Szabó T. Anna Kolozsváron született, 1987-ben települt át családjával Magyarországra. 1991-ben Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-angol szakon diplomázott, 1997-ben tanári és előadói diplomát szerzett, majd elvégezte az angol reneszánsz és Barokk PhD-programot. Egyetemi évei alatt kezdett publikálni, több napi és havilapban jelentek meg versei, esszéi, rövid prózái. Író, műfordító, tanár és szerkesztő, de életének és magánéletének talán egyik legfontosabb ismérve 16 éves kori szerelme, Dragomán György, akivel több mint harminc éve él boldog házasságban. Írásaiban többnyire a nőiséget, a nők világban betöltött szerepét vizsgálja. Legújabb novelláskötetének címe Szabadulógyakorlat, melyet most a bécsi Collegium Hungaricumban fog bemutatni. Az este folyamán a kötetből a SVUNG színtársulat színésznője, Honti Rebeka és a társulat színész-rendezője, Pohl Balázs olvas fel. A beszélgetést Dr. Blaskó Katalin, irodalomtörténész, a Bécsi Finnugor Tanszék egyetemi oktatója moderálja.
Rólunk: Irodalomtörténészként, szakértő kritikusként hogyan látja a Szabadulógyakorlat kötet rövid novelláit?
Dr. Blaskó Katalin: Ezek a rövid, ám rendkívül nehéz szövegek apró lenyomatai a mai kornak. A sok helyen lírai, balladisztikus ábrázolások nagyon intenzíven hatnak, sok feszültség van bennük. Elakadt sorsokat ábrázol. Mindenki, aki szerepel ezekben a történetekben cipel valamilyen keresztet, és sokszor a teljes reménytelenséggel szembesül. Figurái saját sorsukba vannak bezárva, és ebből a bezártságból adódik a feszültség a történetekben.
Rólunk: Valóban ennyire reménytelen a mai világunk, hogy ilyen lenyomatot hagy az alkotóban?
Dr. Blaskó Katalin: Olvasva a novellákat nekem mégsem reménytelen. Valami végig arra ösztönöz, hogy megpróbáljunk szabadulni és lerázni a terheket magunkról. A nyomasztó és tragikus sorsok leírásában a kitörés és a megkönnyebbülés módjai sokszor a kimondott szó, a kiáltás vagy maga a szöveg. A szereplők elfogadják önmagukat és ebből adódik a szabadulás. A kimondott szó a szabadulás lehetősége is. Előző prózakötetének a címe: Határ, amelyben egyfolytában a határokat feszegeti, és ebben a legújabb novelláskötetében is ezt a vonalat követi. Ezt a kötetet is nevezhetnénk a határ átlépésének, melyben a férfi és női lét közötti korlátokat súrolja, elsősorban a női sorsok ábrázolásán keresztül. Váltogatja a nézőpontokat, de ha a férfi szemszögéből ír, akkor is a női sorsot láttatja. A teljes leválás vagy akár a teljes eggyé olvadás történetei a nemek közötti határon mozognak. Mintha programkötetként végig akarna zongorázni a gender témakör minden árnyalatán. Magyarországon a közhangulat miatt a puszta témafelvetés is provokációnak számít.
Rólunk: Ausztriában ezek a szövegek pontosan a közhangulat miatt valószínűleg egészen másképp hatnak. Hogy hogyan, azt a Collegium Hungaricum április 27-i felolvasóestjén mindenki szabadon eldöntheti.