Amikor egy gyermek megtanul egy verset, majd kiáll, hogy elmondja – az több mint szereplés. Az bátorság, öröm, játék és kultúraközvetítés egyben. Az AMAPED szavaló- és mesemondóversenye évek óta lehetőséget ad erre. Idén összesen 419 vers- és prózamondó jelentkezett, közülük 57-en személyesen, 362-en pedig online mérettették meg magukat. Mindannyian megmutatták, hogy a magyar költészet él, élményt nyújt, és minden korosztálynak tartogat mondanivalót.
Az AMAPED-nél oktatási asszisztensként dolgozom, ezért idén én is aktívan hozzájárultam a szervezéshez, sőt néhány tanítványom is részt vett a versenyen, így én is velük együtt keresgéltem a versek között, izgultam értük, szurkoltam nekik. Saját tapasztalataim alapján mondhatom, hogy egy ilyen verseny rengeteg munkát igényel, mind a szervezők, mind a pedagógusok, gyermekek, szülők részéről is. De a munka mindenképpen megéri, hiszen ezáltal a magyar költészet, a nyelv, a szavalás tovább él.
Az eseményt Mentsik Szilvia, az AMAPED elnöke nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy ez a nap ünnep, a költők, írók és a versmondás ünnepe. Kiemelte, hogy Ausztriában nem jellemző, hogy a gyerekek ünneplő ruhában összejönnének verset mondani – ez valódi magyar különlegesség, mondhatni igazi „hungarikum”. Kérte a gyermekeket, hogy ne izguljanak, mert aki már ide eljött az már nyertes. “Külön köszönöm a szülőknek, hogy ilyenkor előkerülnek a polcokról a verseskötetek, és együtt a család több verset is elolvas míg kiválasztják azt, amivel a csemetéjük részt vesz ezen a versengésen.”
A gyerekek öt csoportban versenyeztek, délelőtt az Ausztriában élők mérték össze versmondó képességüket két korcsoportban, délután pedig a Kárpát-medencéből, Magyarországról, Szlovákiából, Romániából, és Szerbiából is érkeztek versenyzők. Külön csoportban versenyeztek a prózamondók, és két külön korcsoportban a versmondók. A zsűrinek idén sem volt könnyű dolga a díjak kiosztásánál, volt olyan kategória, ahol négy első helyezett is lett, a próza kategóriájában pedig minden résztvevő egy-egy díjjal tért haza.
Minden évben az AMAPED óvodásai viszik el a legtöbb helyezést az ausztriai magyar gyermekek versenyében, ezért nagyon érdekelt mi lehet a sikeres felkészülés titka. Erről kérdeztem Máté-Kakuk Zsófiát, az AMAPED szombati, valamint a Floridsdorfi óvodai foglalkozások egyik vezetőjét, aki több óvodás gyermek felkészítésében vett részt, és 3. osztályos kisfia is szép eredményekkel versenyzett. “Igazából nagyon büszkék vagyunk a növendékekre, meg persze én a kisfiamra is. A csoportokban gyakoroltunk, hiszen nagyon fontos az, hogy a gyermekek a saját csoporttársaik előtt is ki tudjanak állni, ezáltal legyőzik a lámpalázukat, és a kiálláshoz szükséges készségeket gyakorolják. Szerintem a lényeg, hogy mindenki élvezze, nem a helyezés számít, hanem a részvétel. Ennyi a titok!”
Az idén kortárs költők verseiből választhattak a szavalók. Arról kérdeztem Zsófiát, hogy mennyire okozott nehézséget idén a versválasztás. “Nehéz volt választani, mivel nagyon sok és nagyon remek mű született kortárs szerzők tollából. Mindenkinek igyekeztünk olyan verset választani, ami leginkább illik a személyiségéhez. Óvónőként azt mondom, hogy az óvodásoknál szerintem könnyebb volt, én inkább a fiammal küzdöttem többet, hogy neki megtaláljam a korosztályának, személyiségének megfelelő verset. De úgy gondolom mindenkinél jól sikerült végül a választás.”
