Két Laci segített karácsonyi mese cikkünk elkészítésében: Devecsery László burgenlandi gyökerekkel rendelkező, József Attila-díjas, magyar író a történeteket hozta, Kelemen László, az Alsóőri Média- és Információs Központ (UMIZ) elnöke az illusztrációkat gyűjtötte össze. Gyerekek rajzoltak az UMIZ kiadásában nemrég megjelent Őrvidék-járó című mesekönyvbe. Karácsonyi témájú alkotásokból válogattunk.
A TEÁSKANNA MESÉJE
– Vettem egy új teáskannát, hiszen a réginek, már eltörött a fedele, vagy ahogy te hívtad, a kalapja.
– De anyu! Olyan szépen megragasztottad, én pedig nagyon szerettem.
– Majd ezt is szeretni fogod. Nézd csak, milyen szép!
A régi kanna bekerült az új dobozába. Ráadásul nekem kellett levinnem. Sajnáltam: nem dobtam a szemétbe, letettem a kuka mellé. Talán örömet okoz még valakinek…
Az öreg teáskanna nem sokáig árválkodott. Szegényes öltözetű, ám kedves arcú asszony hajolt le érte, s magához ölelte.
*
A korábbi fényűző környezetemből egyszerű padlásszobába kerültem. Azonnal észrevettem, hogy az ágyban egy sápadt kisfiú fekszik…
– Nézd csak, mit találtam! Már le is mostam. Készítek neked finom teát, attól biztosan jobban leszel!
Mindketten kortyolgatták az illatos, meleg italt, én pedig boldog voltam…
– Anyu, holnapután karácsony! Nekünk is lesz karácsonyfánk?
– Tudod kisfiam, nekünk arra nem telik! Majd egy szép fenyőágat teszünk a vázába.
A kisfiú arcán könnycseppek gördültek végig. Nem szólt semmit. Tudtam, tennem kell valamit! Talán a Minden Teáskannák Varázslója tud segíteni. Az álom-éjszakában meglátogattam őt. Elmondta, mit kell tennem.
Szenteste délutánján ismét forró víz melegítette át a testemet.
– Itt az idő! – gondoltam – Azzal teljes erőből leheltem kifelé a gőzt, ami nőtt, növekedett. Egyszer csak karácsonyfa formájú lett, megdermedt, hófehéren… Ágain díszek hintáztak. A fa alatt édesség, ruhák mindkettőjüknek és játékok a kisfiúnak.
A bóbiskoló, beteg kisfiú felnézett. Kiabálni kezdett:
– Anyu, anyu, gyere gyorsan! Megjött a Jézuska! Ilyen mesebeli karácsonyfát még a képeken sem láttam. Fehér, mintha ráesett volna a hó.
Az anya belépett az aprócska konyhából: nem értett semmit, szólni sem tudott.
– Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Te vagy a világ legcsodálatosabb anyukája…
Néztem, csodáltam ezt az örömet és szeretetet. Azt hiszem, ez életem legboldogabb teás-kanna karácsonya.
BÁRSONYKA KARÁCSONYA
– Fa költözött a szobába,
kicsit szúrós minden ága.
Az illata nagyon finom,
éppen ezért megszagolom.
Figyelem, hogy mit is csinálsz:
látom amint székre felállsz;
fényeket raksz fel a fára,
karácsonyfánk zöld ágára.
Díszek szállnak, felrepülnek,
fenyőágra fel is ülnek…
Karácsonyfa tündérkedik,
ezer díszbe felöltözik.
Zene szól és fény szikrázik,
milliónyi csillag játszik;
hópihetánc könnyű szélben,
karácsonyi csendes éjben.
-Bársonyka most énrám nézett,
csodálta e sok-sok szépet;
Mit látott ő a fa alatt?
Titokzatos dobozokat!
Kedves hangján megkérdezte,
mi őt nagyon érdekelte:
nem más, mint a doboz titka,
a Jézuska ajándéka…
-Mennyi minden a fa alatt!
Kibontod a dobozokat?
Ajándékot én is kapok?
Nem baj, hogy csak cica vagyok?
A LÁDIKÓ TITKA
– Csali mese –
Egyszer volt, hol nem volt, Szombathelyen innen, Alsóőrön túl, ahol semmiféle kurtafarkú malac sem túr…, történt egyszer, hogy a szegény ember, meg a fia, Móric…
Most azt mondod, hogy elmentek szántani, aztán találtak egy ládikát, majd hozzá a kulcsot is.
-Á, dehogy!
Tényleg elmentek, de nem szántani, hanem egy áruházba. Vettek is egy-egy télikabátot. Otthon örömmel felvették, hogy megmutassák az otthoniaknak..
– Édesapám, édesapám, találtam egy kulcsot a kabátom zsebében!
– Jó, jó, fiam, de miféle kulcs az?
Miféle kulcs? Senki sem tudta, s mivel késő volt, lefeküdtek aludni. Másnap Móric ismét elindult, hogy ajándékot vegyen édesanyjának, hiszen közeledett a karácsony.
A boltban meg is pillantott egy csodálatosan szép dobozt. Zárva volt. Mégis megvette. Otthon aztán gondolt egy nagyot: elővette a kabátjában talált kulcsot. Sikerült is kinyitni vele a ládikát.
A dobozban apró angyalka üldögélt. Amikor kinyílt a doboz, boldogan elrepült, hogy örömet vigyen mindenhová.
Ha az angyal el nem repült volna, az én mesém is tovább tartott volna…
Devecsery László: burgenlandi gyökerekkel rendelkező, József Attila-díjas, magyar író. Őrvidék-járó címmel novemberben jelent meg az Alsóőri Média- és Információs Központ (UMIZ) kiadásában az a 440 oldalas mesekönyve, amely immáron a 41. kötete az UMIZ4 Kids kiadványsorozatnak.
Akár ez is tetszhet
