Miért éljük meg magunkat másként a társadalomban pusztán attól, hogy születésünkkor nőnek vagy férfinak anyakönyveznek bennünket? Erre és a társadalmi nemekkel kapcsolatos más izgalmas kérdésekre keresi a választ a Gender Studies tudománya, amelyet máig rengeteg tévhit övez. Mindezekről Dr. Barát Erzsébettel, a Szegedi Tudományegyetem Angol-Amerikai Intézetének nyugalmazott docensével, és a CEU Gender Studies tanszékének oktatójával beszélgettünk, és végül azt is megtudtuk, hogy került Erzsi cica Erzsébethez.
Rólunk.at/Gazdik Anna: A most már bécsi székhelyű CEU (Central European University) gender szaka duplán stigmatizált helynek számít, legalábbis Magyarországról nézve: az országban már nincs gender studies szak, tehát a társadalmi nemek tudományát nem lehet egyetemi keretek között tanulni, és a CEU-nak szintén el kellett hagynia – politikai okokból – az országot. Milyen ott tanítani?
Barát Erzsébet: A teljes igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy a Gender Studies csak önálló szakként nem működhet Magyarországon. Én a pályámat a Szegedi Tudományegyetem Angol Tanszékén kezdtem 1990-ben, onnan is mentem nyugdíjba 2023-ban, ahol az anglisztika mesterképzés egyik lehetséges specializációja máig az irodalom- és a kultúratudomány gender szempontú kutatása, amire nagyon büszke vagyok. Ami a CEU-t illeti, nem érződik sem a tantermi órán, sem a fogadóórákon, hogy a Gender Studies tanszék bármilyen szempontból is különleges lenne, hiszen ide mindig is a bátrabb, a kritikusabb szellemű diákok jöttek, akkor is, amikor a tanszék még Budapesten volt.
Rólunk.at/Gazdik Anna: Tisztázzuk már az elején: mivel foglalkozik pontosan az, akinek a Gender Studies a szakterülete?
Barát Erzsébet: Igen, ezt jó, hogy rögtön az elején tisztázzuk, mert ma Magyarországon azt sulykolja a propaganda, hogy ez nem is valódi tudomány, hanem ideológia, a “meleg- és transz lobbi trójai falova” lenne, ahol arra tanítjuk a társadalom nőtagjait, hogy ne szüljenek, és egyébként is, azt se tudjuk már, hogy fiúk vagyunk-e vagy lányok. Nos, természetesen a Gender Studies, azaz a társadalmi nemek tudománya, nem elsősorban a szexuális viszonyok megragadását tűzi ki célul, hanem a nők és férfiak minden más viszonyának jellemzésére szolgál, azt vizsgálja, hogy hogyan éled meg magad a társadalomban, ha nőnek vagy ha férfinak kategorizáltak születésedkor. Ebbe beletartozhat a nő-férfi szexualitás vizsgálata is, de a gender és a szexualitás viszonyai semmiképpen sem szinonimák.
Rólunk/Gazdik Anna: A társadalmi nemek megélése nagyon eltérő lehet a világ különböző régióiban. Figyelembe tudjátok venni mindezt a CEU gender tanszékén?
Barát Erzsébet: Törekszünk erre. Nagyon sokfélék vagyunk, dolgoznak itt például történészek, szociológusok, irodalmárok, nyelvészek, politológusok vagy nemzetközi kapcsolatok-szakértők. Ez egy vállaltan interdiszciplináris program, ami több tudományterületből tevődik össze, ezért ugyanazt a jelenséget nagyon sok oldalról tudjuk megvilágítani. Például a társadalmi nemek viszonyának leírásához nagyon sokat tud hozzátenni, ha az osztályviszonyok szempontjából is megvizsgáljuk az egyes csoportok fogyasztási szokásait, vagy ha a rasszizmus szemszögéből tekintünk rá, esetleg a kolonizáció miatt termelődő egyenlőtlenségeket is figyelembe vesszük, vagy akár azt kutatjuk, hogyan kapcsolódik össze a társadalmi nem a szexuális vágyódás gyakorlataival. És mindez nagyban függ attól is, hogy milyen társadalmi-kulturális térben vizsgáljuk az adott jelenséget: a privilegizált északon, vagy délen, az északon belül is Nyugat-Európában vagy Kelet-Európában… nagyon is van tehát helye az eltérő nézőpontoknak.
