Bár a népmesékben gyakori “az Óperenciás-tengeren is túl” fordulat egy nagyon messzi, az ismert világ határain túli területre utal, ahova csak nagyon kevesen merészkednek, a mai magyar közösség igazi otthonra talált Óperenciában, “ob der Enns”, azaz Felső-Ausztriában. Olyannyira, hogy az áprilisban rendezett gálaműsor keretében nemcsak a Felső-Ausztriai Magyarok Kultúregyesülete alapításának 55. évfordulóját ünnpelhették, hanem a Welsi Hétvégi Óvoda és Iskola kicsit több, mint 20 éves fennállását is.
Az esős szombat délutánon színültig megtelt a linzi Jó Pásztor plébánia nagyterme, ahova a Felső-Ausztriai Magyar Kultúregyesületet és a hozzá tartozó Welsi Hétvégi Iskolát jöttek ünnepelni a hálás egyesületi tagok, szülők, tanárok, diákok, de tiszteletét tette Hollós József, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének elnöke, Beniczkyné Kozlik Erika, Magyarország Bécsi Nagykövetségének tanácsosa és Pedák Vattay Katalin, volt felső-ausztriai honorárkonzulasszony is.
Beniczkyné Kozlik Erika köszöntőjével kezdődött a rendezvény, majd Kladek Antal Mónika olvasta fel Dr. Szilágyi Péter, a Magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság miniszteri biztosának méltató sorait. Bátran mondhatjuk, hogy az ezt követő rendkívül színes programban bemutatkozott a Kultúregyesület “apraja-nagyja”. Ünnepi beszédében Simonffy Erika tiszteletbeli elnök felelevenítette az egyesület 1968-as alapításának történetét, köszönetet mondott az elmúlt 55 év minden fontos szereplőjének, külön kiemelve Máthé Attilát, az egyetlen még élő alapító tagot”, mondta Tőkés Enikő, az egyesület elnöknője.
Elmondása szerint nyugodt szívvel adta át 2007-ben a stafétabotot utódjának, Tőkés Enikőnek, aki azóta is fáradhatatlanul és kifogyhatatlan lelkesedéssel dolgozik az egyesületért. Vezetése alatt eddig több, mint 30 irodalmi-történelmi előadást, 25 nemzeti ünnepi megemlékezést, 26 farsangi és szüreti bált, 1 képzőművészeti kiállítást, 8 koncertet, 16 színházi előadást, 2 táncház találkozót, számos mesedélutánt és családi grillezést szerveztek. Külön megemlékezett a Márton Árpád Néptánccsoportról, akik közel 30 évig mindig felléptek a bálokon, a dómnál és a különböző integrációs rendezvényeken Márton Árpád és Szatmári Sándor vezetésével. Az egyesület rendezvényein a szorgalmas vezetőség és a lelkes tagság is rendszeresen kiveszi a részét: elszállásolják a Linzbe látogató művészeket, és ha kell, az elesetteket is támogatják. Legutóbb például lengyel társszervezetekkel közösen segélygyűjtést tartottak ukrán menekültek számára. Az egyesület több tagja részesült már nagyköveti díszoklevélben, korábban Simonffy Erika, Törköly József és a néhai Törköly Annuska, Tőkés Enikő, és idén Márton Irénke, Nagy Judith és Sebestyén Margit.
2000-ben jött létre Linzben a Hétvégi Óvoda és Iskola, amely aztán 2012-ben Welsbe tette át a székhelyét. A szervezőknek nagy örömére szolgált, hogy az iskola alapítója, Sági Zsuzsa, és az összes korábbi koordinátora, Kovács Buchtala Enikő, Sebestyén Margit és Medve Alexandra mind eljöttek az ünnepségre. Sági Zsuzsa, aki időközben Bécsbe költözött, beszédében úgy emlékezett vissza erre az időszakra, hogy először még félve környékezte meg a Kultúregyesületet, gondolván, hogy se néptáncolni, se pogácsát sütni nem tud elég jól, így úgysem vennék hasznát. Kezdeti óvatossága azonban alaptalannak bizonyult: a közösség nagyon hamar befogadta, és kiderült, éppen arra van szükségük, amit Zsuzsa tud. Magyartanár lévén azonnal hozzá is látott a hétvégi iskola megszervezéséhez, ahova ma már 60 gyerek jár rendszeresen, akiknek 8 pedagógus tart 7 különböző foglalkozást szombatonként Welsben – vázolja aztán a sikertörténetet számokban Kladek Antal Mónika, az iskola mostani koordinátora. A titok Mónika szerint a pedagógusok hitében és lelkesedésében rejlik, akik volt, hogy minden alkalommal 80-100 km-t utaztak önköltségen Welsbe, hogy az ifjú generációval is megismertessék és megszerettessék a magyar nyelvet és kultúrát.
