Az Erasmus program lehetőséget kínál az egyetemi hallgatóknak, hogy egy félévet külföldön töltsenek. A bécsi Finnugristika számos partneregyetemmel rendelkezik Magyarországon, Finnországban, Németországban, Észtországban, Romániában és Franciaországban. Kertész Ágota egy félévet töltött Pécsett, és beszámol Erasmus-hallgatóként szerzett tapasztalatairól.
A nevem Kertész Ágota. 23 éves vagyok és a Bécsi Egyetemen tanulok művészettörténetet és hungarológiát. Már az egyetemi tanulmányaim kezdetén tudtam, hogy legalább egy félévet szeretnék külföldön tanulni, nemcsak azért hogy megismerjek egy másik kultúrát és gyakoroljak egy nyelvet, hanem mert meg akartam tapasztalni, hogy milyen egy többé-kevésbé idegen országban önállóan élni. Ugyanakkor féltem is egyedül egy másik egyetemen tanulni, ahol esetleg egy olyan nyelven beszélnek, amit én nem értek, vagy nem beszélek tökéletesen. Ezért húztam az időt, és vártam egy jó alkalomra, hogy külföldre menjek, bár hogy mi lett volna ez a jó alkalom, én sem tudtam. Végül túl sokáig vártam, és a pandémia kezdetével úgy tűnt, hogy nem is lesz már alkalmam az Erasmusra, mielőtt végeznék a Bachelorommal. De aztán volt egy enyhülés a megbetegedések számában, ezért 2021-ben jelentkeztem egy külföldi félévre a magyar tanulmányaim keretében. Pécset választottam, mert kb. 150.000 lakosával nem túl nagy város és egy jó Hungarológia tanszéke van az ottani egyetemnek. Ezenkívül nagyon szép helyen, a Mecsek-hegység mellett fekszik. Az is Pécs mellett szólt, hogy már volt ott egy ismerősöm – a tandempartnerem Fanni, akivel online gyakoroltam a magyar nyelvet, és én cserébe németre tanítottam őt.
Az érkezésem
Magyarországon nem októberben, hanem már szeptemberben kezdődik az egyetemi oktatás. Ezért augusztus végén teletömtem két nagy bőröndöt és szüleimmel lementem Pécsre. Egy az egyház által fenntartott kollégiumban sikerült helyet szerezni. Bár már egy felújításra szoruló epület volt, de nagyon szép helyen feküdt a kollégium (a Tettye-domb oldalán, nem messze a belvárostól) és egy hatalmas kerttel is rendelkezett. Az is előny volt, hogy egy egyágyas szobám volt, és nem sok diák lakott az épületben. A kollégium kabalaállatát is megismerhettem, egy nagyon barátságos fekete-fehér macskát, aki tiltott módon él az egyik szobában.
Az első napokban néha egyedül, máskor kollégista társaimmal derítettem fel Pécset. Sétáltam a kis belvárosban, pihentem kávéházakban és megnéztem az egyetemet. Ezenkívül nagyon jó volt a nyári programkínálat. Így részt vehettem egy vezetésen a püspöki kincstárban vagy meghallgathattam egy hangversenyt a székesegyházban. A szüleim csak egy éjszakát maradtak Pécsett. A kollégium épülete előtt búcsúzkodtunk, egy kicsit azért szomorú voltam, hogy ők mennek haza Bécsbe, és nekem egyedül ott kell maradnom. Eközben a szomszéd ház kertjéből egy idősebb néni jött elő, aki rögtön felismerte a helyzetet és azzal biztatott, hogy bátran csöngessek nála, ha egyedül érezném magam. Ez a kedves gesztus elűzte a kezdeti félelmemet.
Az egyetem és az oktatás
A félév szeptember elsejével kezdődött, de már az Erasmus jelentkezésével ki kellet választani, hogy mely kurzusokon szeretnék részt venni. Ez abból a szempontból egy kicsit nehézkes, mert nem biztos, hogy a jelentkezők létszámától függ, hogy megtartanak-e egy-egy kurzust. De még a szemeszter elején van elég idő az órarendet összeállítani, és bármilyen szervezési gond lép fel, mindig segítséget lehet kérni a pécsi vagy a bécsi Erasmus koordinátortól.
