Miért dönt valaki Magyarországon amellett, hogy feladja az addigi életét, és Ausztriában próbál szerencsét? És ha már kiköltözött, bejönnek a számításai, azaz valóban elégedettebb az életével nyugati szomszédunknál? Ki határoz úgy, hogy mégis hazatér? Ezen döntések hátteréről sokan sokfélét gondolnak, ám ezek eddig a hiedelmek szintjén maradtak. A migráció és a jóllét kapcsolatának járt utána kutatótársaival Németh Ádám, az Osztrák Tudományos Akadémia Városi és Regionális Kutatások Intézetének munkatársa a MIGWELL című projektben.
Rólunk.at/Gazdik Anna: Kutatásukban a migráció és a jóllét összefüggéseivel foglalkoztak. Vizsgálták, hogy kik és miért költöznek el Magyarországról, hogy érzik magukat Ausztriában, és miért dönt a kivándorlók egy csoportja a hazatérés mellett. Kezdjük az első kérdéssel: jellemzően kik mennek el Magyarországról?
Németh Ádám: Magyarországon közel 1400 fő megkérdezésével végeztünk egy reprezentatív felmérést, amelyből egy érdekes mintázat rajzolódott ki: általában nem a legszegényebbek és nem is a leggazdagabbak tervezik belátható időn belül elhagyni az országot, hanem azok a középrétegek, akik, bár objektíven nézve nem élnek rosszul, elégedetlenek az életkörülményeikkel. Ők jellemzően inkább városiak, magasabban kvalifikáltak, jó egészségi állapotnak örvendenek, fiatalosak, de talán még fontosabb, hogy jellemző rájuk egyfajta vállakozó szellem és talpraesettség, ami nélkülözhetetlen a külföldi élethez.
Rólunk.at/Gazdik Anna: Mit remélnek ők a külföldre, jelen esetben az Ausztriába költözéstől?
Németh Ádám: A migrációt általában alapos mérlegelés előzi meg, és kérdés, hogy ki mit pakol a mérleg serpenyőibe. Az egyik vezető szempont természetesen a jobb megélhetés, 58% ezt jelölte meg a három fő indok egyikeként, ezt követte a kiszámítható jövőkép (39%) és a jobb munkafeltételek (37%). Ez viszont sokszor azt jelenti, hogy más fontos szempontok háttérbe szorulnak. Az egyik interjúalanyunk például egyetemi végzettséggel árufeltöltőként dolgozik Ausztriában egy szupermarketben. Elmondása szerint elege lett abból, hogy a magyar jövedelme csak arra volt elég, hogy 4-5 napig májkrémes kenyeret egyenek az Adria partján, így viszont vállalta, hogy lemond arról, hogy magyar nyelvi közegben éljen, és a saját szakmájában dolgozzon.
Rólunk.at/Gazdik Anna: A kutatás másik pillére kifejezetten az ausztriai magyarokra fókuszált, arra voltak kíváncsiak, hogyan érzik itt magukat a Magyarországról áttelepülő lakosok. A jóllét egy szubjektív fogalom, hogy lehet ezt mérni?
Németh Ádám: Igen, sokáig a szociológusok is az objektív szempontokból, például a gazdasági mutatókból indultak ki, de aztán felismerték, hogy a „jólét” csak egy tényező a „jóllét” meghatározásában, ezért érdemes más, nem materiális szempontokat is beépíteni a vizsgálatokba. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a mi kérdéseink is három témakört érintettek: az első kérdéscsoportban arra voltunk kíváncsiak, hogy a válaszadó mennyire elégedett a lakhatási körülményeivel, az egészségi állapotával, a munka-magánélet egyensúlyával, vagy a családi és baráti kapcsolataival. A második csoport a hangulati, érzelmi állapotot mérte, például azt, hogy mennyire éli meg valaki stresszesnek az életét, vagy hogy mennyire optimista. A harmadik arra vonatkozott, hogy mennyire tartják az emberek társadalmilag hasznosnak, amit csinálnak, illetve hogy van-e olyan tevékenység, amit önmagáért végeznek, pusztán azért, mert őket ez elégedettséggel tölti el.
Rólunk.at/Gazdik Anna: Mit árul el a válaszok összesítése? Boldogabbak a magyarok Ausztriában, mint otthon?
