Kosárfonó műhelyfoglalkozáson alkothattak saját készítésű tárgyat az érdeklődők január 24-én délelőtt az alsóőri Öreg iskolában az UMIZ4KIDS rendezvénysorozat legutóbbi eseményén. A kétnyelvű program teltházat vonzott: kisgyerek, szépkorú egyaránt érkezett a kézműves programra.
„Egy ősi mesterség modern csavarral.” – hirdeti a felsőőri Husch, Husch ins Körbchen!/Csitt, csitt a kosárba! elnevezésű kosárfonó Facebook oldalán. Az ősi mesterség mai köntösbe csomagoltan ápolja a régi néphagyományt. Ezzel a céllal hívta meg Marcell Alexander Reinstadler felsőőri mestert Dowas Katalin az UMIZ4KIDS vezetője, hiszen az egyesület számára is kulcsfontosságú küldetés a népi tradíciók megőrzése, továbbadása. Az óvodapedagógus elmondta, hogy elsősorban családok számára szerveznek programokat: „Hároméves kortól akár 93 éves korig jöhetnek hozzánk az érdeklődők, nincs korlátozás, mindenki számára adunk élményt. Alapvető rendeltetésünk, hogy valamit hazavigyen a látogató akár tárgyi emléket, akár szellemi üzenetet. Az éves sorozat tervezésénél hangsúlyos szempont, hogy a népi kultúrát is belevegyük a repertoárba. Igyekszünk olyan területeket bemutatni, amelyek ma már lehet, hogy eltűnőben vannak. Ilyen volt például a kékfestő-műhely, az ősmagyar lovasnap.” A közösségépítő műhelymunka két nyelven – magyarul és németül – zajlott, a résztvevők jó hangulatban kreatívkodtak, beszélgettek, fejlesztették készségeiket.
Gabriel Helmut tiroli származású, Felsőőrött élő kosárfonó elmesélte, hogy nagyapja és édesapja is ezt a szakmát gyakorolta, így egyértelmű volt, hogy ezt az utat folytatja. „Három évet töltöttem tanoncként Bécsben, a II. kerületben, majd hazatértem. Abban az időben négy-öt alkalmazottal nagy mennyiségben gyártottunk különféle kosarakat. Saját fűzfaültetvényeink voltak több hektáron, többek között olyan megrendelőknek szállítottunk, mint az osztrák posta vagy a fegyveres erők. Fontunk papír-, macska-, szennyes-, fészekkosarakat vadkacsák számára, de krumplitárolók, seprűk, szőnyegverők is kikerültek a műhelyből, termékeink egészen Angliáig eljutottak.”
A magyar felmenőkkel is rendelkező mester lépésről lépésre ismertette a folyamatot, megmutatta, hogyan hajlik a vessző, mire érdemes figyelni. A vegyes életkorú, többgenerációs társaság könnyen alakítható vesszőkkel dolgozott: egy lyukas, kör alakú alapba szúrták bele a vékony ágakat, majd sorról sorra építették a kosarat, végezetül egy közel 20 cm átmérőjű, filccel bélelt tárolóedényt alkottak.
A csempeszkopácsi Veress Annamária a szombathelyi Aranyhíd EGYMI (Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény) gyógypedagógusa. Évek óta figyelemmel kíséri az UMIZ tevékenységét. „A kézműveskedés a munkámban napi szinten jelen van, fonással és szövéssel foglalkozunk. Fontos szempont, hogy újrahasznosított, illetve természetes anyagokkal dolgozzunk. Manapság a műanyagok használata rendkívüli módon elterjedt, ez környezetszennyező. Ellene úgy tehetünk, ha a fiatalokat megtanítjuk a változtatásra, megmutatjuk nekik, miként lehet természetes anyagokból tartós tárgyakat létrehozni, amelyeket hosszú ideig használhatunk, így nem gyarapítjuk a Földön keletkező szemét mennyiségét. A kosárfonó műhely éppen emiatt érdekelt: az alsóőri egyesület programjain már egészen kicsi kortól tudatosan erre nevelik a gyerekeket.„
Sali Szabolcs felsőőri szülész-nőgyógyász Kárpátaljáról származik, 2015 óta él családjával Ausztriában, majdnem nyolc év tiroli lét után költöztek Burgenlandba. Hétéves kisfiával érkezett a szombati eseményre. „Korábban ellátogattunk a lovas napokra, ez a mai is izgalmasnak tűnt. Tetszett kisfiamnak és nekem is. Emlékszem, gyerekkoromban a nagymamám is csinált hasonló tárgyakat fűzfavesszőből, volt tollfosztás, rendszeresen összegyűltek az emberek, és közösen végezték a kötelező feladatokat.”
A második osztályos Grúber Hanna Dozmaton lakik, testvérei Felsőőrött járnak iskolába, ő is majd ott szeretne tanulni. Óvodásként csatlakozott az UMIZ4KIDS csapatába. Szereti, hogy kétnyelvűek a foglalkozások, mert ilyenkor gyakorolhatja a német nyelvet.
Kelemen László, az alsóőri Magyar Média és Információs Központ (UMIZ) intézményvezetője kifejtette: „Célunk a néphagyományok őrzése, átörökítése. Az idősek még művelik, de ha nem figyelünk oda, elfelejtődik. Egyesületünk egyik feladata ezek fenntartása. Én például úgy nőttem fel a ’70-es években, hogy életem része volt a kosárfonás. Van egy fonott székem, amelyben még nagyapám ült, a mai napig használom. Ezek a tárgyak megtanítanak bennünket arra, hogy ne halmozzunk, ne dobjuk ki azonnal, ami kicsit meghibásodik, hiszen sok esetben megjavítható.”
A soron következő UMIZ4KIDS-találkozó témája az ómagyar rovásírás lesz március 7-én.
Fotók: Gombás Mónika, címlap: Dowas Katalin
Akár ez is tetszhet
