beszÉLJ! – Hogyan tárjuk fel a családi múltat?

Az elmúlt év végén jelent meg Tóth Erzsébet Fanni és Vibók Ildikó közösen elkészített könyve a „beszÉLJ! – Hogyan tárjuk fel a családi múltat?”. Egy gyermek meséli el azokat a történeteket, amelyek nem csak gyerekeknek szólnak. Mintegy másfél éven keresztül követhetjük nyomon a könyv segítségével egy négy gyermekes család történetét, megpróbáltatásait, küzdelmeit, amely az egykori Csehszlovákiából indul el.

Azok, akik itt élnek Ausztriában, fiatalként is találhatnak párhuzamot a saját életük, és a könyv főhősének élete között, akinek miután el kellett hagynia az otthonukat, lesz egy helyi kis barátja, így ő rövid idő alatt megtanulja azt a nyelvet, ahova mentek. Miközben a testvére csak magyar gyerekekkel barátkozik, és nekik aztán egy osztályba kell menniük. A külföldön újrakezdő családok körében él egy mítosz azzal kapcsolatban is, ha egy család ma kiköltözik pl. Ausztriába, akkor azt mondják a szülőknek, és azzal nyugtatják a gyerekeket is, hogy majd bekerülnek az oviba vagy az iskolába és „két hét alatt megtanulnak németül”. Persze ez korántsem így van, és nem megy ilyen könnyen. És lehet, hogy az iskolásoknak évet kell ismételniük, de hogy éli meg ezt a gyermek, ezt tudjuk? Nem biztos, hogy tudjuk, mondja Tóth Erzsébet Fanni író, pszichológus.

Tóth Erzsébet Fanni Bécsben él családjával, és társadalomkutatóként, egyetemi oktatóként dolgozik. Vibók Ildikó, aki író és biológus még 2017-ben költözött családjával a Burgenlandban lévő Bándolra (Weiden bei Rechnitz). Számos gyermekkönyve jelent már meg, amelyben az állatok szeretete mellett sok fontos, akár tudományos témát tárt a kis olvasói elé olyan módon, hogy az számukra is könnyen érthető legyen. Ezt a „fecsegő” hangnemet hozta aztán bele abba a most megjelent könyvbe is, amelyben egy gyermek szemén át próbálják meg bemutatni azokat a csehszlovákiai családtörténeteket, amelyeket még 2008-ban kezdett el a doktori disszertációjához gyűjteni Tóth Erzsébet Fanni. Az ötlet ehhez egyrészt onnan jött, hogy azok, akik elmesélték a deportálások történetét, akkor még maguk is gyermekek voltak, másrészt a történelemkönyvekben mindezekről egész más szemszögből és főleg más írásmódban olvashatnak csak a fiatalok. Most azonban, minden történet egy gyermek szemén keresztül tárul az olvasók elé, hisz a könyv történetének eredeti megélői sokat meséltek arról, hogy milyen volt akkor nekik iskolába járni, kamasszá válni vagy akár szerelmesnek lenni. Ez könnyűvé tette azután, hogy a beszélj! képes legyen hitelesen visszaadni ezeket a gyerekkori élményeket.

Bár az eredeti riportokat 2008 és 2012 között rögzítették, a könyv kéziratán tavaly februárban kezdett el dolgozni Fanni és Ildikó. Eredetileg családoknak szánták, azonban mivel egy gyermek meséli el a könyv történeteit, ezért sokan gondolták azt, hogy talán ez egy gyermekkönyv. Valójában azonban inkább szól a teljes családnak, bár kétségtelen, hogy a gyerekek, tinédzserek is nagyon sokat kaphatnak belőle. És azzal, hogy a fejezetek végén kérdések szólítják meg az olvasókat, és a történetből a jelenbe hozzák vissza őket, máris kialakulhat egy beszélgetés a családban arról, hogy számukra mit is jelent a család, kikből áll, mik a családi értékek, mit is örököltek a felmenőktől? Az író, Tóth Erzsébet Fannihoz az elmúlt hetekben számos visszajelzés érkezett, hogy az akár karácsonyra ajándékozott könyvek milyen hatással is voltak azok olvasóra? Hogy valóban kialakultak beszélgetések, hogy volt olyan család, ahol a kamasz gyerekek letették a telefonjukat és inkább azt választották, hogy meghallgatják a szülőket, akik a saját gyerekkorukról meséltek nekik. A könyv olvasása alatt annak ellenére, hogy az olvasó nem élte át pontosan ezeket az eseményeket, előhozott olyan történet, amit jó megbeszélni, kibeszélni és azzal mindenkiben enyhülhetnek a megélt, és akár eddig elfojtott, fájó érzések.

A könyv korántsem titkolt célja, hogy összekösse a családban a generációkat, és felnyissa a szemüket arra, hogy a saját családjuk történelmét a szülőktől, nagyszülőktől vagy akár a legszerencsésebbek a dédszülőktől első kézből hallják, miközben előkerülnek a fotóalbumok, és mesélnek boldog, mulatságos, vagy akár szomorú, fájdalmas eseményekről is. De mindezt közösen teszik, együtt, családként, legyen az bármilyen nagy, vagy kicsi.

Lukács Krisztina írása