A Bécsi Egyetem Campusa (Fotó: Universität Wien / Barbara Mair)
A 2021/22-es téli félév közepén találkoztunk Susanne Zenkerrel, a Bécsi egyetem Kelet-európai történelem (Osteuropäische Geschichte) szakos hallgatójával, akivel az intézményről, a tanulásról és Andrássy Gyula grófról beszélgettünk, valamint arról, hogy milyen fontos szerepe van a magyar történelemnek a szakon.
Rólunk: Mikor kezdted el a tanulmányodat a Bécsi egyetemen?
Susanne Zenker: Ez nagyon régen volt. Először történelem és orientalisztika szakon kezdtem tanulni. A történelem szak alap- és mesterképzését közben már elvégeztem (utóbbinál a közép-kelet-európai történelem volt a középpontban). Jelenleg a második mesterképzést – Történelmi segédtudományok és levéltári tudományok (Historische Hilfswissenschaften und Archivwissenschaften) – fogom befejezni.
R: Milyen volt az első napod az egyetemen?
SZ: A kezdés kicsit szokatlan volt, főleg azért, mert az első félévben csak előadások voltak. Ezek az előadások nagy termekben voltak, ahol nem ismertem senkit. Közben szerencsére ez a helyzet változott. 2012-ben a Bécsi egyetem bevezette a StEOP-ot (Studieneingangs- und Orientierungsphase), így a hallgatók, akik egyszerre kezdik a tanulmányaikat, legalább két évig tanulnak együtt. Ebből kifolyólag a hallgatóknak több lehetősége van arra, hogy megismerjék egymást. Utána a mesterképzésen ez máshogy van. Akik egyszerre kezdik el tanulmányaikat, nagyrészt egy időben is végeznek.
R: Körülbelül hány diák kezdi meg évente a tanulmányait a tanszéken?
SZ: Minden évben nagyon sokan kezdenek el tanulni, különösen alapképzésen (jelenleg majdnem 2.000 diák tanul történelmet alap- vagy mesterképzésen). A tanulást főként azoknak ajánlom, akik egy nagyobb létszámú tömegben „névtelenek” szeretnének maradni, és nem fontos nekik, hogy mindenkit név szerint ismerjenek. A legtöbb egyetemista természetesen osztrák, de szakiránytól függően jönnek közép-kelet európai országokból is, például Magyarországról is.
R: Nézzük meg közelebbről az alapképzést: Vannak különböző szakirányok, amiből válaszhatnak a hallgatók, vagy inkább csak „egy” alapképzésről beszélhetünk?
SZ: Egyrészt van a szak, ami régi történelemmel foglalkozik (Alte Geschichte und Altertumskunde), de ez nem tévesztendő össze a mi intézetünkkel, ezt nagyon fontos, hogy figyelembe vegyük. Ezenkívül nincs több szakirány, de a kurzusok témaköre nagyon széles. Ez azt jelenti, hogy vannak kurzusok, amiket meg kell csinálni, de emellett a tantervet szabadon állíthatják össze a hallgatók. A mesterképzéssel kapcsolatban azt javasolnám, hogy már az alapképzésen arra a szakirányra fókuszáljanak a hallgatók, amit majd a mesterképzésen is szeretnének tanulni, vagy amilyen területen az egyetem után is el tudják képzelni magukat.
R: Milyen nyelveken tartják általában az órákat, és milyen típusú órák közül lehet választani?
SZ: A legtöbb németül van, de angol nyelven is vannak óráink, hiszen az egyetemen a hallgatóknak angolul is meg kell érteniük az órákat. A legtöbb szakon egyébként az angol nyelvtudás is alapkövetelmény. Nagyon fontos a latin nyelv is. Latin nyelvtudás nélkül is el lehet kezdeni a szakot, de legkésőbb az utolsó félévben latinból is kell vizsgázni. Az egyetemen felkészítő kurzusok is vannak. A mesterszakon például nagyon sokat kell a latint használni. Korábban úgy volt, hogy franciát vagy a volt Habsburg Monarchia egy más nyelvén is tudni kellett, de ezt szerencsére, eltörölték. Persze vannak még professzorok a mesterszakon, akik megkövetelik, hogy legalább egy ilyen nyelven tudjanak kommunikálni a hallgatók, vagy legalább megértsék, de ez a kutatási iránytól is függ.
Az alapképzésen vannak előadások, gyakorlatok, úgynevezett „guided readings” órák (itt tudományos szövegek olvasásával foglalkozunk), szemináriumok, valamint két szeminárium, ahol diplomamunkát (Bachelorarbeit) írnak a hallgatók. Azért két szeminárium, mert két diplomamunkát kell megírni. Ráadásul vannak olvasótanfolyamok is, melyek ugyancsak intenzívek, de egyben nagyon érdekesek is.
R: Mi áll a középpontban, mik a főtémák?
