Életünk során jelentős időt töltünk azzal, hogy döntéseket hozunk. Döntenünk kell, hogy a fehér vagy a piros ruhát húzzuk fel, hogy a csokisat vagy a mézeset válasszuk a reggelinél, hogy melyik cipőnkben induljunk el, illetve az is döntés kérdése, hogy egyáltalán elinduljunk-e bárhova is. Egyesek szerint döntéseink olyannyira fontosak, hogy azok meg is határozzák, hogy milyen emberek vagyunk. A legtöbb embernek a döntések és választások könnyen mennek, de vannak olyanok is, akiknek ez egyáltalán nem egyszerű, sőt külső segítség nélkül szinte lehetetlen. A „Svung” bécsi magyar színkör gyerekenek szóló Kő, papír, olló című mesejátéka pont egy ilyen királyról szól. Ez a szegény király annyira nem tud választani, hogy még saját magával is képes kő-papír-ollózni, annak érdekében, hogy megtalálja a helyes megoldást, így hát nem is csoda, hogy egyre nagyobb bonyodalmak kerekednek körülötte. Az előadásról a színkör művészeti vezetőjével, Pohl Balázzsal beszélgettünk.
Rólunk: A közönségből többeknek is ismerős volt a történet, miközben mindannyian azt mondták, hogy nem ismerték a mesét korábbról. Ez hogyan lehetséges?
Pohl Balázs: A bemutatott történet eredetileg egy magyar népmese, Benedek Elek gyűjtése. Az eredeti címe: Melyik ér többet? Ebből a meséből írtam ezt a történetet. Az eredeti mesében nincsen kamarás, nincsen boszorkány, se tündérek. Eredetileg ez egy kis tréfás mese, ami elgondolkodtatja az olvasót arról, hogy mi van akkor, amikor mindenkinek igaza van.
R.: A boszorkány szerepe többek között annyira hitelesen lett előadva, hogy a közönség soraiból többek nem is mertek odanézni az izgalmasabb jeleneteknél, illetve bekiabálásokkal segítették a főszereplőt.
P. B.: Az mindig egy nagyon jó érzés, ellentétben a felnőtt előadásokkal, amikor azt halljuk a színfalak mögül, hogy mocorog a közönség. Amikor mocorgás van, az azt jelenti, hogy teljesen átélik a történetet a kicsik. A felnőtt közönség ennek pont az ellentéte, amikor nagyon elmélyülnek valamiben, akkor mozdulatlanul figyelnek.
R.: Miért pont erre a mesére esett a választásod?
P. B.: A választásnál a legfontosabb szempont a megvalósíthatóság volt. Ismerve a társulatot, – az amatőr színtársulat tagjai szabadidejükben lelkesedésből játszanak (a szerk.) – illetve azt, hogy éppen ki az, aki ráér. Ezek a szempontok határozták meg, hogy ez a produkció hány szereplős legyen. A másik fontos szempont az volt, hogy a történetben ne legyen túl sok helyszín, mert az technikailag különösen ezen a színpadon – Pygmalion Theater – nem megvalósítható.
R.: A szövegkönyvet egyedül írod vagy a társulat tagjai is segítenek ebben?
P. B.: Egyedül dramatizálok és ami abból születik, mint első változat, beviszem a próbára, ahol ennek alapján kiosztjuk a szerepeket. A jeleneteket eljátsszuk és jellemzően ilyenkor a színészek improvizálnak is. Ha az improvizáció során születnek használható mondatok, akkor azt is beleírom, és ezután véglegesítem a szövegkönyvet.
R.: Mikor volt az első bemutatótok?
P. B.: 2019 decemberében mutattuk be a darabot, és rögtön utána három előadásunk is volt, azonban januárban jött az első pandémiás lezárás. A hosszú kényszerszünet után 2021 októberében felújítottuk a darabot, így idén ez már a harmadik előadásunk volt és reményeink szerint mostantól folyamatosan fogjuk tudni játszani. A legközelebbi előadásunk decemberben 11-én lesz, amire sok szeretettel várjuk a közönséget!
Az előadásokra jelentkezni és jegyet venni a Svung weboldalán lehet: https://www.svung.at/
Akár ez is tetszhet
