„Mézelődés” címmel idén harmadik alkalommal tartottak félnapos rendezvényt az AMAPED-ben. A Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület szervezésében létrejött program során a résztvevők betekintést nyerhettek a méhészet világába, a méhviasz használatába, a különféle mézek fajtáiba, és természetesen a mézeskalács készítés rejtelmeibe is.
A 16. században a mézeskalács készítése Ausztriában és Magyarországon is német behatásra terjedt el, ezért a mesterségnek nagyon sok szakkifejezése magyar nyelvterületen a mai napig német eredetű szavakból áll. A német hatás nemcsak a szókincsben, hanem a formák és technikák neveiben is nyomon követhető. A mézeskalács mestersége a magyar-német kulturális kapcsolat egyik szép példája.
“A mézeskalács hagyománya eredetileg vallási és ünnepi szokásokhoz kapcsolódott, például karácsonyhoz vagy lakodalmakhoz. Gyakran ajándéktárgyként is használták, mivel tartós és díszes volt. A magyar mézeskalács különlegessége, hogy nemcsak ehető sütemény, hanem gyakran kézműves alkotás is, amelyet színes cukormázzal és egyedi mintákkal díszítenek. A vásárok elterjedésével a mézeskalács, mint vásárfia, a gyerekek körében hamar népszerűvé vált, míg a felnőttek számára a mézbor, a mézsör, és a márc (szőlőtörkölyön vagy más gyümölcsön megerjesztett mézes ital) számított különleges csemegének. Ezt is a mézeskalácsos mester készítette.” – mesélte Piszker Ágnes, a Mézelődő program főszervezője.
Ágnes, akit a Rólunk olvasóinak már korábban bemutattunk, Budapesten, a Népi Játék- és Kismesterség Oktató Képzőben tanulta és több mint 20 éve műveli a mézeskalács-mesterséget. A mostani rendezvényen a gyerekek a cukormázzal és magokkal díszített mézeskalács készítését próbálhatták ki a tökéletes tészta kigyúrásától egészen a kisütésig.
Az AMAPED iskolatermei a mézesek készítése közben elfogyasztott cukortól aktívan zsibongó, sürgő-forgó gyerekekkel telt meg. A táncteremben Ricsi bácsi fokozta a hangulatot aktív játékokkal és természetesen sok-sok néptánccal.
Egy szomszédos helységben Apáti Zoltán fazekasmester csodálatos mázas mézes csuprait lehetett megcsodálni és akár megvásárolni. A gyerekek nagy örömére pedig egy hangtalanul forgó korongon saját maguk is készíthettek apró mézes edényeket.
Mindeközben Erdélyi Tibor méhész szakmérnök tartott lenyűgöző előadást azokról az apró beporzó rovarokról, akik nélkül nemcsak ez a rendezvény, de az élet a Földön sem jöhetett volna létre. A méhek az egyik legfontosabb szereplői a természetes ökoszisztémának és az emberi társadalom számára is rendkívül fontosak az élelmiszertermelés szempontjából. “Ennek ellenére a méhészkedés nem egy profitorientált szakma, jól jönne az állami segítség.”– tudta meg a felnőtt hallgatóság.
Ami azonban kicsiket és nagyokat is elbűvölt az a különféle régiókból és az eltérő virágtípusokból származó mézek kóstolása volt. Erdélyi Tibor telephelye a Győr melletti Ménfőcsanak, a repce és az akác méze is innen származik. A nyár nagy részét azonban vándorlással tölti, virágzástól virágzásig utaztatja több mint 600 kaptárát. A mézontó Mosonmagyaróvár környékéről, hárs a Bakonyból, a napraforgó Dévaványa környékéről származik. A sötétszínű erdei mézhez – mint megtudtuk – a pajzstetű szolgáltatja az enzimekben és ásványi anyagokban gazdag alapanyagot. Órákon keresztül faggatózott volna a lelkes közönség a méhek magánéletét és természetét illető izgalmas részletekről, mindeközben azonban felmelegedett a méhviasz, mécsest kellett önteni, mielőtt megdermed a lépből készült csodaviasz.
A bécsi Mariahilferstrasse 1. szám alatt már megszokhatták a vendégek – különösen, ha Délibáb rendezvény van -, hogy tánc nélkül nem érhet véget egy rendezvény sem. Így volt ez a mostani is, 19:00 órától kalotaszegi muzsikát játszott Varga István „Kiscsipás“ és a Szeglet Zenekar.
Reméljük, jövőre újra belecsapunk a mézbe!
Akár ez is tetszhet
