Három éve indult Bécsben az első olyan kétnyelvű osztály, ahol a magyar gyökerekkel rendelkező kisiskolások nappali tagozaton a német nyelv mellett magyar oktatásban is részesülhetnek. Ez azt jelenti, hogy a gyermekek a tantervet németül és magyarul is tanulják. Sok szülő azonban vagy a távolság miatt vagy egyéb okokból nem tudja gyermekét a kéttanyelvű nappali iskolába járatni. Nekik nyújt alternatívát a Bécsben működő három hétvégi iskola, ahol az iskoláskorú gyermekek a magyart és honismereti alapokat tanulhatják a nappali iskolarendszeren kívül.
Cikksorozatunk második állomása az AMAPED, azaz az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete, amely 2004 óta Bécsben a Mariahilfer Straße 1. szám alatt működik. Az iskola alapprogramjában 8 helyszínen 16 iskolai csoport, 4 óvoda és 3 bébicsoport működik. Összesen megközelítőleg 300 gyermek és fiatal jár hozzájuk hétről hétre, hogy a magyart, mint származási nyelvet tanulják és gyakorolják. Mentsik Szilviával, az AMAPED vezetőjével beszélgettünk.
Rólunk: Bécsben több helyszínen és a környező kisvárosokban is jelen van az AMAPED. Floridsdorfban, Badenben, Klosterneuburgban vagy például Eisenstadtban is. Ezt a bővülést úgy kell elképzelni, mint egy bevált franchise rendszert, ahol a metodikát más intézmények is elkezdik alkalmazni?
Mentsik Szilvia: Ez inkább egy alulról szerveződő folyamat. Sokszor van egy csoport szülő, akik igényelnék a foglalkozásainkat, de távolabb laknak, és nem tudnak heti szinten bejárni a Mariahilfer Straße-ra. Ilyenkor ezeken a helyszíneken a pedagógusaink vállalják, és megszervezik az oktatást.
Rólunk: Eisenstadtban például, ahol jelentős számban van jelen a magyar népcsoport. Jól gondolom, hogy ezeken a területeken a magyar nyelvi oktatásra is nagyobb az igény?
Mentsik Szilvia: Érdekes módon nem ezt tapasztaljuk. Eisenstadtban nagy a közeli határ vonzereje. Nagyon sok olyan diákunk van, akik különösen gimnázium felső tagozatában átmennek a soproni kéttannyelvű Líceumba tanulni. Olyan fantasztikus képzést ad ez a Líceum, hogy az ott érettségizett diákok rendszerint kenterbe verik azokat, akik valamelyik itteni gimnáziumban érettségiztek. A magyar oktatás színvonala különösen ezekben az iskolákban nagyon magas. Ezt tapasztaljuk azoknál a hozzánk csatlakozó nagyobb gyerekeknél is, hogy akár a matematika, akár a magyar nyelv területén is nagyon jó eredményeket produkálnak. Az itteni iskolák általában a hozzáállásuk és teljesítményük miatt szeretik a magyar tanulókat.
Rólunk: Hogyan látod, általában a magyar diákok hogyan teljesítenek az osztrák iskolarendszerben?
Mentsik Szilvia: Azt megítélni a 4. osztályban egy 10 éves gyereknek és a szüleinek, hogy mi lesz, ha nagy lesz, – reál vagy inkább humán téren akar-e majd továbbtanulni, hogy gimnáziumba vagy középiskolába szeretne-e menni – szinte csodával határos. A gyermekek 10%-ánál már ilyen korán is lehet látni, hogy milyen irányt fog venni az életük. Az összes többi gyerek és szülő teljesen bizonytalan a 4. év végén. Emellett sajnos sokszor tapasztaljuk azt a magyar szülők körében, hogy az iskola első három éve úgy telik el, hogy minden tökéletes, igaz, hogy tele van pirossal a füzet, mert nem jó a helyesírás, de 4. osztályban, amikor elkezdenek jönni a dolgozatok, akkor egyszer csak megváltozik a helyzet. Ilyenkor már becsúszik a hármas vagy kettes értékelés és azt tudjuk, hogy a bécsi gimnáziumokban, ha a gyerek nem színtiszta kitűnő, akkor nehezen fog tudni továbbtanulni. Nagyon nehéz megtalálni azokat az iskolákat, ahol a tanár kollégák valóban eljuttatják a gyerekeket arra az átjárható szintre, ahonnan tovább tud menni majd egy gimnáziumba. Ezek azok a buktatók, amin túl kell jutni a Bécsben tanuló gyereknek – és ez nem csak a magyarokra vonatkozik. Én ezt nem tartom jónak.
Rólunk: Hogyan tud az AMAPED ebben segítséget nyújtani?
Mentsik Szilvia: Azok a gyerekek, akik soha nem találkoztak iskolai körülmények között a magyar nyelvvel, tehát csak otthon gyakorolják, ők, az általam használt szakkifejezés szerint ‘származási nyelvként’ használják a magyart. Ők egészen speciális oktatási módszert igényelnek. A tanításban a legelső a szókincs felépítése, ez a legkisebbeknél nálunk a mesékkel kezdődik. Éppen most készültünk el egy 170 oldalas munkafüzettel, ami Benedek Elek meséiből készült kivonatokat tartalmaz. Ezt próbáljuk meg úgy adaptálni, hogy a gyerekek, akik többnyire egy héten csak egyszer találkoznak kétórás időtartamra, ki tudják alakítani azokat a képességeket, amivel aztán akár a felső tagozatban, akár a gimnáziumban önállóan tudnak majd továbbtanulni. Matematikával, környezetismerettel az idő szűke miatt nem tudunk foglalkozni. A felsőtagozatosoknak a történelmet és a földrajzt beleépítjük a foglalkozásokba, és különösen a nagyobbaknál, amikor közös történelmünket vesszük, akkor megpróbáljuk a magyar történelmet is beleépíteni a foglalkozások tananyagába.
Rólunk: Mekkora külön terhet jelent ez a felzárkózás és nyelvtanulás mellett a magyar tanulóknak?
Mentsik Szilvia: Ezt nagyon sok szülő szokta kérdezni. Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy egy gyerek az érzelmeit jól ki tudja fejezni, ahhoz egy nyelven tökéletesen kell tudnia beszélni. Ha egy gyerek anyanyelvéből hiányoznak főként az érzelmekkel kapcsolatos fogalmak, akkor egy nagyon furcsa helyzetbe kerül. Nyugodtan el lehet kezdeni akár egyszerre a két ABC-t tanítani, az olvasást is akár. Az írás már kicsivel nehezebb kérdés, hiszen az osztrák folyamatos írás betűinek formálását másképp tanítják, és ez okozhat nehézségeket, de egy átlagos képességű gyereknél az íráshoz és olvasáshoz szükséges agyi fejlődéshez óriási segítséget nyújthat a származási nyelv mélyebb ismerete. Az első osztályos diákjaink esetében az irányok (jobb, bal, elöl, hátul) vagy akár a helyes ceruzafogás kialakításában is segítséget nyújtunk, mert úgy tapasztaljuk, hogy ezeket a dolgokat általában még a legelején tisztába kell tenni.
Rólunk: Mondhatjuk, hogy picit az osztrák tanterv hiányosságait is próbáljátok pótolni?
Mentsik Szilvia: Azokon a területeken, ahol hiányosságokat tapasztalunk, vagy amiről úgy gondoljuk, hogy szükséges fejleszteni, ott igen. Jó pár olyan dolog van, amit tudunk pótolni, vagy a tanulásban segíteni és mi az AMAPED-ben pontosan ezt tesszük.