Mindszenty József életének utolsó, kevésbé ismert fejezete a bécsi Pázmáneum falai között zajlott. Halálának 50. évfordulója alkalmából a Collegium Pázmáneum és a Bécsi Magyar Történeti Intézet „Mindszenty József 1975-2025″ címmel május 7-én emlékkonferenciát szervezett.
A bécsi belváros patinás épületei között rejtőzik egy intézmény, amely évszázadok óta formálja a magyar katolikus értelmiséget: a bécsi Pázmáneum, melyet 1623-ban alapított Pázmány Péter esztergomi érsek azzal a céllal, hogy a külföldön tanuló magyar papoknak biztosítson képzést és egyfajta szellemi otthont. Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország utolsó hercegprímása a kommunista diktatúra elől menekülve, a budapesti amerikai nagykövetség tizenöt éves kényszerű „vendégsége” után is itt talált menedéket 1971-től egészen 1975-ben bekövetkezett haláláig. Mindszenty József a Pázmáneum számára a száműzetésben a magyar szellemiség, a hit ereje és a történelmi emlékezet megtestesítője volt.
Életének utolsó, kevésbé ismert fejezete a bécsi Pázmáneum falai között zajlott, ahová az amerikai nagykövetség tizenöt éves „aranykalitkája” után érkezett. Pehm Józsefként látta meg a napvilágot egy Vas megyei faluban, majd küzdelmes életútja során vált a magyar katolikus egyház egyik legmarkánsabb vezetőjévé. A nyilas rémuralom idején tanúsított bátor kiállása után a kommunista rendszerrel is szembeszegült, amiért koncepciós perben meghurcolták és életfogytiglani börtönre ítélték. Az ’56-os forradalom rövid szabadsága után azonban ismét menekülnie kellett, egészen 1971-ig az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén talált menedéket. A pápa kérésére hagyta el Magyarországot, és Bécsben kapott otthont a Pázmáneumban, ami nem csupán egy lakhely volt számára, hanem egyfajta bázis is. Innen tartotta a kapcsolatot a külföldön élő magyar közösségekkel, lelkigyakorlatokat vezetett, és az intézmény kápolnájában rendszeresen misézett. Bár a nyilvánosságtól visszavonultan élt, szellemi és erkölcsi befolyása továbbra is érezhető volt a magyar katolikus közösségekben.
Mindszenty József 1975. május 6-án hunyt el Bécsben. Végakaratában Magyarországot jelölte meg végső nyughelyéül, de a politikai helyzet ezt akkor nem tette lehetővé. Végül Mariazellben temették el, azonban meghagyta, hogy ha a „moszkvai hitetlenség csillaga” leáldozik Magyarország felett, akkor földi maradványait szállítsák az esztergomi bazilikába. Kívánsága 1991-ben teljesült.
A Pázmáneum ma is őrzi a bíboros emlékét, az épület falán emléktábla hirdeti egykori lakójának nevét, a kápolnában pedig mellszobra áll, emlékeztetve a látogatókat a XX. századi magyar történelem meghatározó alakjára, aki a száműzetés évei alatt is hű maradt hitéhez és hazájához.
Az emlékkonferenciát a Bécsi Magyar Történeti Intézet és a Collegium Pázmáneum együttműködésében rendezték meg. Köszöntőt mondott Szilágyiné Bátorfi Edit Magyarország nagykövete és Baron Lobstein, az Amerikai Egyesült Államok Ausztriai Nagykövetségének politikai osztályvezetője.
A konferencia előadói többek között az 1948-as állami beavatkozásokat és a katolikus egyház elleni politikai támadássorozatokat ismertették. A bírósági eljárások manipulálása és a kommunista párt taktikájának bemutatása mellett az 1940-es évek dokumentumait, valamint az 1989-90-es perújrafelvételi jegyzőkönyveket összevetve tárták fel a politikai vezetés befolyását az igazságszolgáltatásra. A konferencia kiemelt figyelmet szentelt az 1956 és 1971 közötti időszakra, amit Mindszenty a budapesti amerikai nagykövetség falai között töltött. Részletesen feltárta ennek a rendkívüli helyzetnek a körülményeit és az érintettek személyes tapasztalatait, mind amerikai, mind magyar archívumokból származó források alapján.
Kocsev Bence, a Habsburg Ottó Alapítvány gyűjteményi munkatársa Két vezető, egy vízió: Mindszenty bíboros és Habsburg Ottó címmel tartott előadást, amelyben hangsúlyozta Habsburg Ottó szerepét Mindszenty nemzetközi támogatásának megszervezésében. Habsburg Ottó kiterjedt transznacionális hálózatát – dinasztikus, vallási és antikommunista kapcsolatrendszerét – felhasználva szimbolikus jelentőséget tulajdonított Mindszenty ügyének a keresztény értékek és a közép-európai országok szabadságának védelmében. „A bíboros esetét szimbólumként használta fel a keresztény értékek, a közép-európai országok szabadsága, kultúrája és a vallásszabadság védelmének előmozdítására érdekében a globális színtéren.” – emelte ki Kocsev.
Mindszenty József a magyar történelem egyik meghatározó személyisége, akinek szilárd erkölcsi iránytűje és a kommunista elnyomással szembeni bátor ellenállása széleskörű tiszteletet váltott ki. Az általa képviselt elvhűség és megingathatatlan hit olyan időtálló értékek, amelyek napjainkban is iránymutatóak lehetnek. A konferencia kiváló alkalmat teremtett arra, hogy a hallgatóság elmélyedjen ezekben az értékekben, és átgondolja, miként hasznosíthatja a múlt tanulságait a jelenkor kihívásaira válaszolva.
Fotók: Horváth Nóra
Akár ez is tetszhet