Rólunk.at/Gazdik Anna: Mit gondolsz, miért éppen a Gender Studies az a tudományterület, ami csak búvópatakként létezhet ma a magyar felsőoktatásban?
Barát Erzsébet: Ennek több oka is van, amelyek egymást erősítik. Amikor 2011-ben ismert és elismert filozófusokat minden alap nélkül azzal vádoltak meg, hogy nem rendeltetésszerűen használtak fel pályázati pénzeket, már lehetett látni, hogy nehéz idők várnak a rendszerkritikus értelmiségre. A mai magyar társadalomban egy konzervatív fordulat zajlik egy ideje, és ez a konzervatív alapokra helyezett társadalom a nők kárára épül: visszahozza a reproduktív, anyaszerepre redukálódott nőképet. Ez persze csak a felső középosztály esetében fogalmazódik meg előnyként. A munkanélkülieket és kis jövedelemből élőket, köztük a romák jelentős részét viszont elítélik, ha sok gyerekük születik. Ez egy rendkívül szegény és aluliskolázott réteg, amelynek esélye sincs a felemelkedésre: a családi pótlékot több, mint 10 éve nem is emelték, nehogy valaki „ebből próbáljon megélni”, miközben a tankötelezettséget leszállították 16 évre, ezzel is gátolva azt, hogy eljussanak a szakmaszerzésig. Ezt a tragikus helyzetet több szempontból is lehet kritizálni. Ha az elszegényedés oldaláról nézzük, akkor hamar előkerül a „kizsákmányolás” fogalma, amit sokan a marxizmushoz, azt pedig az államszocialista rendszerhez kötnek, tévesen. Az „osztályok szerinti diszkrimináció”-t ma a szociológiában a „globális kapitalizmus”, „környezeti válság”, a „fenntartható fejlődés” értelmezési keretében vizsgálják, ezért nem olyan könnyű közvetlenül a „marxizmus”-ra redukálni, és erre hivatkozva bezárni az ezeket a kérdéseket tanulmányozó szociológia tanszékeket. Egy másik lehetséges támadási felület a rasszizmus kutatások kikezdése lehetne, ezt viszont nem tudják semmilyen képzésnek sem megfeleltetni, így marad a Gender Studies, amire viszont rá lehet húzni, hogy amerikai eredetű „idegen ideológia”, ami veszélybe sodorja a „mi asszonyainkat és lányainkat”.
Rólunk/Gazdik Anna: Te hogy kezdtél a Gender Studies-zal foglalkozni?
Barát Erzsébet: Nagyon érdekesen. Eredetileg magyar-angol szakon végeztem Szegeden, és az egyetem után egy szolnoki gimnáziumban kezdtem tanítani, ahol folyton konfliktusba kerültem az igazgatóval, így 1988-ban eldöntöttem, kilépek. Közben a rendszer erodálódott, így amikor 1985-ben megszűnt az orosz nyelv tanításának kötelező jellege, mindenkinek, aki orosz szakos volt, lehetővé tették, hogy átképezze magát. A Szegedi Egyetem (akkor még József Attila Tudományegyetem) angol szakán is hirtelen megnövekedett a hallgatói létszám, ezért engem is visszahívtak tanítani. A szakdolgozatomat még formális nyelvészetből írtam, de tudtam, hogy a továbbiakban mással szeretnék foglalkozni. Akkor történt, hogy az ausztrál kormány meghirdetett 200 ösztöndíjat a „keleti blokk” egyetemein oktatóknak, amit megpályáztam, és el is nyertem. Két évet tölthettem a University of Queenslanden, Brisbane-ben. Számomra ott kitárult a világ: kritikai kultúratudományt, feminista nyelvészetet, diskurzuselemzést, nyelvfilozófiát hallgattam. Itt kezdődött a gender szempontú kutatás számomra. Írtam egy dolgozatot, amelyben egy kortárs ausztrál írónőnek a kisregényeit elemeztem a beszélők hatalmi viszonyainak nyelvi megformálódása szempontjából. Azonban, amikor hazatértem a művemmel, kiderült, hogy időközben megváltozott a tudományos előmeneteli rendszer, de erről engem elfelejtettek tájékoztatni. A dolgozatomat már nem nyújthattam be kisdoktori fokozat szerzésre, és azt mondták, el kell végeznem a PhD programot. Nekem viszont annyira megrendült a bizalmam a magyar rendszerben, hogy a PhD fokozatot mindenképpen külföldön akartam megszerezni, így kerültem a Lancesteri Egyetemre, ahol 2000 tavaszán megszereztem a doktori fokozatot. 2000 szeptembere óta aztán a CEU-n is tanítok.
