A Nemzeti Összetartozás Bizottsága kétnapos ausztriai látogatásán Burgenlandban és Bécsben találkozott az ausztriai magyar egyesületek vezetőivel. A látogatás után tartott bécsi sajtótájékoztatón Pánczél Károly, a bizottság elnöke és Herczeg Tamás, a testület alelnöke értékelték a tapasztalatokat, a középpontban a bécsi kétnyelvű magyar iskola létrehozásának ügyével.
A Nemzeti Összetartozás Bizottsága fennállásának elmúlt tizenkét évében most először tett hivatalos látogatást Ausztriában, ezért a kétnapos programot a résztvevők hiánypótló jelentőségűnek nevezték. A bizottság tagjai Burgenlandban és Bécsben találkoztak az ausztriai magyar szervezetek vezetőivel, majd a Bécsi Magyar Nagykövetségen tartott sajtótájékoztatón értékelték tapasztalataikat. Az eseményen Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország bécsi nagykövete is jelen volt.
A látogatást követő bécsi sajtótájékoztatón Pánczél Károly, a bizottság elnöke, valamint Herczeg Tamás, a testület alelnöke értékelték a tapasztalatokat. A megbeszélések középpontjában a bécsi kétnyelvű magyar iskola létrehozásának ügye állt. Pánczél Károly szerint a bizottság egyik legfontosabb célja most az, hogy Bécsben kétnyelvű magyar iskola jöhessen létre a helyi jogszabályok adta keretek között. „Több ezer magyar gyermek él Bécsben, egy felmenő rendszerű kétnyelvű iskola hatalmas segítség lenne a családoknak a magyarság megőrzésében.” – mondta Pánczél. Az elnök hozzátette, hogy a kezdeményezés nemcsak magyar ügy: a városban működő szlovén, horvát, cseh és szlovák közösségek is közösen szeretnék elérni, hogy a Népcsoporttörvény kiterjesztése Bécsre is megtörténjen. A bizottság ígérete szerint az ügyet hazaviszik, és a Magyar Kormány, valamint az osztrák fél közötti egyeztetésre is javaslatot tesznek.
A rolunk.at kérdésére, miszerint lát-e különbséget az ausztriai és a többi diaszpóra helyzete között, Pánczél Károly, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke így válaszolt: „Sajnos a legkönnyebb, a legkényelmesebb út az asszimiláció. Ahhoz, hogy valaki megőrizze a magyarságát, külön energiákra van szükség. Gondoljanak csak bele: egy egész heti munka után, a gyerekek számára egy egész heti többségi nyelvű iskola után, hétvégén még autóba ülni, órákat utazni azért, hogy magyar nyelvű cserkészeten vegyen részt, elmenjen egy magyar egyesületbe vagy hétvégi iskolába – ez a pihenés helyett plusz energiát igényel. Magyaroknak maradni tehát munkás és nehéz feladat, de egy család részéről az egyik legszebb küldetés, amihez mi igyekszünk minden támogatást megadni.” Pánczél hozzátette, hogy Ausztria a bizottság számára több szempontból is különleges helyszín, hiszen míg a Kárpát-medence elszakított magyarlakta területein viszonylag homogén közösségek élnek, addig itt sokszínűbb a helyzet. „Amikor mi a bizottsággal a határon túli területeket látogatjuk, Erdélyben, Felvidéken vagy Délvidéken mindenki őshonos magyar közösség tagja. Itt, Ausztriában viszont más a kép: Bécsben nagyvárosi diaszpóra él, amelynek egy része már osztrák állampolgár, és helyzetük nagyon helyesen a Népcsoporttörvény hatálya alá is eshet — ezen dolgozunk most. Emellett itt vannak a magyar állampolgárságukat megtartó munkavállalók, akikben gyakran él a remény, hogy egyszer hazaköltöznek, és itt vannak az őshonos burgenlandi magyarok is, mintegy ötezer-hatezer fővel. Rendkívül sokszínű tehát az ausztriai magyarság.”