Ezen a ponton viszont Simonffy Erika ragadta ismét magához a szót. Úgy érezte, nem tudna nyugodtan aludni, ha nem mondhatná el, amit Sági Zsuzsa szerénységből kihagyott a beszámolójából: széles körben használt internet és közösségi média hiányában ugyanis a telefonkönyvből írt össze nagyjából 150 felső-ausztriában élő magyar családot, akiknek aztán levelet küldött, hogy megkérdezze, lenne-e igényük egy hétvégi magyar iskolára. Az eredmény azóta közismert.
“Integráció igen, asszimiláció nem” – hangzik a Kultúregyesület mottója. A felső-ausztriai közösségben ezért gyakran egészítik ki a “nyelvében él a nemzet” szállóigét azzal, hogy “és az ifjúságában”, azaz mindennél fontosabbnak tartják a magyar nyelv és kultúra továbbörökítését. A törődést pedig láthatóan meg is hálálják az itt felnövő gyerekek. A gálaműsorban először a legkisebbeké volt a pódium. “Ezekért a pillanatokért már érdemes volt eljönni” – jegyezte meg meghatódottan Froschauer Ildikó műsorvezető, miután a négyéves Erőss Anna kiállt a közönség elé, és magabiztosan elénekelte a “Komáromi kisleány” kezdetű népdalt, vagy amikor a nyolcéves Medve Barbara magával ragadóan elmesélte egy Füles nevű szamár történetét.
A sort az Ausztriában egyedülálló Orchidea mazsorett gyerek-tánccsoport folytatta, akiket Mitnyan Henriett készített fel. Az ő történetük sem indult egyszerűen. Hosszas egyeztetés előzte meg a csoport megalakulását, amikor is mindenkinek megfelelő helyszínt és időpontot kellett találni a próbáknak. A bemutatójuk már a 2019. március 15-i ünnepségen nagy sikert aratott Bécsben, felléptek a Lengyel Kultúregyesületnél, és már háromszor a Népek Vasárnapján a linzi dómnál, ám utána beütött a koronajárvány, a próbák elmaradtak, a csoport fele pedig lemorzsolódott. Szerencsére sokan viszont kitartottak, így jöhetett létre a gálaműsoron vastapssal jutalmazott előadás.
A kisebbek után a Hétvégi Iskola diákjain volt a sor. Egy csoportjuk jelnyelven adta elő a Honfoglalás című dalt, míg Kuti Richárd, Tatos Csanád és Tóth Katona Dávid egy-egy verset szavalt el az anyanyelv szépségéről és fontosságáról. Végül a Welsi Magyar 80. Árpád Cserkészcsapat 13 tagja lépett színpadra Altordai István vezetésével, akik az aradi vértanúk utolsó szavait olvasták fel.
A szervezőknek nagy örömére szolgált, hogy a gálán a felső-ausztriai magyar közösség mindhárom generációja fellépett. A fiatalok és a még fiatalabbak után a műsor zárásaként az Örök Fiatalok Klubja mutatkozott be. Ide az 55 év felettiek járnak, akik minden hónap első keddjén találkoznak a welsi magyar othonban. Eredetileg úgy tervezték, hogy beszélgetnek és társasjátékoznak, de hamar kiderült, hogy akad még egy közös hobbijuk is, ez pedig a nótázás, így megalakult a kórusuk is, Sebestyén Zsiga vezetésével. Ennek a repertoárjából kaphattunk egy kis ízelítőt:
A rendezvény végén Szabó Ernő atya, akinek prédikációit Tőkés Enikő is nagyra értékeli, Isten áldását kérte a felső-ausztriai magyar közösségre és a Kultúregyesületre, és a magyar nyelv és hagyományok ápolására biztatta az egybegyűlteket. Kiemelte a Római Katolikus Magyar Lelkészség és a Linzi Egyházmegye fontos szerepét a felső-ausztriai magyar kulturális életben, így például a gála helyszínét is ők bocsátották az egyesület rendelkezésére.
A gálaműsort a mindenki által már nagyon várt Ne-felejts Néptáncegyüttes előadása zárta, akik ezúttal sem okoztak csalódást. Velük legközelebb május 13-án a Grazi Magyar Bálon, majd június 3-án Linzben a családi napon találkozhatunk.
Az gáláról természetesen nem távoztunk üres gyomorral. Az egyesület gulyáslevessel, székelykáposztával és süteményekkel vendégelte meg a velük együtt ünneplőket. Miután engedtünk a csábításnak, nem maradt más hátra, mint hogy még egyszer gratuláljunk a Felső-Ausztriai Magyar Kultúregyesületnek az elmúlt 55 év eredményeihez, és sok sikert kívánjunk a továbbiakhoz!
Akár ez is tetszhet