Rólunk.at/Gazdik Anna: Mi ma a fő kutatási területed?
Barát Erzsébet: A radikális jobboldali populista beszédmód, amelynek a legfontosabb stratégikusan használt nyelvi eszköze a gyűlöletbeszéd. Ez mindig ellenségképekkel dolgozik, amelyek nincsnek pontosan definiálva, sok közülük egymással is szabadon felcserélhető. Ezek a többnyire egymásnak ellentmondó fogalmak az érzelmekre apellálnak, egymást automatikusan előhívják, ezért lehetetlen észérvekkel érvelni ellenük. Ami közös a jelentésükben, hogy „ránk törnek, a pusztulásunkat akarják”, ezért aztán rendben van, ha meg akarjuk védeni magunkat velük szemben. E logika mentén lehetséges például annak elfogadtatása, hogy a „menekülteket” a Magyarországon élő nőkre veszélyes csoportként nevezik meg, így aztán nem kell arról beszélni, hogy hetente megöl egy nőt a saját partnere, például azért mert szakítani merészelt vele – és ezek a partnerek nagyon is a „mi férfiaink”. Ehhez jön a belső ellenség, a kritikus értelmiség, akik csak tudománynak hazudott szócséplést művelnek, nem valódi, kétkezi munkát végeznek, és ezzel meg is érkeztünk a CEU-hoz és az „ideológiának” degradált Gender Studies-hoz.
Rólunk.at/Gazdik Anna: Ha már a kritikus értelmiségnél tartunk, lassan 3 éve lesz annak, hogy Rómában elhunyt Homonnay Gergely író, újságíró, emberjogi- és LGBTQ-aktivista, aki évekig „Erzsi for President” néven, a macskája nevében vezetett Facebook-oldalon fogalmazott meg éles társadalom- és rendszerkritikát. A macskának, Erzsinek utána nyoma veszett, mígnem az érdeklődők számára világossá nem vált, hogy a cica utolsó két évét éppen nálad töltötte, egy hónapja pusztult el. Hogy került hozzád Erzsi cica?
Barát Erzsébet: Gergelyt diákkora óra ismerem, Szegeden volt angol-német szakos hallgató, és járt a gender témájú óráimra. Többször is mondta, hogy ha vele bármi történne, csak bennem lát egy olyan „szolgát”, aki Erzsébetre vigyázna, és feltétel nélkül szeretné. Persze akkor még nem gondoltam, hogy valóban történhet valami. Egyébként kész csoda, hogy a cica túlélte a traumát, hiszen pár napig egyedül volt Rómában bezárva a lakásban, onnan hoztam sokkos állapotban autóval haza Magyarországra. Körülbelül fél év kellett neki ahhoz, hogy tudjon hozzám kötődni. Amikor kimentem a Bécsi Egyetemre vendégprofesszornak, és Erzsit is magammal vittem, már meg se kottyant neki a környezetváltozás, látszott, hogy hozzá volt szokva az utazáshoz. De végig az volt az érzésem, hogy ha Gergely bármelyik percben beléphetne az ajtón, azonnal felismerné. Egyébként, ha valaki nagyon akarta, kitalálhatta, hogy hol rejtőzik Erzsi. Volt, hogy Gergely azt írta a nevében a már említett közösségi oldalra, hogy „Gergely megfenyegetett, hogy megyek a lelencbe, és hallgathatom a gender studiest…”
Fotók: Barát Erzsébet
Kiemelt kép: Barát Erzsébet előad a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékének 50 éves jubileumára rendezett konferencián 2024 májusában
Akár ez is tetszhet
