Az Ausztriai Magyar Kutatóintézet (Österreichisches Institut für Ungarische Studies, ÖIUS) 2026. január 27-én ünnepi előadással és rollupkiállítással csatlakozott a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) alapításának 200. évfordulója alkalmából szervezett nemzetközi rendezvénysorozathoz. A bécsi esemény célja az MTA történetének bemutatása és az Ausztriában tevékenykedő, magyar származású tudósok munkásságának láthatóvá tétele volt.
Az ÖIUS 2010-ben jött létre azzal a céllal, hogy tudományosan feltárja és feldolgozza az Ausztriában élő magyar közösség, valamint Magyarország és Ausztria közötti történelmi, kulturális és tudományos kapcsolatokat. Középpontjában a filológia és humántudományok állnak, így a kutatások az irodalomtörténet, modern irodalomtudomány, nyelvészet, kisebbségtudomány, oktatás- és kultúrtörténet területeire koncentrálnak. Az intézet fontosnak tartja a humán- és társadalomtudományok társadalmi hasznának bemutatását, ezért rendszeresen szervez tudományos és ismeretterjesztő előadásokat, konferenciákat, valamint publikációkat.
Az ÖIUS aktívan kapcsolódik az osztrák tudományos élethez, különösen a diaszpóra- és kisebbségkutatás területén. Szoros együttműködést ápol a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékével, valamint osztrák, szlovákiai és más határon túli kutatókkal és intézményekkel. Rendezvényeiken nemcsak magyarországi, hanem osztrák és nemzetközi előadók is részt vesznek. Az intézet non-profit működését pályázati támogatások és adományok biztosítják, munkáját nagyrészt önkéntes alapon végzik, a Magyar Tudományos Akadémia pedig hosszú évek óta támogatja tevékenységüket.
Az MTA fennállásának 200. évfordulója alkalmat teremtett arra, hogy az ÖIUS külföldi helyszínen is bekapcsolódjon az ünnepségsorozatba. A rollupkiállítás első egysége az Akadémia történetét mutatta be, ezt egészítették ki azok a tablók, amelyek magyar gyökerekkel rendelkező, ám tudományos pályájuk jelentős részét Ausztriában kibontakoztató kutatókat állítottak középpontba. A válogatás célja a magyar tudomány nemzetközi beágyazottságának és a külföldön élő magyar tudósok szerepének hangsúlyozása volt.
A bemutatott életművek között szerepelt:
Ruttkay Elisabeth (Kiss Erzsébet) régésznő, aki a Bécsi Egyetemen és az Osztrák Régészeti Intézetben végzett több évtizedes munkája során a Kárpát-medence és Közép-Európa neolitikus és bronzkori kultúráit kutatta.
Festetics Antal, etológus és természetvédő, Konrad Lorenz tanítványa, aki a viselkedéskutatás és az ökológiai szemlélet összekapcsolásában játszott úttörő szerepet. Az 1956-os forradalom után Ausztriába emigrált, Bécsben kezdte egyetemi tanulmányait, később részt vett nemzeti parkok alapításában, a WWF osztrák szervezetének létrehozásában, és ismeretterjesztő filmeket is készített.
Takács Jenő, zeneszerző, zongoraművész és népzenekutató, aki négy kontinensen alkotott, de mindig megőrizte kötődését szülőföldjéhez és Ausztriához. Diplomája megszerzése után a kairói konzervatórium professzora lett, majd Bartók Béla ösztönzésére a Fülöp-szigetekre utazott népzenét gyűjteni. A második világháború előtt hazatért Európába, később Amerikában, majd Kismartonban élt és alkotott. Bár munkássága nemzetközi visszhangot kapott, szellemi otthonának mindig a burgenlandi magyar–osztrák kulturális térséget tekintette.
Rédei Károly, a 20. század egyik legjelentősebb magyar nyelvésze, aki a finnugor nyelvészet nemzetközileg elismert kutatója volt. Diplomája megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében kezdett dolgozni, ahol 1967-ben a Finnugor Osztály vezetőjévé nevezték ki. 1974-ben meghívást kapott a Bécsi Egyetem Finnugrisztikai Intézetének megalapítására és vezetésére. Irányítása alatt az intézet nemzetközi rangú kutatóhellyé vált: megszervezte az oktatást, létrehozta az intézeti könyvtárat, és számos külföldi kutatót vont be a munkába. Bécsi évei alatt a finnugor nyelvészet egyik központi alakjává vált, és nyugdíjazása után is aktívan dolgozott professor emeritusként.
Ligeti György, zeneszerző, aki Bécsben találta meg szellemi szabadságát; amely lehetővé tette számára radikálisan új zenei nyelvének kibontakoztatását. Művei – mint az Atmosphères, a Requiem vagy a Lux Aeterna – nemcsak a 20. századi zene történetét formálták át, hanem a tudomány, a matematika és a zenei gondolkodás közötti kapcsolatok iránti nyitottságot is példázzák. Zenéjét Stanley Kubrick is felhasználta a 2001: Űrodüsszeia című filmben.
Csáky Moritz, Bécsben élő történész, aki Közép-Európa kulturális emlékezetét és plurális identitásszerkezetét vizsgálta; 1984–2004 között a Grazi Egyetem osztrák történelem professzora volt, az Osztrák Tudományos Akadémia bizottságát vezette, tagja mind az Osztrák, mind a Magyar Tudományos Akadémiának. Kutatásainak középpontjában Közép-Európa kulturális sokszólamúságának feltárása áll, munkáiban Közép-Európa városait – például Bécset, Pozsonyt, Budapestet vagy Lemberget – párhuzamos narratívák hordozóiként írja le.
Az ünnepi megnyitót követően dr. Németh Ádám előadásában az ausztriai magyarok jóllétével kapcsolatos, eddig nem publikált kutatási eredményeket és új elemzési kereteket ismertetett, szorosan illeszkedve az ÖIUS diaszpórakutatási fókuszához. Az MTA 200 jubileumi programsorozatához való csatlakozás lehetőséget adott az ÖIUS számára, hogy tevékenységét és szellemiségét a magyar tudomány tágabb történeti és nemzetközi összefüggéseiben mutassa be, érzékeltesse az Ausztriában élő magyar kutatók szerepét a nemzetközi tudományos térben.
Kiemelt kép, fotók: Rick Zsófi
Akár ez is tetszhet