Az elnök kiemelte, hogy az osztrák Népcsoporttörvény fontos garanciát jelent az anyanyelvhez és az oktatáshoz való hozzáférésben, de a Magyarországon kívül élő magyar állampolgárok esetében a Magyar Államnak is van felelőssége. „A többiekért, akik ezen a törvényen kívül esnek, nekünk, magyar állampolgároknak is kötelességünk tenni. Ezt 2011-ben rögzítettük az új Alaptörvényünkben is: Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarságért. Ehhez építettünk ki egy támogatási és intézményi rendszert, hogy ezt a felelősséget valóságosan is gyakorolni tudjuk.” A bizottság célja, hogy a Burgenlandban működő magyar szervezetek és egyházi közösségek továbbra is éljenek a Magyar Állam által biztosított programokkal, például a Petőfi Program ösztöndíjlehetőségeivel.
A sajtótájékoztatót Pánczél Károly bizakodó hangon zárta, hangsúlyozva, hogy az ausztriai magyar közösség számára minden adott a jövő építéséhez: „Egyébként minden adott ahhoz, hogy a magyar nemzeti közösség itt, Ausztriában is megmaradjon. Vannak kiváló vezetőik. Gyakran mutogatunk másokra – bezzeg a horvátok, mennyivel összetartóbbak; bezzeg a szlovákiai magyarok, hogyan tudtak együtt fellépni az iskolájukért. Vegyünk róluk jó példát, kövessük ezt az utat, fogjunk össze mi is. Ehhez most egy törvényi felhatalmazás is segítséget adhat. Nagyon remélem, hogy hamarosan be tudunk számolni egy kedvező döntésről.”
A sajtótájékoztatón részt vett Hollós József is, a Magyar Népcsoporttanács képviseletében, aki szerint a bizottsági látogatás lendületet adhat a kétnyelvű iskola ügyének. Hollós szerint a továbblépéshez először pontosabb felmérésre lenne szükség arról, hány család és gyermek érintett, illetve milyen formában lenne a legéletképesebb a kétnyelvű oktatás. „Meg kell nézni, hogy valójában mire van szükség az iskola terén. Milyen az érdeklődés, mennyire elkötelezettek a szülők, hogy gyerekeik magyar vagy kétnyelvű iskolába járjanak. Szerintem a kétnyelvűség nagyon fontos, mert a Komensky-iskolában is ez a modell működik: a német mellett ott van a szlovák, az angol, a cseh vagy akár a spanyol. Ha csak szűken magyar–német lenne az oktatás, az kevésbé lenne vonzó. Nemzetközibbé kell tenni az iskolát, ez adhat neki életképességet.”
A közös, hat népcsoport által fenntartott iskola ügye előrehaladott szakaszban van. Hollós elmondása szerint a nagykövetek közös fellépése új lehetőségeket nyithat meg. „A nagykövet asszony most aláír egy dokumentumot, amelyet múlt héten dolgoztunk ki a Komensky-iskolával közösen. Ezt mind az öt nagykövet aláírja, és így kerül az osztrák kormány elé. Ez a közös projekt a hat népcsoport számára nagyobb eséllyel hozhat eredményt, mert sikerült meggyőzni az Oktatási Minisztérium (Bundesministerium für Bildung) vezetését is. Szerintem előbb-utóbb ebből lesz valami.”
Hollós József szerint az, hogy a Nemzeti Összetartozás Bizottsága tizenkét év után ellátogatott Ausztriába, nemcsak szimbolikus, hanem gyakorlati hatású is lehet: „Talán most ezzel a látogatással új lendületet kap az ügy. Én, mint a Népcsoporttanács tagja, és az egyik legrégebben ezzel foglalkozó ember, nagyon bízom benne, hogy ez most egy valódi kezdete lehet valaminek.”
Kiemelt kép: Pánczél Károly országgyűlési képviselő facebook oladala
Akár ez is tetszhet