A gondos versválasztás meghozta a gyümölcsét – számos gyönyörű verset és prózát hallhattunk, ismert kortárs magyar költők, írók alkotásait Lackfi Jánostól kezdve Szabó T. Annán keresztül Varró Dánielig. A kisebbek közül sokan választottak vicces verset, mint például Tóth Krisztina Torta-verse, amely a legszigorúbb zsűritag arcára is mosolyt csalt. Az idősebb versenyzők bátrabban nyúltak komoly témát feldolgozó versekhez is, mint Garajszki Istvánné: Ébredj fel! című verse, amely a globális felmelegedés problémáira hívja fel a figyelmet. A prózamondás kategóriájában, idén is a népmesék voltak a legnépszerűbbek, de előkerültek kortárs művek is, mint például Lackfi Jánostól a Szeretet hagyma nélkül.
A zsűritagok már egy összeszokott csapatot alkotnak, hiszen a legtöbben már több éve részt vesznek az értékelésben. Egytől egyig elismert szakemberek, akik szívügyüknek tekintik az irodalmat, és mindannyian igyekeztek jó tanácsokkal is ellátni a résztvevőket.
Dr. Szoták Szilvia, nyelvész kiemelte, hogy azért is fontos a szóbeli kommunikáció gyakorlása manapság, mivel a digitális eszközök világában egyre kevesebb lehetőség jut erre. Az iskolás versenyzőket arra biztatta, hogy bátran mutassák ki érzelmeiket az előadásuk során. Havas Judit, előadóművész, irodalomtörténész a középiskolások szavalatai előtt légzőgyakorlatokkal segített a fiataloknak felkészülni, valamint arra buzdította őket, hogy úgy mondják el a verset, mintha a saját költeményük lenne az a költői képsor, amit meg akarnak jeleníteni a hallgatóság számára.
A zsűrinek voltak olyan tagjai is akik, ugyan a jelenléti versenyen nem tudtak részt venni, de az online értékelésbe már bekapcsolódtak. Ilyen volt dr. Szaffkó Péter, műfordító, színháztörténész, dr. Bali János, néprajzkutató és kulturális antropológus; valamint az idén első alkalommal Tóth Péter Lóránt, versvándor is részt vett a zsűrizésben, aki nemrég járt az AMAPED-nél, amikor Petőfi és Arany barátságáról, valamint Radnóti utolsó hónapjairól tartott előadást.
Versmondás online – határok nélkül
A 362 online versenyzőt 20 korcsoport szerint értékelte a zsűri, közülük a legtöbben az óvodás és első osztályos versmondók kategóriájában mérettették meg magukat. Az online versenyforma lehetővé tette, hogy még több helyről, akár távoli országokból is bekapcsolódjanak a jelentkezők – az Egyesült Államoktól Spanyolországon és Németországon át egészen Csehországig. A legtöbb felvétel mégis a Kárpát-medencében élő magyar gyerekektől érkezett, különösen sokan neveztek Romániából. Az online versmondás így nemcsak szélesebb körű részvételt tett lehetővé, hanem hidat is épített a világ különböző pontjain élő magyar közösségek között.
A szavaló- és mesemondóverseny idén is megmutatta, hogy a magyar nyelv és irodalom képes összekötni generációkat, földrajzi távolságokat. Legyen szó személyes jelenlétről vagy online beküldött előadásról, minden versmondó egy kicsit hozzáadott ahhoz a közös élményhez, amit a magyar kultúra adhat. A rendezvény nemcsak egy verseny volt, hanem egy ünnep – a bátorságé, az alkotásé és a szóé, amely él és tovább él azokban, akik megszólaltatják.
Fotók: Kőrösiné Forgó Ilona
Akár ez is tetszhet
