Július 14. és 18. között ismét magyar gyermekzsivajtól volt hangos a vorarlbergi Altach: a Vorarlbergi Magyar Egyesület második alkalommal szervezte meg nyári táborát, amely idén is tartalmas programokkal és emlékezetes pillanatokkal ajándékozta meg a résztvevőket.
Az idei tábor tematikája szerint a fiatalok különböző helyzetekben tehették magukat próbára. Volt, aki zenei területen próbálhatta ki tehetségét, de többen szobrásznak álltak. De akadt tenni valójuk azoknak a gyerekenek is, akik a színpadon szerettek volna bemutatkozni. Fügedi Henriette, a Voralbergi Magyar Egyesület vezetője, amolyan zenész-, festő-, sportoló-, irodalmár-, építésztábort álmodott meg a fiataloknak, ahol “aktívan megélhették kreativitásukat, fejlődhettek szabadon, miközben erősítették saját identitásukat és kapcsolódhattak egymáshoz.” – mesélte lelkesen az egyesület vezetője.
Nem ez az első alkalom, hogy magyar diákoknak szervezett tábort a háromgyerekes édesanya, aki három éve vezeti az egyesületet. A voralbergi Altachban, az iskola épületében volt a főhadiszállás, ahol egy konyha is van. “Tanítóként én az olyan foglalkozásokat részesítem előnyben, ahol valamit mindig kell barkácsolni. A tavalyi tábor egyik nagy sikere volt például, hogy egy magyar népmesét elevenítettünk meg.” – mesélte Henriette.
(Remélhetőleg) Sokan ismerik az olvasók közül a Kőleves című népmesét – itt most nem kezdem el részletezni a történetét, azonban a táborban nem csak hogy elhangzott a mese, hanem meg is főzték azt a bizonyos kőlevest – amibe szinte minden finomság belekerül a furfangos vándornak köszönhetően. Igazi csemege volt a gyerekeknek, otthon nagy valószínűséggel nem emelték volna le a könyvespolcról a kötetet, amelyikben a mese szerepel, de tavaly ez valósággá és élménnye vállhatott számukra a táborban.
„Miért fontos, hogy a gyerekek megtartsák magyar identiásukat?” – tette fel a kérdést a főszervező. „Az elég abszurd lenne, ha a kisunoka nem értené a nagymamáját, csak azért mert évekkel korábban elköltöztek Ausztriába. Na, hát ennek elkerülése érdekében fontosak az ilyen táborok, találkozók, programok.” – részletezte Henriette. Az altachi iskolaudvar nemcsak a szabad játékra, hanem a kézműves foglalkozásokra, táncházra, éneklésre és kincskereső játékokra is tökéletesen alkalmasnak bizonyult. A szervezőknek fontos volt, hogy a gyerekek a korosztályuknak megfelelő, kreatív és élményszerű foglalkozásokon vehessenek részt.
„Az volt a legnagyobb öröm számomra, hogy láttam: a gyerekek jól érzik magukat. Megérezték, hogy milyen közösséghez tartozni – és közben folyamatosan magyarul beszéltek.”
– tette hozzá Henriette, aki maga is aktívan jelen volt a tábor minden napján.
„A tábort úgy építettük fel, hogy minden napnak legyen egy fő témája, és ehhez kapcsolódtak a játékok, énekek, mozgásos feladatok.” Volt „Hangvadászat”: kreatív zenés foglalkozás, volt Sportos délután: amelyben csapatjátékokon és akadályversenyeken vettek részt a diákok, és makettkészítés is. Itt saját „álomház” épült, papírból, dobozból. A programok között szerepelt még: Cukorszobrászat – vagyis közös szobor készítése színes cukorból, kristálycukorral. Szóval nem csak gazdag és színes, de minden bizonnyal élménydús napokat töltöttek el a fiatalok az Voralbergi Magyar Egyesület táborában. Emlék biztosan maradt, hiszen a gyerekek saját kis alkotásaikat hazavihették, hogy hírét vigyék a csodás napoknak.
„A segítők között voltak olyan édesanyák is, akik tavaly még csak érdeklődőként jöttek el, idén viszont már aktívan bekapcsolódtak. Ez számomra nagyon nagy visszajelzés – azt jelenti, hogy valóban építünk valamit közösen.”
A tavalyi tábor zárónapján a gyerekek egy kis műsorral is készültek, amelyet a szülőknek adtak elő. – emlékszik vissza Henriette. „Megható volt látni, ahogy a gyerekek bátran kiállnak, és magyarul szavalnak, énekelnek. Ezek azok a pillanatok, amikor az ember tudja, hogy megérte a fáradozást.” – tette hozzá.
A jövőre nézve Henriette úgy látja: a közösségben nagy az igény az ilyen alkalmakra, és hosszú távú céljuk egy olyan rendszeres tábori hagyomány kialakítása, amelyre a gyerekek évről évre visszavágynak. „Az a cél, hogy ne csak egy-egy esemény legyen, hanem folyamatos élményláncolat. Hogy ezek a gyerekek ne úgy nőjenek fel, hogy a magyarság számukra csak egy múltbeli fogalom.”
Kiemelt kép: Fügedi Henriette
Akár ez is tetszhet
