Magyar nyelvű ünnepi szentmisét tartottak a bécsi Stephansdomban augusztus 23-án. A szentmisén résztvevők államalapító Szent István királyra emlékeztek, valamint az új kenyér megáldása is megtörtént. A szervezők várakozását felülmúlva idén több mint hétszázan vettek részt az ünnepi megemlékezésen.
István király uralkodása idején az ünnepet még augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján tartották. Ekkorra hívta össze István király Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. Az ünnep dátumát végül Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban VII. Gergely pápa hozzájárulásával ezen a napon emelték oltárra I. István relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Az augusztus 20-i ünnep kihagyhatatlan része a kenyéráldás. A nemzeti színű szalaggal átkötött kenyeret először ünnepélyesen megszentelik, majd felszelik és szétosztják a darabjait. A hagyomány szerint az aratás után, Szent István napon sütötték az új búzából készült első kenyeret. Ezért nevezték augusztus hónapot az új kenyér havának. Ezen a napon aratóünnepeket tartottak, ahol az aratás befejeztével az aratók búzakalászból és mezei virágokból aratókoszorút vagy búzababát kötöttek, és ünnepélyes menetben a gazda elé vitték azt. Ezután mulatságot tartottak, amellyel le is zárult az aratóünnep. Az ember legalapvetőbb élelmiszere, vagyis a kenyér, mindig is a megélhetést, az otthont és az életet szimbolizálta. Az augusztus 20-i ünnepen a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyérrel fejezzük ki, hogy az élet és a haza összekapcsolódik.
Évtizedes hagyománya van annak, hogy az augusztus 20-át követő hétvégén magyarok a világ minden tájáról együtt ünneplik Szent István király, az államalapítás, és az új kenyér megáldásának ünnepét a bécsi Stephansdomban. A szervezők előzetes várakozását felülmúlva idén rekordszámú: több mint 700 ember vett részt az ünnepi megemlékezésen. Magyar énektől és magyar könyörgéstől volt hangos a bécsi Szent István bazilika. A szentmise 12:00 órakor vette kezdetét az ünnepélyes bevonulással: koronaőrök, cserkészek és zászlótartók foglalták el helyüket a szentély előterében, ahol elhelyezésre került a Stephansdomban őrzött Szent István ereklye.
Az ünnepélyes szentmise főcelebránsa, Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök köszöntötte a különleges alkalomra egybegyűlt híveket. A szentmise celebrálásában segítségére volt még többek között Varga János atya, a Collegium Pazmaneum rektora, és Pál László atya, a burgenlandi magyarokért felelős püspöki vikárius. A program idén is összefogás eredményeként valósult meg: Wurst Erzsébet, aki a rendezvény ötletadója és a Kaláka-Club elnöke, a Kaláka-Clubbal, a Collegium Pazmaneummal és a Magyarok Kenyere Programmal közösen szervezte meg az ünnepi megemlékezést. A liturgikus rendezvény fővédnökei az idei évben Szilágyiné Bátorfi Edit bécsi magyar nagykövet és Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnöke voltak. Az ünnepségen tiszteletét tette Zsigmond Barna Pál, magyar miniszterhelyettes, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának parlamenti államtitkára.
Mohos Gábor segédpüspök prédikációjában az erős hit fontosságáról, és az ebben példamutató Szent István királyról beszélt:
„A mai világban többen elbizonytalanodnak, de István királyunkban nem volt bizonytalanság, ez az örökségének a legszebb része. Kilátástalan helyzetben vitte előre a hite, mert az égiek felé fordult. Nem csak meg kell maradnia az örökségének, hanem a mai korra kell értelmeznünk, megőrizve az örök értékrendet. Ha igazán örökösei vagyunk, akkor cselekszünk – a hit maga nem elég. Szent István uralkodását szolgálatnak tekintette. Alázattal szolgálta a népet, és ma nagyon ritka lett ez a szó. Szent István példamutató ma is számunkra.”
Az ünnepi szentmise színvonalát és meghittségét tovább emelte a zenei szolgálatot ellátó Szegedi Dóm Szent Gellért Kórusa és Zenekara, akiket Szamosi Szabolcs Liszt Ferenc-díjas magyar orgonaművész, a Filharmónia Magyarország ügyvezető igazgatója vezényelt. Az új kenyér megszentelését követően eléneklésre került a pápai, a magyar és a székely himnusz, ezzel is erősítve minden magyarban, hogy bár az országok meghúzott határai elválaszthatnak minket, de közös nyelvünk, kultúránk és hagyományaink mindannyiunkat összeköti.
Kiemelt kép, fotók: Horváth Nóra
Akár ez is tetszhet
