Fotós táborban tanulták a telefonos fényképezést a gyerekek Őriszigeten a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület Nyári Élménynapok elnevezésű rendezvénykínálatának egyik programján. A háromnapos kurzusra Magyarországról is jelentkezett táborozó, a résztvevők Vass Jennifer fotóművész vezetésével ismerkedtek a vizuális képalkotás rejtelmeivel.
A kultúregyesület tavaly rendezte meg első alkalommal a fotós tábort, ebben az évben is több tizenéves diák jelentkezett.
Vass Jennifer táborvezető elmondta, hogy idén az volt a téma, miként tudnak jó képeket készíteni okostelefonnal. – Itt a nyár, mindenki utazik, nyaral, folyamatosan jönnek szembe a megörökíteni való lehetőségek, ötletek. Olyan alaptudást igyekeztem a három nap alatt átadni, amellyel már hatékonyan, eredményesen dokumentálhatják a családi, iskolai programokat, fontos az alkotás öröme, a sikerélmény. Meglepődtem, mert a gyerekek – várakozásommal ellentétben – nem szelfizni szerettek volna elsősorban, hanem természetet – főleg virágokat – fotózni, így ezzel kezdtünk. Azt gondoltam, hogy a szelfizés a fontos nekik, de kiderült, hogy nem elégedettek a külsejükkel – ez szíven ütött. Így egyértelműen adódott a házi feladat: csináljanak otthon magukról olyan fotót, amelyen szépnek érzik magukat. Ugyanez volt a feladat a portrékészítésnél: fedezzék fel társukon is a szépet. Mindenkiben van valami vonzó, magával ragadó – találjuk meg! Gyakoroltuk a portrékészítést, kielemeztük az elkészült munkákat, megvizsgáltuk a különbségeket.
Rendkívül ügyes, tehetséges csoport jött ezévben össze. Kísérleteztünk is: mentolos cukorkát oldottunk fel kólában, a hirtelen feltörő pezsgést fotóztuk, gyorsan kellett reagálni, kattintani, a slow motion funkciót ismerték így meg. Elsétáltunk a Zickenbachhoz, a Pinka mellékfolyójához is, folyamatosan komponáltak, kattogtattak.
Beszélgettünk az internet veszélyeiről, ha kiteszünk valamit, az örökre ott marad. Súlya van, hogy mit mutatnak meg magukról, a posztolással nincs gond, erről szól a jelenünk, digitalizációban élünk. Elmagyaráztam nekik, hogy a net, leginkább a közösségi média világa nem a valóság, erős szűrőn keresztül érkezik, nem hiteles. Arra kértem őket, hogy ne használjanak filtert, mert az nem az igazat adja vissza, mesterséges, hamis információt hoz létre, felesleges, legyenek egyediek, egyéniségek, karakterek. De mindig ésszel.
Azt az üzenetet igyekeztem átadni nekik, hogy járjanak kicsit lassabban a világban, nézzenek körbe, lássák meg a szépséget, nem csak a természetben, hanem önmagukban is. Remek, hogy ma már mindenkinél van telefon, ha látunk valamit, előkapjuk, azonnal dokumentálunk, rögtön ott az eredmény: ha rossz töröljük, ha jó, mentjük. Viszont fontos lenne minőséget képviselni. Az én időmben még előhívattuk a fotókat, csupán 36 képkocka állt rendelkezésre, mérlegelni kellett, hogy jó-e a kompozíció, minden tökéletes-e ahhoz, hogy abból nagyszerű fénykép legyen. Ezek a gyerekek nem láttak még ilyet, meséltem nekik erről a ma már idejétmúlt, analóg technikáról, ami mégis tanított valamit, hiszen törekedtünk a tökéletesre. Ők még fogékonyak, érzékenyek a világra, taníthatóak, szerettem volna velük megértetni, hogy nem kell rohanni, lassabban tapasztalják meg a világot, érzékeljék, dolgozzák fel, ne felületesen átfussanak rajtuk az ingerek, mély tapasztalás legyen. – összegezte a tábori munkát Vass Jennifer, aki egy Graz-i művészeti iskolában tanulta a fotózást, ez a szakmája, a hivatása. Újságíróként is ténykedett, de a vizuális kommunikáció az ő műfaja. Azt is elárulta, hogy a valóságot jobban szereti elkapni, mint az elvont, szürreális, álomszerű pillanatokat.
A Felsőőrben élő, 10 éves Molnár Sámuel első alkalommal vett részt a táborban: – Szeretek fotózni, ezért jelentkeztem. A családban senki nem tud rendesen fényképezni, gondoltam, én megtanulom, jól jön majd a horvátországi nyaraláson az az ismeret, amit itt szereztem. A tengerparton családi portrét, szelfit tervezek készíteni, tetszik a slow motion-videózás. Azt is tudom már, hogy a témához mekkora távolságban, milyen szögben kell elhelyezkedni, hogy az éles, a háttér pedig homályos legyen.
A 11 éves Hartmann Kiara ugyancsak szeret fotózni, képeket szerkeszteni, vágyott rá, hogy új információkkal gazdagítsa tudását, érdekli a jó perspektíva megtalálása, a természetfotózás. Körte Szonja személyében nem csak portréalanyt, hanem barátot is szerzett magának a fotós workshopon, mindkettőjüket a Monyorókeréken élő, közös nagynéni, Körte Dóra iratta be az őriszigeti, nyári vakációra. Dóra egyébként tizenkét év bécsi élet után egy éve a település elemi iskolájában tanít. Azzal a céllal hívta el magához a Magyarországon élő Szonját és a Bécsújhelyen élő Kiarát, hogy összebarátkozzanak, beszéljenek magyarul.
A Burgenlandi Magyar Kultúregyesület Nyári Élménynapok programkavalkádjával a folytatásban többek között kincskeresés, pinkai kenuzás, hajtánytúra, színjátszó-, tenisz- és nyelvtábor, különböző nyelvi tanfolyamok várják a gyerekeket. Az egyesület idén első alkalommal hagyományteremtő szándékkal a vakáció kilenc hetén keresztül tizenegy eseményre hívja az iskolásokat. Mindegyik program magyarul lesz, hiszen a kultúregyesület fő küldetése, a magyar nyelv ápolása, továbbörökítése. Július 13-tól 15-ig Kovacsics György vezetésével dobműhely kezdődik Őriszigeten.
Akár ez is tetszhet
