Ötödik alkalommal vehettek részt hagyományőrző honfoglalás kori időutazáson az érdeklődők a Magyar Lovas Napon június 14-én Nardán. Az Alsóőri Magyar Média- és Információs Központ továbbá a Magor Íjász Egyesület kétnyelvű, közös rendezvényén először lovasíjász produkciót majd solymász bemutatót láthattak a magyar és ausztriai vendégek, a tartalmas nap a nardai tó partján piknikkel ért véget.
A programra mintegy ötven látogató érkezett Ausztriából és Magyarországról. A nardai futballpályán a Magor Íjász Egyesület vezetője, Tompa Ferenc kezdte a napot: a honfoglalás kori magyarság fegyverzetéről és egyedi harcmodoráról mesélt.
Tompa Ferenc csaknem öt évtizede lovagol, mintegy harminc éve foglalkozik hagyományőrzéssel. A rendszerváltást követő időszakban kezdte el a magyarság történetét, tradícióit kutatni, a szenvedélyből később szervezett közösségi tevékenység alakult ki. A Magor Íjász Egyesület tagjai a magyar kulturális örökség megőrzésének elkötelezett hívei. Rendszeresen szerepelnek históriás eseményeken, bemutatják a korabeli fegyvereket, a magyarok harcászati módszereit. Programjaik része többek között a jurta megismertetése, annak felépítése, használata és a benne zajló mindennapi élet szemléltetése is.
Szó esett az íjról, a szablyáról, a kelevészről és a kopjáról, valamint a nyergekről is. Az egyesületvezető mindegyik eszköz használatát megmutatta a jelenlévőknek. „A magyar hadviselés egyik legfontosabb eleme a lovas íjászat volt, amely a sztyeppei népek harcászati tudását alkalmazta. A gyors és mozgékony lovak lehetővé tették a magyar harcosok számára a gyors támadást, az imitált visszavonulást, végül az ismételt rajtaütést. A csata során kiemelt szerepet kapott a távolsági íjászat, amelyet szükség esetén közelharci fegyverek alkalmazása egészített ki.” – mondta el Tompa Ferenc.
Az idei rendezvény különlegessége a solymászprogram volt. Bogdán Krisztina solymász három különböző ragadozómadár segítségével három korszakon vezette végig a közönséget: a magyarok kalandozásainak, majd letelepedésének korát, a 10. századot egy vándorsólyommal, a reneszánsz időszakát egy Feldegg-sólyommal, a jelenkort egy Amerikából származó Harris-héjával idézte meg. Utóbbi más néven, viccesen a kaktuszmadár, Közép- és Dél-Amerikában őshonos, csoportos – farkasokhoz hasonlóan, falkában végzett – vadászati stratégiájáról ismert. A Feldegg-sólyomhoz kapcsolható történet szerint Mátyás király felesége, Beatrix ajándékozott effélét az uralkodónak. A vándorsólyom a Föld leggyorsabb állata, zuhanórepülésben akár a 300-320 km/óra sebességet is elérheti.
A szakember szólt a vándorsólyom szimbolikus jelentéséről: ez a faj helyettesíti ma a magyar eredetmondákban szereplő turult, azaz a kerecsensólymot. Emese álmában jelent meg, teherbe ejtette őt, miközben méhéből egy idegen földön szétáradó, fényes folyó indult ki. Ez a látomás prófécia volt a dinasztia jövőjéről, hiszen az égi madár isteni származást biztosított a születendő gyermeknek, akit az álom után Álmosnak neveztek el. A hömpölygő folyó azt jelezte, hogy Álmos utódai dicső királyok lesznek, akik nem a régi hazájukban, hanem egy új területen, a Kárpát-medencében fognak uralkodni. A kerecsensólyom a Turul-dinasztia égi madara, a honfoglaló magyarok szent madara, a magyarság legősibb és legfontosabb jelképe. A solymászat az UNESCO szellemi kulturális örökségének része, sajátos hungarikum. „Azt igyekszem érzékeltetni, hogy mennyire szoros kontaktus alakult ki hajdanán az ember és a madár között. A solymászat nem látványos mutatványok sorozata, hanem bizalmon alapuló együttműködés. A ragadozó madár nem betanított szereplő, hanem olyan társ, amely saját döntése alapján működik együtt az emberrel. A solymászat az elmúlt évszázadok során alapvetően nem változott, ma is az, ami hajdanán volt. A madarak természetes viselkedése és a velük való munka ma is ugyanazokra az alapokra épül, mint annak idején. A modern eszközök elsősorban a madarak biztonságát és jólétét szolgálják.” – hangsúlyozta Bogdán Krisztina. A vasi Püspökmolnáriban élő solymásznő vezetésével körben helyet foglaló közönség interaktív foglalkozáson tanulhatott a három madárról, közösen énekeltek magyar dalokat, doboltak táltosdobbal.
Az ötödik Magyar Lovas Napon a gyakorlati élmények sem maradtak el. A gyerekek és a felnőttek egyaránt kipróbálhatták az íjászatot, lovagolhattak, a legkisebbeket póni várta, míg a bátrabbak a Zafír nevű angol-arab lovon ülhettek nyeregbe. Izgalmas feladat volt kézre fogni a madarat, ehhez speciális bőrkesztyűbe bújtak a vakmerő kicsik és nagyok. Dowas Katharina, az UMIZ4KIDS főszervezője szerint a minden évben szokásos lovas nap küldetése, hogy a fiatalabb generációk tájékozódjanak történelmi gyökereikről, kulturális örökségükről. „A bemutatók egyik fő célja, hogy erősítsék a magyar identitás megőrzését, és közelebb hozzák a közönséghez a magyarság honfoglalás kori történelmének értékeit és hagyományait.” – zárta a kétnyelvű óvodapedagógus.
A nap közös piknikkel zárult. A résztvevők a nardai tóparton tüzet gyújtottak, szalonnát, kenyeret sütöttek, beszélgettek. Az UMIZ4KIDS következő nyári eseménye a szombathelyi a Savaria Történelmi Karneválon lesz: ókori római jelmezekben csatlakoznak a város alapításkori milliőjéhez.
Fotók: Gombás Mónika
Akár ez is tetszhet
