Kétnyelvű ünnepi istentiszteleten vehettek részt október 31-én Őrisziget/Siget in der Wart evangélikus templomában a hívők: a reformáció kezdetének napján világszerte megemlékeznek a protestáns gyülekezetek, közösségek Luther Márton 507 évvel ezelőtti tettére. Mesmer Otto evangélikus lelkész arról beszélt, hogy a reformáció nem más, mint visszavezetés a szeretethez. Ezt a ma is érvényes gondolatot fogalmazta meg évszázadokkal ezelőtt Luther Márton.
A német Ágoston-rendi szerzetes 1517. október 31-én 95, az egyház megreformálására irányuló tételt függesztett ki a wittenbergi vártemplom kapujára.
„Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll..” – Luther hangsúlyos gondolata az egyik tételben. A búcsúcédula az akkori római katolikus egyház bevált gyakorlata alapján pénzért árusított bűnbocsánati lehetőség volt, amelyet egyedül az egyház közvetíthetett. Az Ágoston-rendi szerzetes azonban úgy vélte, hogy a kegyelmi ajándékot az ember Jézus Krisztusba vetett hite által kaphatja meg, azt semmilyen egyéni teljesítménnyel nem lehet kiérdemelni.
Pál apostol levele a rómaiakhoz az Újszövetség hatodik könyve, amelyet Korinthoszban írt feltehetőleg Kr. u. 55-56-ban. A Római levélként emlegetett szövegből idézett részlettel kezdte az ünnepi istentisztelet Mesmer Otto evangélikus lelkész.
Mit jelent ma a reformáció?
– A reformáció üzenetét Luther Márton a Római levél olvasásakor fogalmazta meg. Amikor azt a verset, amely ma itt is el fog hangzani a Bibliából, meghallotta, olyan volt számára, mintha a mennyek kapuja tárult volna fel előtte. Isten a Tízparancsolatot megadta azzal a jó szándékkal, hogy legyen meg a nép előtt az, mit lehet és mit nem lehet, mit szabad és mit nem szabad egy jó rend érdekében tenni. De aztán jöttek az “okosak”, azt mondták, hogy ez nem elég, és abból a tíz parancsolatból lett száz újabb rendelet, majd még ezer másik, mert az akkori egyházi vezetőség rájött, hogy a törvénnyel az emberben félelmet lehet kelteni, ezt pedig kihasználták. Anyagi haszonra tettek szert: ha fizetsz, akkor a Jóisten megbocsátja a bűneidet. Luther erre jött rá, miszerint Isten nem akar bennünket büntetni, nem akar bennünket ijesztgetni, neki a mi adományunkra nincs szüksége. Mi az igazi üzenet? A valós üzenet a kegyelem. Ez olvasható a Római levélben is: a kegyelem, ami nem más, mint őszinte bizalom a szeretetre nézve. Jézust ezért ítélték el, Jézus ezért nem volt jó a társaságnak, mert ő is erre a szeretetre hagyatkozott. Mi a szeretettel egyszerűen nem tudunk bánni, nekünk egyszerűen túl sok. Ki dicsekszik azzal, hogy én valakit szeretek. Azzal, hogy valakit segítettem, valakinek jót tettem. Ha azonban valami rosszat tettem, akkor megvan a lehetőségem és a tehetségem, hogy százezer mentséget találjak ki, miért követtem el azt a bűnt. Őszinte igyekezettel mindig megpróbáljuk megtenni, csak azért, hogy védjük magunkat.
"Mi az igazi üzenet? A valós üzenet a kegyelem."
– Manapság inkább úgymond harckocsikba invesztálunk, a harckocsik elé kötött harci lovakba, ami ugyan, ha háború van, nem is olyan rossz befektetés. Szerintem most erre hasonlít az életünk, olyanba fektetjük erőnket, ami csak hajt és hajt, és hajt. Ebben a hajtásban sokszor nem vesszük észre, hogy elmegyünk a lényeg mellett. Ha észrevesszük esetleg, akkor megint megkeressük a kifogást, miért tettem ezt, miért csináltam így, miért nem másképp, és megint valahol az út szélén marad a kövek, a kavicsok között az, amire felhívja a figyelmünket a reformáció, a visszavezetés a szeretetre. Ez a lényeg, egyszerűen nem tudunk mást kitalálni.
