Legelső zenei élményeink egy életre meghatározóak lehetnek: a babák és kisgyermekek érzelmi fejlődésében pedig a zene, azon belül is a gyermekdalok és a klasszikus zene kulcsfontosságú. A Bécsben és környékén működő Klassik Cool névre keresztelt zenekar pont ilyen első élményekért jött létre. Az együttes sikereiről és 10 éves pályafutásáról az ötletgazdát és főszervezőt, Hegyi Szilviát kérdeztük.
Rólunk: Hogyan jött az elhatározás, hogy komolyzenei érzékenyítő együttest alapíts?
Hegyi Szilvia: Az eddigi életem nagyobbik részét töltöttem már el Ausztriában, mint Magyarországon, tehát nem mostanában költöztem ide, és amikor gyerekeim lettek, akkor hirtelen nagyon fontos lett az a zenei képzés, amit anno otthonról hoztam. Eszembe jutott, hogy rengeteg népdalt ismerek, illetve egy kicsit kottát is tudok olvasni, és ez nekem akkor nagyon fontos lett. Azt tapasztaltam, hogy itt Bécsben nincs olyan sok babakoncert, mint otthon, arra a pár babakoncertre pedig nagyon nehéz jegyet szerezni. Florisdorfban, ahol lakom szerveztem először egy kis koncertet elsősorban a gyerekeimnek, amire barátokat is hívtam. Ennek most februárban lesz pont 10 éve. Az első koncert olyan jó hangulatú volt és olyan jól sikerült, hogy ezt azóta sem hagytam abba.
R.: A gyerekeid azóta már kinőttek ebből a korcsoportból. A zene azóta meghatározó része lett az életüknek?
H. Sz.: Abszolút! A gyerekeink kiskorukban szinte az összes Klassik Cool koncerten részt vettek és annak ellenére, hogy mi az apjukkal nem zenélünk, mostanra mindkét gyerek zenei gimnáziumba jár. A nagyobbik zongorázik és hegedül, a kisebbik pedig tavaly nyáron az országos zenei versenyen furulyával első, klarinéttal pedig második helyezést ért el. Nagyon fontosnak tartom tehát a zenei képzést, legalább olyan fontosnak, mint az írást vagy az olvasást.
R.: A Kodály-módszer szerinti zenei oktatásra gondolsz?
H. Sz.: A Kodály-módszer alapját képező gondolat, miszerint minden gyereknek legyen lehetősége a zenetanuláshoz, a mi alapmottónk is, ennek a jegyében működünk mi is. Ausztriában az általános iskolai zeneképzés meglepő módon nincs azon a szinten, amit mi otthon anno megszokhattunk. Szerencsésebb általános iskolák megkapják a híres Monsterfreunde-féle énekléstanulási metodikát, de a legtöbb általános iskolában még ennyi sincs.
R.: Ha jól értem, akkor érzékeltél némi űrt a bécsi általános zenei oktatásban és leginkább ez motivált a cselekvésre?
H. Sz.: Természetesen én ezen egy személyben nem fogok tudni változtatni. Mi játsszuk a koncertjeinket, hogy halljanak a gyerekek más zenét is, mert jó dolog a blues, és jók a mai zenék is persze, de ha összehasonlítod egy komolyzenei élménnyel, a különbség felfoghatatlan.
R.: Miközben beszélgetünk a háttérben éppen Camille Saint-Saëns művének, az Állatok farsangjának az előadását élvezheti az apró közönség. Bécsen kívül felléptek más városokban is?
H. Sz.: Oda megyünk, ahova hívnak, így például Linzben és más városban is tartottunk már koncertet, de most nemrég előadtuk a Holle anyó történetének feldolgozását a Haus der Musik színpadán. Ez egy presztízs koncertnek számított, ahol jól teljesítettünk és érezhetően meg is nőtt az ismertségünk. Természetesen ez köszönhető annak is, hogy nagyon profi zenészekkel dolgozunk együtt és tényleg nagyon jók a programjaink is.
R.: Ezt az éppen most véget érő előadásotok utáni taps ereje is alátámasztja. Ehhez is és az eddig sikerekhez is nagyon gratulálok!
H. Sz.: Köszönjük szépen! Most pedig szaladok is tovább, hogy el tudjak búcsúzni a közönségünktől!
Akár ez is tetszhet
