A bécsi magyar közösségben Tarcsai Helga neve ismerősen cseng. A Napraforgók Néptáncegyüttes elnöke és meghatározó tagja. Nemcsak táncolt, hanem szervezett és időnként műsort is vezetett. Ma Cipruson él, ahol Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasként aktívan támogatja és élteti a helyi magyar közösséget. Idén részt vett a Rákóczi Szövetség által szervezett II. Összmagyar Középiskolás Táborban is, ahol telefonon beszélgettünk vele.
„A bécsi Délibábban és a Napraforgókban nőttem fel. Ez volt az én közegem, az identitásom egyik legfontosabb bázisa.” – meséli Tarcsai Helga, aki éveken át néptáncosként, szervezőként és műsorvezetőként működött a magyar néptáncéletben. A néptánc Helga számára nemcsak mozgás volt, hanem közösség és kapocs a magyar kultúrához. „A néptánc olyan, mint egy életre szóló iránytű. Megtanított együttműködni, fellépni, felelősséget vállalni.” Helga a bécsi évek alatt a pedagógia felé fordult, de hamar rájött, hogy önmagában a gyerekekkel való foglalkozás nem elég. „Nagyon szeretem a gyerekeket, és a pedagógia is közel áll hozzám, de valami mégis hiányzott. Egyre inkább kikristályosodott bennem, hogy éppen a magyarság az, ami hiányzik.” Hiába tanított néptáncot és népi játékokat, ha a gyerekek nem értették a nyelvet, és nem is kapcsolódtak a magyar kultúrához. „Lehet tanítani táncot nyelv nélkül is, de amikor a gyerek nem tudja, mit énekel, nem tudja, mit jelent a játék, akkor valami elveszik.”
Ez a hiányérzete végül Cipruson oldódott fel, ahová a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében költözött. „Most itt vagyok, és végre zúdíthatom rájuk a magyar kultúrát, a magyar hagyományokat.” – mondja lelkesen, miközben arról mesél, milyen érzés az új helyen közösségben működni. „Cipruson más közösségi dinamika érvényesül, mint például Bécsben.” – meséli Helga. Míg Ausztriában a tánccsoportok jellemzően egy-egy tájegység táncaira specializálódnak, Cipruson sokkal vegyesebb a helyzet, és maga a közösség is állandó mozgásban van. „A szigeten nehéz pontosan meghatározni, hány magyar él, mert sokan csak rövidebb időszakokra érkeznek. Egyes becslések szerint kétezren, más források szerint akár három-négyezren is lehetünk – de mivel sokan háromhavonta elhagyják a szigetet, nem is kell hivatalosan bejelentkezniük.” A közösséget főként vegyes házasságban élők alkotják, sok az olyan család, ahol az egyik szülő magyar, a másik görög, ciprusi, olasz vagy arab. „Sokan közülük annyira megszeretik a helyet, hogy később visszajönnek dolgozni, letelepednek, családot alapítanak.”
A Ciprusi Magyarok közössége idén második alkalommal szervezte meg saját diaszpóra táborát is. Helga aktív tagja a Ciprusi Magyarok facebook-csoportjának, és a diaszpórában élők közötti kapcsolattartás egyik motorja. „Nekem ez nem teher. Ez egy lehetőség arra, hogy visszaadjak valamit abból, amit én kaptam a közösségtől.” – meséli. Ez a gondolat vezette akkor is, amikor részt vett az idei Rákóczi Táborban, ahova a Ciprusi Magyar Barát és Kulturális Kapcsolatok Társaságán keresztül jutott el.
„Minden fantasztikusan jól volt megszervezve.” – meséli Helga. 22 országból, 100 településről érkeztek fiatalok, összesen 900-an. Hozzájuk 60-70 felnőtt, köztük önkéntes segítők is csatlakoztak. A gyerekek 20-25 fős csoportokban, egyetemisták vezetésével vettek részt a programokon. Ez a felállás, mint kiderült, nagyon hatékonyan működött, hiszen a fiatalabb vezetők közelebb álltak a táborozókhoz. A Sátoraljaújhely tövében, egy gyönyörű, erdős völgyben elhelyezkedő tábor számtalan programot kínált a résztvevőknek. Minden reggel 9 órakor, egy speciális zenére gyülekezve indultak a buszok, amelyek a csoportokat különböző helyszínekre vitték.
A programok között szerepelt a széphalmi Magyar Nyelv Múzeuma és Kazinczy Ferenc kúriájának meglátogatása. A tábor mellett lévő Nemzeti Összetartozás Hídjánál és a Magyar Kálváriánál is jártak, ahol a résztvevők remek fotókat készíthettek. Ezenkívül megnézték a borsi Rákóczi-kastélyt, sárkányhajóztak a Bodrogon, és ellátogattak az Encsi kalandparkba is. A délutáni programok között is bőven volt választék. A fiatalok részt vehettek kézműves foglalkozásokon, pirográfián, íjászaton és akár a népi kultúra részeként, ostorcsattogtatáson is. A forróságban a tábor területén található strandon és medencében is hűsölhettek. A tábor utolsó napjainak egyikén egy egész napos sportnap is volt, melyen a szülők és a kísérők is aktívan részt vettek. Helga például számháborús bázist vállalt az erdőben.
A 15-18 éves középiskolás korosztály számára a tábor nemcsak szórakozás, hanem fontos kapcsolódási pont is volt. Külön előadást tartottak a diaszpórában élő magyaroknak a magyarországi továbbtanulási lehetőségekről. A fiataloknak lehetőségük nyílt arra, hogy más országokban élő magyarokkal ismerkedjenek meg. A táborban minden magyarul zajlott, a zenék is a magyar kultúrából építkeztek. Helga szerint a II. Középiskolás Tábor kiváló alkalom volt a külhoni magyar fiatalok számára, hogy erősítsék a magyarságukhoz fűződő kötelékeiket és mint mondta, reméli, hogy jövőre is lehetősége lesz résztvenni.
A Rákóczi Szövetség nyaranta több magyar tábort is kínál a diaszpórában élő diákoknak. A II. Anyanyelvi Tábornak vararlbergi és tiroli résztvevői voltak idén.
Kiemelt kép: Rákóczi Szövetség facebook oldal
Akár ez is tetszhet