Németh Ádám: Ha az élettel való általános elégedettséget nézzük, akkor egy 0-10-es skálán nagyjából egy egységnyi javulást tapasztalunk az Ausztriába költözők körében, ami nem kevés. Ez azonban nem egyenletesen oszlik meg a különböző területek között: míg a közszolgáltatások színvonalával (iskola, óvoda, adóhivatal, bürokrácia) és a háztartás jövedelmével kapcsolatban óriási ugrás látható az elégedettségben, addig a személyes kapcsolatok vagy az egészség témakörében nincs változás, vagy inkább csökken az elégedettség. Azonban az ördög, mint mindig, itt is a részletekben rejlik. Ha összehasonlítjuk a két ország közötti jövedelmi különbségeket, akkor Ausztriában átlagosan 2,3-szor élnek jobban az emberek, mint Magyarországon, azaz ennyivel több termék megvásárlására, vagy szolgáltatás igénybe vételére elég a pénzük. Ha viszont kifejezetten a kelet-közép-európai munkavállalók jövedelmét nézzük, ez csupán az őshonos osztrákok fizetésének 70 százalékát éri el, ami azt jelenti, hogy az ausztriai magyarok körülbelül 1,7-szer jobban élnek, mint az otthoniak, de az osztrákok életszínvonalát általában nem érik el.
Rólunk.at/Gazdik Anna: Miért lehet az, hogy a személyes kapcsolatok terén nem nő, hanem bizonyos esetekben még csökken is az elégedettség?
Németh Ádám: Több interjúalanyunk is kifejezetten csak dolgozni jár Ausztriába. Itt hétközben egy munkásszállón bérel egy szobát, míg otthon kertes háza van, vagy éppen arra gyűjt, és a családja otthon maradt. Tévézés közben esetleg vált pár szót a lakótársaival, de ezeket nem tekinthetjük valós baráti kapcsolatoknak. Egy másik példa a tiroli vagy salzburgi szállodákban dolgozóké, akik főszezonban, beleértve a karácsonyt is, nem tudnak hazamenni, és csak videóhívásokon keresztül tudnak a családjukkal lenni a karácsonyfánál. Egyértelműen kimutattuk azt is, hogy a nők között azok a legelégedetlenebbek az ausztriai életükkel, akiknek vannak hátrahagyott gyerekeik. Az elégedetlenség további forrása a túlképzettség, amely a nőket sújtja inkább: kiderült, hogy 37%-uk a végzettségénél alacsonyabb szintű képesítést megkövetelő munkakörben dolgozik, míg a férfiaknál ez csupán 23%.
Rólunk.at/Gazdik Anna: A kivándorlási célországok között Ausztria különlegesnek számít abban az értelemben, hogy itt van a szomszédban, és a közös történelmi múlt miatt kulturálisan is nagyon közel áll Magyarországhoz. Már az a mondás is terjed az áttelepülők körében, hogy „az megy Bécsbe, aki igazából nem akar elmenni Budapestről”. Hogy hat ez a közelség az integrációra?
Németh Ádám: Valóban, a mi interjúinkban is elhangzott az érv, hogy Bécs már elég messze van ahhoz, hogy új életet kezdjünk, de még elég közel ahhoz, hogy ne szakadjunk el teljesen az (addigi) otthonunktól. Ami az integrációt illeti, az ausztriai magyarokra a „transznacionális életmód” jellemző leginkább: nem az történik, hogy Magyarországon mindent feladnak, és Ausztriában próbálnak beilleszkedni, hanem gyakran mindkét országban van lakásuk, rendszeresen hazajárnak, az ünnepeket jórészt Magyarországon töltik. Így aztán nem érkeznek meg igazán az osztrák társadalomba, hanem valahol a két ország és két identitás közötti absztrakt térben rekednek.
Rólunk.at/Gazdik Anna: A kutatás alapján kik azok, akik mégis a hazaköltöznek, és ők miért döntenek így?
Németh Ádám: Összességében a kiköltözők körülbelül 72%-ának nőtt az élettel való elégedettsége, és 28%-ra tehető azok aránya, akiknél ez nem változott vagy csökkent. Így nem meglepő, hogy arányait tekintve az utóbbiak között többen vannak olyanok, akik két éven belül haza szeretnének költözni. Náluk általában problémát jelent a nagyon alacsony szintű német nyelvtudás, ami gátolja a beilleszkedésüket, de sok közöttük a túlképzett is, akik nem találnak a végzettségüknek megfelelő munkát. A döntő szempontot azonban mégis a szociális kapcsolatok jelentik: hiányzik a családjuk, a barátaik, esetleg idős szüleiket kell ápolniuk, vagy gyerekük születik, akit magyar környezetben szeretnének felnevelni.
Rólunk.at/Gazdik Anna: Mik a további terveik a MIGWELL projektben?
Németh Ádám: A MIGWELL projekt 2025 nyarán ér véget, június 17-én tartjuk a záróeseményt az Osztrák Tudományos Akadémián, angol nyelven. Ez egy egynapos konferencia lesz magyar és osztrák résztvevőkkel, ahol először a sajtó képviselői számára közérthető módon összefoglaljuk a legfontosabb eredményeket, majd a tudományos szekcióban részletesebben is belemegyünk a módszertanba. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Kiemelt kép: pexels.com, Marta Branco
Akár ez is tetszhet
