A Burgenlandi Magyar Kultúregyesület 2022-ben Őrség című folyóiratában adta közre a felsőőri Topler János helytörténeti munkáját, amelynek címe Felsőeőr leírása. Eredete, alakulása, története és tényállása. A felsőőri nép számára. A szerző 1946 karácsonyán kezdte el írni könyvét és 1960-ban kibővítve és átdolgozva fejezte be. Felsőőr városa 2027-ben ünnepli alapításának 700 éves jubileumát. Topler János művét ebből az alkalomból részletekben fogjuk közölni.
Mint a reformáció kezdetét, hasonlóképpen az első lelkészek neveit sem tudtam eddig felfedezni. Annyit azonban már kiderítettem, hogy 1576-ban Gál János volt az itteni lelkész kb. 1610-ig. 1610 és 1618 között Eöry Ferenc. 1618-tól 1626-ig Pathy Ferencz, 1627-től 1628-ig Gyűki Hentei Jakab, 1628-tól 1658-ig Pelsőczi Szeremley János, aki az elvett templom tornyát építtette 1656-ban. Amit ezen templomban egy fekete kőtábla hirdet az örökkévalóságnak. A kőtábla felirata így szól: 1656 „Johann Szeremley pastore & Blasio Fülöp aeditus exist. Extructa tuvecs.” Magyarul: Szeremley János lelkipásztor és Fülöp Balázs jeles kurátor építtette e tornyot 1656-ban. 1658-tól 1663-ig Fülöp Márton akit az inquisitio elűzött, de szerencsésen megszökött nekik útközben és még 1672-ben is itt volt mint lelkész (a pajtában), Szikszay Mihály 1683-ban, Báthory István 1688-ban, Szenczy János 1692-ben, Kolozsváry János 1700 körül, Balikó Miklós 1708-tól 1724-ig két évig tanító is, Szikszay István 1724-től 1732-ig, Tölly Márton városunk szülötte, Tölly János kurucz hadnagyunk és Szabó Kata fia 1732-től 1755-ig, aki az anyakönyvet megkezdte 1732-ben, Török Ferencz 1755-től 1764-ig, Szép János 1764-től 1771-ig, Berényi Ferencz 1771-ben, Törkő Szilágyi István mint helyettes ugyancsak 1771-ben, Újhelyi Kovács Ferencz november 1-től 1776. december 31-ig, Papp János 1777-től 1785-ig, Héregi András 1785-től 1792-ig, Nagy Sámuel 1805. május 3-án történt haláláig.
Nagy István 1806. május 12-ig mint káplán, Szép Sámuel 1811. szeptember 13-án lelt haláláig, Parragh Péter 1812. március 8-ig mint segédlelkész, Dr. Arany József Szecsődről hozatott a fenntírt napra, hol már 12 évig lelkészkedett s jeles pásztorunk volt halálig 1839. március 18-ig. 1817-től az őrségi egyházmegye esperese is volt. Magát az egyházra nézve felejthetetlenné tette az által, hogy az egyház történetére vonatkozó, úgy régebbi, mint újabb adatokat szorgalmasan feljegyezgette, valamint gyermektelenül elhalálozván házát is 317. szám, (jelenleg Grazer Strasse 44) egyházának hagyományozta. Hálából az egyház sírjára emlékkövet állíttatott 1872 pünkösd hétfőjén. Tehát a „Rőke” [helyi szokás, vendéglők kerti szezonnyitása, (a szerk.)] mint halottitor dr. Arany József kegyes lelkipásztorunk emlékezetére lesz megtartva.
Dezse József Arany úr mellett mint káplán 1834 óta szolgált. Arany József halála után a gyülekezet egyrésze mindenáron rendes lelkészül akarta megválasztani, de itt maradása meg nem engedtetvén 1840-ig hivataloskodott itt. Innen Nagy Rákosra ment, hol 1864-ben halt meg. Mozgay Sámuel Rádóczról hozatott ide, ám a Dezse ügy által felháborodott egyházban vajmi kevés örömnapot élvezett. Miután indíttatva három évi lelkészkedése után a kisnémetfalusi, azon időben legcsekélyebb jövedelmű egyházba cserélt.
Szíjj Györggyel, aki 1843-tól 1850-ig volt lelkészünk, mikor innen a komárom megyei Kisigmándra ment, honnan jött csere útján Mészáros János, aki ugyancsak cserélt 1857. március 28-án Gueth Sándorral kisnémetfaluból és itt szolgált 1896. október 31-én lett haláláig. Ő írta meg örök megemlékezésül a felsőőri református egyház történetét. Amely kis füzet gerincze és alapvonala ezen történetírásomnak. Fia volt dr. Gueth Gyula köz- és váltóügyvéd, valamint a felsőőri járás volt országgyűlési képviselője, a másik fia Gueth Lajos volt királyi közjegyző Felsőeőrött, egyik leánya Zsófia pedig az előbbit követő királyi közjegyző hrabovai Hrabovsky István felesége volt és még két pártában maradt leánya volt Fanny és Jolán.
Gueth Sándor után volt kisegítőben Csukás Endre, míg 1897. március 21-én jött nagytiszteletű Bajcsy Gyula lelkészünk, aki az osztrák megszállás óta Burgenland tiszteletbeli református püspöke is volt haláláig. Született Dunamocs községben Esztergom vármegyében 1865. április 29-én. Pápán tanulta a Collegiumot és theológiát is. Innen Tasnádra került lelkésznek, onnan Nagytanyra (Komárom megye, Csallóköz) és onnan jött ide hozzánk és szolgált 40 évig, 1937. október 15-ig.
Bajcsy Gyula úgy egyházi, mint világi szempontból rendkívül jeles szónokunk volt. De helybe-közbe 1947-ig szívesen felsétált még a szószékre és lett-légyen bármilyen hitű az illető bárki akármeddig is elhallgatta beszédét. Sőt Őriszigetre is lejárt a lelkészi teendőket végezni nyugdíjas öreg léttére. Meghalt 1957. november 1-jén itt is nyugszik közöttünk örökre nejével Szarka Eszterrel együtt.
Fáber Kovács Gyula 1937. október 15-től 1946. augusztus 31-ig, ki innen Balatonkenesére ment és ott is halt meg fiatalon. Aztán jött ismét városunk szülötte Tölly Sándor 1951. május 26-án történt haláláig, 36 éves volt. 1953. április 21-e óta pedig Gyenge Imre ifjú lelkészünk, ki született Győrben 1925. december 28-án, kedves neje született Somogyi Edit, szül. Szentgálon (Veszprém megye) 1923. december 24-én. Jelenlegi tiszteletes urunk teljes egészében bírja a német nyelvet is.
Szöveg: BMKE, Őrség 64./2022
Kiemelt kép: A Református Ifjúsági Olvasókör zászlójának megáldása Bajcsy Gyula lelkésszel 1932-ben | #4069 Momentothek Oberwart, Sammlung „Leiner Maus”, Sigrid Zumpf-Kurz
Akár ez is tetszhet
