyar katona Nagymartonban/Mattersburgban nyugszik. Többek között erről is szó esett az első kétnemzetiségű hadtörténeti konferencián.
Kelemen László, a Magyar Média és Információs Központ (UMIZ), intézményvezetője az előkészületről beszélt: – Dr. Karlovitz János Tibor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hadtudományi és honvédtisztképző karának egyetemi docense évek óta rendszeresen Burgenlandban tölti nyári pihenőjét. Egy ilyen alkalommal kerültünk kapcsolatba. Felvetődött az ötlet egy közös magyar-osztrák katonai találkozó szervezésére. A folyamatba később bekapcsolódott az Osztrák Fekete Kereszt burgenlandi tartományi vezetője, Wolfgang Wildberger ezredes, aki a projekt megvalósításához megfelelő kapcsolati hálózattal rendelkezett, általa rangos előadókat is meg tudtunk hívni. Például a szakmai körökben legendának számító Josep Paul Puntigam, nyugdíjazott dandártárbornokot, aki Ausztria egyetlen harci bevétéséről, az 1921-es, Kirchschlag-i csatáról könyvet is írt.
Dr. Balla Tibor ezredes, hadtörténész, magyarországi résztvevő örömét fejezte ki, hogy létrejöhetett a kétnemzetiségű összejövetel, erre még nem volt példa ezidáig, annak ellenére, hogy Ausztria és Magyarország múltjában hosszú szakasz közös. Elmondta: – Háború, béke, jövő – mindannyiunkat érintő, foglalkoztató kérdések. A múlt, jelen és jövő síkjában rendeztük ez az eseményt, mert akkor van értelme a múltat kutatni, ha belejátszik a jövőbe. Az osztrák előadókat a száz évvel ezelőtti történések, az I. világháború utáni nehéz időszak érdekli elsősorban, ám kétségtelenül vannak közös pontok, mint a például a hadisírgondozás. Egyik előadónk, Négyesi Lajos például a magyar honvédelmi minisztériumban egy időben ezzel foglalkozott, kutatási területe az isonzói csatában elhunyt hősők sírhelyének felkutatása. Azt gondolom, hogy a mai konferencia túlmutat a Fekete Kereszt, illetve a hadisírgondozás tevékenységén, elképzelhető, hogy a jövőben azonban ebbe az irányba is történik elmozdulás, hiszen van, mit feltárni, kutatni. Azt szeretnénk, ha jövő júniusban Budapesten tudnánk folytatni, lehetőleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hadtudományi karának támogatásával.
Az Osztrák–Magyar Monarchia szárazföldi hadereje 1867-től 1918-ig a császári és királyi haderő, (k.u.k. Armee) alakulataiban az I. világháborúban mintegy 3,8 millióan harcoltak. A frontokon közel 661 ezren haltak meg, Isonzónál közel százezer katona esett el.
Dr. Négyesi Lajos ezredes, a hadtudomány PhD doktora előadásában egy korábbi, jelentős kutatás eredményeiről, tapasztalatairól számolt be az alsóőri Kultúrházban: – 2001-ben alakítottunk egy olyan csoportot Magyarországon a hadtudományi társaságban, amely korábbi csataterek kutatását kezdte el tudományos módszerekkel. Kerestünk olyan helyszíneket, ahol magyar katonák harcoltak. Így jutottunk el szlovén kollégákkal az isonzói fronthoz. Kiderült, hogy ott szegedi katonák harcoltak 1917-ben, sőt egy mesterséges sziklavájatban, egy kavernában felfedeztünk egy oltárt, amelyre egy Szűz Máriához szóló fohászt faragtak magyar nyelven, a nevüket németül írták fel. Mint megtudtuk, ők voltak a 46. gyalogezred III. zászlóalj katonái Diendorfer (Dombay) Miksa Ágoston őrnagy parancsnoksága alatt.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense Burgenland magyar hadtörténetben betöltött szerepét is részletezte: – Az elmúlt évtizedekben Ausztria sorsa is sajátságosan alakult a maga semlegességével, kicsit távol maradt az európai politikától, Magyarország a kádári időszakban szintén bezárkózó volt, aztán mi beléptünk a NATO-ba, megint nem voltunk együtt, de ez a kapcsolat, ez a közeledés mindig létezik. Ennek pont Burgenland a színtere, itt élnek együtt az osztrákok, a magyarok, a horvátok, de laknak itt szlovének, vendek, ez olyan soknemzetiségű, sajátságos terület, amely az egykori Magyar Királyság időszakára jellemző. Azt gondolom, hogy innen lehet megint felépíteni, tovább erősíteni a saját, közös történetünket, hiszen mégiscsak mi állunk legközelebb egymáshoz Európában.
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) a világ legnagyobb biztonsági szervezete: Európa, Észak-Amerika és Közép-Ázsia 57 részt vevő államát fogja össze. Az 1975-ben létrehozott, bécsi székhelyű, nemzetközi szervezet célja a korai figyelmeztetés, a válságmegelőzés, a válságkezelés, a válság utáni rehabilitáció. (Fotó: Magyar Helsinki Bizottság)
Dr. habil. Remek Éva, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hadtudományi és honvédtisztképző kar nemzetközi biztonságok tanulmányok tanszékének egyetemi docense Ausztria és Magyarország az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben (EBESZ) betöltött kapcsolatáról informálta a jelenlévőket: – A mai napon főleg a hagyomány, a régi történelmi események, elsősorban a história játszott szerepet, az én beszámolóm némileg azonban eltért ezektől, tulajdonképpen egy hidat képezett, hiszen egy olyan szervezetről – EBESZ – adtam tájékoztatást, amelynek pont az a feladata, hogy hidat verjen a múlttal a jelenen át, építse a jövőt azokkal a puha eszközökkel, amelyek elsősorban a konfliktusmegelőzésben, az előrejelzésben, a válságkezelésben, az államépítésben, a civil lakosság támogatásában segítenek.
A biztonságpolitikai szakember kifejtette: – Ez a híd attól erős, hogy a múltat ápolják. A hadisírgondozásban közreműködők, leginkább a 20. század eleji, I. világháborús történésekről, a csatákkal kapcsolatosan adtak elő, én pedig a háborúk utáni békeidőszak nagyhatalmi közeledéséből született, fórum jellegű párbeszédre alapozó szervezet mai állapotát vettem górcső alá.
A jövőépítés folytatásaként következő alkalommal 2025-ben, a magyarországi Nemzeti Közszolgálati Egyetem ad otthont a rangos szakmai rendezvénynek.
Akár ez is tetszhet