"A hajtásban sokszor nem vesszük észre, hogy elmegyünk a lényeg mellett."
A reformáció nem más, mint visszatalálás a szeretethez
– A szeretet követésén, a szeretet cselekvésén lenne a hangsúly. Nem beszélni, nem gondolkozni róla, hanem egyszerűen cselekedni. Pál apostolt idézem, amikor ő ezt mondta, durván kétezer évvel ezelőtt, miszerint nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok. A jót akarom, mégis a rosszat teszem? Ez már akkor is így volt, a mai időkre csak hatványozódott. Az akkori ritmust és a mait összehasonlítva nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen a mai embernek nincs ideje szeretetre. Ahhoz, hogy a másik felé forduljak, meghallgassam, mit mond, próbáljak vele kommunikálni, odafigyeléssel, nyugodtan, őszintén, nem kapkodva elrohanni, hanem megvárni a válaszát, ahhoz idő kell. Erre ma nincs lehetőség, mert száz másik feladattal van az ember elfoglalva. Arra invesztálja az erejét, idejét, a másikra éppen csak rápillant, a kérdésre már nem hallgatja meg a választ, tulajdonképpen nem is érdekli, csupán megszokásból teszi fel, megszólításként, beidegződésként. Kézfogásról, ölelésről ne is beszéljünk.
"A jót akarom, mégis a rosszat teszem."
„Erős vár a mi Istenünk!” – az őriszigeti, evangélikus templom az egyetlen Ausztriában, amely a reformáció jelmondatával magyarul fogadja a betérőt 1792-i alapítása óta (Fotó: Szerző)
– Önmagára nézve is csak siet és kapkod az ember, ideges. Vajon ebből tudok jót cselekedni? Szeretném a jót, mégis butaságot csinálok, mert azt könnyebb végrehajtani. Mint a régi rajzfilmekben, amikor a Donald kacsa válla felett ott van az angyal meg ott van az ördög, s mindkettő a saját meggyőződését súgja a főhősnek. Így vagyunk mi is, attól függően éppen milyen helyzetet élünk, milyen lelki állapotban vagyunk, választunk, de legtöbbször inkább a rosszat, mert az valahogy erővel tölt el, pedig tudom, hogy nem szabad, de majd túlteszem magam rajta, majd kimagyarázom. Személyes véleményem, hogy az embert nagyobb elégtétellel tölti el ez, mint valakinek őszintén valami jót tenni, mert az már nem érdekel senkit.
"Siet és kapkod az ember, ideges. Vajon ebből tudok jót cselekedni?“
Segíthet ebben 2024-ben a hit?
– Mindegy, hogy Jézushoz hogyan viszonyulok. Akárkinek nevezték, Isten fia vagy egy ember, nem akart mást csinálni, – mint Luther Márton annak idején ,1517-ben, ezen a bizonyos október 31-én, – mint reformálni. Visszavezetni az embert oda, ahonnan a jó kiindul, az ember iránti, vagy ahogy a Szentírás nevezi, a felebaráti szeretet. De ez bennünket annyira már nem érdekel, idejemúlt, az ember nem veszi észre, mi a hit. A hit bizodalom, reménység, a jóra való és a jóra váró készség. Ez tudna bennünket reformálni, azaz visszavezetni az emberség, a jóság, a szeretet felé. De ehhez a hitről nem beszélni kell, hanem cselekedni.
A hit tudna bennünket reformálni: visszavezetni az emberség, a jóság, a szeretet felé."
A gyülekezet tagjai az istentisztelet után agapén folytatták: egymásra figyelve beszélgettek, közösen töltötték idejüket.
Akár ez is tetszhet
