Nem a papír halálát, hanem a túlélését jelentheti a patinás ausztriai magyar lap, a Bécsi Napló május 8-án bemutatott megújult online felülete. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének schwedenplatzi székházában tartott premieren világossá vált: a szerkesztőség nem most fedezi fel az internetet, hanem egy ötéves tapasztalatot csatornáz be egy korszerűbb, dinamikusabb platformba. Megnéztük, hogyan próbál megmaradni egy kisebbségi orgánum ott, ahol az állami támogatás szűkös, a lelkesedés viszont még negyven év után is tart.
Az 1980-ban alapított lap már öt éve jelen van a digitális térben a becsinaplo.eu címen, Fetes Kata szerkesztésében, a mostani bemutató azonban mégis korszakváltás: új technikai alapok, új URL (becsinaplo.at) és új szerkezeti felépítés jelzi, hogy az ausztriai magyar nyilvánosság egyik legfontosabb bástyája szintet lépett. Az új blog oldal megszólítja azt a generációt, amely már nem feltétlenül hajtogatja a papírt a kávé mellé. A Bécsi Napló körül zajló változásokról korábban már írtunk, amikor a lap megújulásának tervei körvonalazódtak. Most viszont már nem tervekről, hanem kész felületről beszélhettek az alkotók.
A bemutatót Seidler Andrea nyitotta meg, aki szerint régi vágyuk teljesült azzal, hogy a Bécsi Napló a printkiadás mellett „egy stabil online bázisra is” felkerült. „Az idők változnak, az olvasói szokások változnak, és sajnos az előfizetői számok is változnak.” – fogalmazott. Szerinte a döntés mögött nemcsak technológiai, hanem nagyon is gyakorlati szempontok állnak. A Bécsi Napló nyomtatott formában továbbra is megjelenik, de kisebb példányszámban, miközben az online felület új tartalmi irányokat is lehetővé tesz. Seidler Andrea hangsúlyozta, hogy az új oldal nem konkurenciát akar jelenteni az ausztriai magyar médiában. Külön kiemelte, hogy a Bécsi Napló online nem kizárólag rendezvénybeszámolókat szeretne közölni, hanem szélesebb perspektívában gondolkodik. „Elsősorban az itt élő összmagyarsághoz szeretnénk szólni, segíteni az osztrák helyzet jobb megértését, reflektálni a magyarországi ügyekre is, és egyfajta hídépítő szerepet betölteni a két ország között.” – mondta.
A szerkesztőség elképzelése szerint a népcsoportpolitika továbbra is hangsúlyos marad, de nem kizárólagos témaként jelenik meg. A cél inkább egy olyan orgánum létrehozása, amely az Ausztriában élő magyarok mindennapjaihoz, kulturális és társadalmi kérdéseihez kapcsolódik. A bemutatón ugyanakkor többször előkerült az is, hogy milyen gazdasági környezetben próbálnak működni. Seidler Andrea nyíltan beszélt arról, hogy a Központi Szövetség nonprofit egyesületként működik, ezért eleve korlátozottak a
lehetőségeik. „A BKA tamogatásból csupán 8000 eurót tud a Központi Szövetség a Bécsi Naplóra fordítani.” – mondta az osztrák állami támogatásról, hozzátéve, hogy ebből kell finanszírozni a nyomtatott és az online felületet is. A lap jelenleg kéthavonta 500 példányban jelenik meg, így üzleti értelemben nem lehet nyereséges működésről beszélni.
A két jelenlegi népcsoportnak szóló médiummal (ORF Magyarok és a Rólunk.at) nem fognak versenyezni. „Nagyon örülnénk a szoros együttműködésnek a többi médiummal is. Erről a múlt heti Rólunk.at kuratóriumi megbeszélésen – amelynek én is tagja vagyok – már szóban is egyeztettünk. Bízom benne, hogy több online felület is jól megfér egymás mellett. Ha pedig őszinték vagyunk, ezeket a lapokat már rég nem csupán a népcsoportnak írjuk, hanem az itt élőknek is.” – mondta.