Hat tantárgyat vettem fel, ebből csak a magyarnyelv-óra volt online, a többi mind jelenléti oktatási formában zajlott. Egy tantárgy kivételével – amelyik németül volt – mindegyiket magyar nyelven tartották. De mindent jól megértettem, és mindig kérdezhettem, ha valami nem volt világos. Nos, milyen kurzusokra jártam és mit tanultam? Az egyik legérdekesebb előadás az a „Museen und UNESCO–Weltkulturerbe in Pécs” volt. Ahogyan már említettem, német nyelven hallgattam, és csak hárman látogattuk a kurzust. Az előadás keretében meglátogattuk Pécs múzeumait, ahol mi is tartottunk egymásnak – persze a professzor segítségével – vezetést. Így még a legeldugottabb kis városi múzeumot is megismerhettem, amit különben nem is találtam volna meg.
És nagyon jó volt egy ilyen kis csoportban dolgozni, mindenki segített egymásnak. A magyar kurzussal csiszoltam a nyelvtudásomat, már nagyon magas színvonalon gyakoroltuk a magyart, például olvastunk Petőfi Sándortól egy verset vagy tanultunk korabeli szlenget. Ezeken a tárgyakon kívül még jelentkeztem magyar nyelvészeti kurzusokra is különböző témákban. Így tanultam a magyarnyelv-oktatás történetéről, a Magyarországon kívül élő magyarságról és a régi magyar irodalomról. Tartalmilag nagyon tetszettek a szemináriumok, és sok újat tanultam. De persze voltak nehézségek, vagyis kihívások is. Nehéz volt például a jegyzetelés magyarul, mert még nem tudtam olyan gyorsan és helyesen írni. Így a jegyzeteim német-magyar “keverékek” voltak, a kollégiumban bogoztam szét őket. Egy másik kihívás az volt, hogy két tantárgyból magyarul kellett megtartani egy-egy húszperces prezentációt. Nagyon igzultam, de végül minden jól sikerült – nem csak a prezentációk, hanem a vizsgák és munkák, amelyeket a szemeszter végén le kellett adni. A vizsgáknál szóltam a professzoroknak, hogy “erasmusos” cserediák vagyok, és mindig elnézőek voltak. Nagy könnyebbség volt ebben, hogy az egyetemi diákok nagyon segítőkészek voltak.
Nehány látniváló Pécsett
Pécs egy UNESCO és kultúrváros. Látnivalók nagy kínálatából lehet válogatni. Nagyon szép rendezvény például a Fényfesztivál. Októberben a belváros néhány épületét színes fényekkel világítják meg, ezáltal különböző mintákat és motívumokat festve a házak falát. Vannak zenei kísérettel aláfestett mozgó fényvetítések is. A leglenyűgözőbb a székesegyház kivilágítása volt. De a hideg évszakban más látnivaló is van. Novemberben és decemberben a főtéren felépítenek egy kis karácsonyi vásárt. Bár egészen más volt, mint a hatalmas bécsi karácsonyi vásárok, de a kevés bodegájával sokkal családiasabb is volt. Hagyományos magyar tárgyakat lehetett venni, mint például fafaragásokat vagy magyar bort.
Egy „titkos tipp” pedig a tévétorony. Ez a város szimbóluma, már messziről lehet látni, mindegy, hogy vonattal vagy autóval érkezik és bárhol sétál az ember, mindig fölötte virraszt. Éjszaka pedig különböző színben van világitva. Azért titkos, mert a városon kívül van, és csak busszal, autóval vagy egy hosszabb túrával érhető el.
A pandémia ellenére, nagyon jól éreztem magam Pécsen. Mindenkinek, aki idegen nyelvet szeretne tanulni vagy új kapcsolatokat kötni, annak kimondottan javaslok egy félévet külföldön.
Akár ez is tetszhet