SZ: Ez mindig a professzortól függ. Vannak olyanok, akik inkább egy általános témát választanak, és olyanok is, akiknél az osztrák történelmen van a hangsúly. Természetesen van egy bizonyos anyag, ami kötelező része a tanulmánynak, de az óratervezés különböző. Nagyon fontos, hogy a hallgatók minden témára és minden vizsgára jól felkészüljenek, akkor a vizsgáik is sikerülni is fognak. A legtöbb vizsgán a hallgatóknak esszék formájában kell megválaszolniuk a kérdéseket. Ajánlom mindenkinek, hogy akkor is részt vegyenek az előadásokon, ha nem kötelezőek. Szerintem nem elég az, ha a hallgatók csupán érdeklődnek a történelem iránt, hanem fel kell ismerniük és elemezniük is kell a történelmi összefüggéseket. Szeretném megnyugtatni azokat is, akik attól félnek, hogy csak évszámokat kell bemagolniuk, mert ez kevésbé jellemző.
R: Vannak olyan szervezetek és egyesületek, akik segítik a diákokat és támogatják őket?
SZ: Vannak. Például a StV (Studienvertretung, magyarul: „Diákképviselet”). Nekik van egy irodájuk az intézményben, ahova mindenki mehet, akinek valamilyen problémája van. Figyelembe veszik a diákok igényeit és felkészítő órákat (Tutorium) is tartanak, ahol az adott órával kapcsolatban lehet kérdéseket feltenni. A hallgatók így együtt tudnak tanulni és a vizsgákra készülni. Ezenkívül rendezvényeket, találkozókat és bulikat is szerveznek – mindent, amit a fiatal egyetemisták szeretnek.
R: Mennyi ideig tart az alapképzés?
SZ: 6 félév, de a legtöbb hallgató általában 7 vagy 8 félév alatt végez.
R: Az alapképzés után folytattad a mesterképzést, és ha jól értettem, akkor többféle szakirány van. Melyek ezek?
SZ: Igen, több szakirány van. Van a régi történelem (Alte Geschichte), középkor, újkor, kortörténet, osztrák történelem, kelet-európai történelem, gazdaság- és társadalomtörténet, női- és nemtörténet, Digital Hummanities, valamint a világtörténelem és történelmi antropológia.
R: A „tudományos” karrierednek magyar vonatkozása is van, olvastam a diplomadolgozatodat, melyben Andrássy Grófról írsz. Milyen szerepet játszik a magyar történelem a szak keretein belül és mennyire szabad a témaválasztás általában?
SZ: Elég szabad. A magyar történelem fontos, de ez leginkább a saját szemponttól is függ. Például én vagyok az egyetlen, aki a tanszék könyvtárából magyar könyveket kölcsönöz.
Sok éve vannak kapcsolataim Keszthelyen. Ezenkívül az iskolában volt egy tanárom Erdélyből, aki velünk magyarul „beszélt”. Utána is voltak pillanatok az életemben, amikor észrevettem, hogy nagyon érdekel a Habsburg Monarchia és a magyar történelem (az „Elisabeth” című musical is inspirált ebben). A musical után sokszor voltam nyári kollégiumban Debrecenben, aztán elkezdtem itt Bécsben tanulni, és így mindig fontosabb lett a „magyar téma” az életemben. Andrássy Gróf nagyon érdekelt, ezért is választottam ezt a témát. A professzornőm, akinél írtam a dolgozatomat, mindig támogatott engem, hangsúlyozta, hogy mennyire fontos a magyar történelem.
R: Hogyan értékelnéd a történelem szakot röviden? Ajánlanád másoknak is?
SZ: Mindenesetre ajánlanám! A történelem segít megérteni a jelent, különösen, ha megnézzük a mai helyzetet, például Kelet-Európában. Szerintem a tanulás az intézményünkben segít abban, hogy egy jó általános és „speciális” nézőpontot is kapjunk, legfőképpen a világtörténelem témájában. A professzorok kutatási területei nagyon változatosak, így lehetőségünk van arra, hogy ismeretünket bővítsünk, nem csak az alapképzésben, hanem a mesterképzésben is. Sokféleképpen kombinálható ez a szak, ami nekem nagyon tetszik. Összefoglalásként azt mondanám, hogy nagyon megéri a Bécsi egyetemen történelem szakot tanulni.
R: Milyen jövőbeli lehetőségei vannak a hallgatóknak egy történelmi alap- vagy mesterképzésen szerzett diplomával általában és különösen itt Ausztriában?
SZ: Az alapképzéssel igazából sajnos nem lehet sokat kezdeni. Tovább kell fejleszteni a saját kompetenciáinkat. Természetesen, az egyetemtől sok „eszközt” kaphatunk, de ez nem elég. Fontos, hogy tudjuk melyik irányba szeretnénk menni. Azt is javaslom, hogy a szünetekben a hallgatók használják a gyakorlati lehetőségeket vagy menjenek nyári egyetemre, hogy ki tudjanak alakítani kapcsolatokat.
R: És végül – mi a három legfontosabb tipped egy hallgatónak, amikor elkezdi a Bécsi egyetemen a történelem tanulmányait alapképzésen?
SZ: Először azt, hogy alaposan nézze át a tantervet és tervezze meg a tanulását. Másodszor, hogy szerezzen be egy könyvet arról, hogy hogyan kell egy tudományos munkát megírni, és végül, hogy utazzon el abba a régióba vagy országba, amivel szeretne foglalkozni későbbi kutatásai során.