A közösségi média szerepéről is beszélt: szerinte ma már a Facebook és más online platformok jelentik a legerősebb „hirdetési felületet”, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem merült fel klasszikus üzleti hirdetési modell kialakítása az online felületnél. A bemutatón többször előkerült az a kérdés, amely szinte minden nyomtatott lap digitális átállásánál felmerül: mi lesz a papírral? Martos Péter erre személyes tapasztalataiból kiindulva válaszolt. Mint mondta, több mint negyven évig dolgozott napilapnál, és végignézte az osztrák sajtó digitalizációját is. Szerinte a digitális jelenlét ma már elkerülhetetlen, különösen azért, mert a fiatalabb generációkat a hagyományos nyomtatott forma egyre nehezebben éri el. Ugyanakkor úgy látja, a korábbi félelmekkel ellentétben a nyomtatott sajtó nem tűnt el attól, hogy megjelentek a weboldalak. Felidézte, hogy a kilencvenes évek közepén az online platformok robbanásszerű növekedése miatt sokan a print végét jósolták, később azonban a kiadók fizetős rendszerekkel próbálták stabilizálni a működésüket, és a papírkiadványok sem szűntek meg teljesen. „A következtetés szerintem csak az lehet, hogy meg kell tartani a papírt, és fel kell mutatni a weboldalt.” – mondta.
A leghosszabban Másréti Kató Zoltán főszerkesztő beszélt az oldal filozófiájáról. Azt mondta: a mai médiavilágban egy kis lapnak nincs értelme ugyanazt csinálnia, amit a nagy szerkesztőségek sokkal több erőforrással megtesznek. „Egy dologban viszont verhetetlenek vagyunk: magunkról kizárólag csak mi írhatunk és mi beszélhetünk.” – fogalmazott. Szerinte éppen ez adhatja a Bécsi Napló valódi értékét: az ausztriai magyar közösség saját történeteinek, kultúrájának és mindennapi tapasztalatainak bemutatása. Úgy véli, ha ezt hitelesen és jól csinálják, arra nemcsak a közösségen belül, hanem azon kívül is lesz érdeklődés. Másréti arról is beszélt, hogy az online tér egyik legfontosabb előnye a gyorsaság és a rugalmasság. Míg egy kéthavonta megjelenő lapban nehéz aktuális témákra reagálni, az internetes felületen akár órákon belül megjelenhet egy cikk vagy vélemény. A szerkesztő szerint az online platform lehetőséget ad arra is, hogy a rovatok és témák folyamatosan alakuljanak. A jelenlegi struktúra még csak kezdet, amelyet később új tartalmakkal és szerzőkkel szeretnének bővíteni. A bemutatón ugyanakkor nemcsak lelkesedés, hanem önkritika és realitásérzék is megjelent. Többször szóba került a finanszírozás kérdése, illetve az, hogy mennyire nehéz stabil szerzői hátteret építeni. A szerkesztők arról is beszéltek, hogy jelenleg a legtöbben honorárium nélkül dolgoznak a projekten. A cél egyelőre inkább az építkezés és a közösség kialakítása, nem pedig egy professzionális, nagy szerkesztőség létrehozása.
A technikai megvalósításról Rick Zsófia beszélt, aki láthatóan próbálta oldani a túlzott elvárásokat. Mint mondta, az oldal gyakorlatilag egy hónapja létezik. „Egy hónappal ezelőtt az történt, hogy beírtam, hogy wix.com, edit site, és ott ált egy üres oldal, most pedig úgy beszélgetünk róla, mintha már tíz éve létezne.”– mondta nevetve. Arra kérte a közönséget, hogy ne kész, végleges termékként tekintsenek az oldalra, hanem fejlődő platformként. A tervek szerint kezdetben heti két-három új cikk jelenik majd meg, és fokozatosan bővítik a szerzői kört is.
A bemutatón egyszerre volt jelen a nosztalgia a nyomtatott sajtó iránt és a digitális alkalmazkodás kényszere. A felszólalók közül többen is hangsúlyozták, hogy nem forradalmat akarnak, hanem egy működőképes egyensúlyt keresnek. A szerkesztőség megpróbálja átmenteni a patinás ausztriai magyar lap múltját egy olyan közegbe, ahol a figyelmet már nem generációkon átívelő előfizetésekkel, hanem kattintásokkal és megosztásokkal mérik. A tervek szerint heti két-három új cikkel frissülő oldal sorsa azon múlik, sikerül-e a népcsoportpolitikai tematikát úgy vegyíteni a modern, Ausztriában élő magyarok mindennapi kérdéseivel, hogy az releváns maradjon.
A Bécsi Napló mostani megújulása azt bizonyítja, hogy a bécsi magyar közösség nemcsak a múltját tiszteli, hanem van benne elég bátorság ahhoz is, hogy a digitális jelenben keresse meg a jövő érvényes válaszait.
Fotók: Horváth Nóra
