Majdnem dupla teltház előtt tartotta ötödik premierjét a Kicsi Svung, ezúttal Holle anyó meséje került a Pygmalion Theater színpadára. A mesét Pongrácz Zsófi írta, aki Bajka Kinga Csengelével közösen készítette fel a gyerkeket az előadásra.
Egyre komolyabb és bonyolultabb előadásokkal rukkol elő a Bécsi Magyar Iskola színjátszócsapata, a Kicsi Svung. 2022 szeptemberében kezdték a munkát a Svung Bécsi Magyar Színház (innen a név is) színészeinek vezetésével. Az első előadásuk egy árnyjáték volt, a másodiknak a történetét közösen írták, és a suli nagytermében játszották el a szülőknek. A harmadik bemutatójuk már a Pygmalion Theaterbe költözött, ahol rendes színházi körülmények között, színpadi fényekkel, jelmezben, díszlettel, zenével adták elő a Márta és a varázslatos utazás című előadást, melynek az volt a másik különlegessége, hogy az egyik kicsi svungos, Méhes Margaréta írta a nyári szünet alatt. Tavaly a második félévben született meg A só című produkció a Grimm-fivérek meséje alapján, ez olyan sikeres lett, hogy most ősszel is tartottak belőle egy plusz előadást. Azóta pedig elkészült a legújabb, a Holle anyó. Mindkét mesét Pongrácz Zsófi írta át a társulat számára:
„Elég sok szempontot figyelembe kell vennünk Csengével (Bajka Kinga Csengele, a Kicsi Svung másik vezetője – a szerk.) a darabválasztás során. Fontos, hogy a gyerekek korának megfelelő történet legyen, itt elég nagy a szórás, 5-12 évesekkel dolgozunk. Lényeges az is, hogy mindenkinek jusson szerep, de senki ne kerüljön túlságosan előtérbe a többiekhez képest. Sem technikailag, sem színészileg nem szabad túl bonyolultnak lennie, és bele kell férnie 40-45 percbe. Ilyenkor megnézem a főbb karaktereket, a történet vázát, és elkezdek kirakóst játszani, párbeszédre írni azokat a részeket, ami a mesében csak elbeszélés, beleírni plusz szereplőket, kihúzni a lényegtelen szálakat. Végül létrejön a végleges szöveg, amivel el tudunk kezdeni próbálni.”
A Holle anyó földi világában például nagyobb szerepet kapott a kakas, és bekerült a történetbe egy grófnő, akinek a ruháját varrják a lányok, a másik világban pedig megjelent két fura alak, akik útbaigazítják a szorgos és a lusta lányt, és Holle anyónak lett három tündére is. A mese vége is megváltozott, a lusta lány nem maradt örökké szurkos, hanem megjavult.
Az előadás színpadképe rögtön meghatározza a helyszíneket, jól vezeti a nézők szemét. Bal oldalon egy házikó látható két székkel, előttük egy sámli, vödör, seprű – ez a lányok háza, itt a meleg színek dominálnak, a bordó, a sárga, a piros és a barna. A színpad jobb oldalán egy kék vászon feszül, ami elé felhők lógnak – ez Holle anyó birodalma. A színpad előtere nyújt lehetőséget az egyéb helyszíneknek, például amikor a lányok beleugranak a kútba, illetve amikor a kemencés, almafás feladatokat végzik (nem végzik) el Holle anyó felé tartva. A kutat, a megsült cipókat, a pókhálóba ragadt pillangót, az almafákat, a hóhullást és a két világot összekötő kaput is a gyerekek játsszák el, ilyenkor egy kék lepel van rajtuk, amit egyszerűen a hátukra tudnak dobni, amikor a saját karakterüket játsszák épp. Így a színekben is elkülönül a két világ. A szorgos lány aranyruháját és a lusta lány szurokkal való leöntését is ötletesen oldották meg: a földi világba vezető kapun átsétálva egyiküket arany lepelbe csavarták, másikukra fekete ruhadarabok kerültek.
A látványvilágért Bajka Kinga Csengele felel, a díszletet és a jelmezeket a gyerekekkel együtt készítik el. „Nagyon szeretem látni, ahogy bevonódnak a mese világába, ötletelnek, kreatívan állnak az egészhez. Együtt festjük, ragasztjuk a díszletelemeket, egy anyuka segítségével varrjuk a jelmezeket. Közben összeáll a fejükben az egész, és mire odaérünk, hogy berendezzük a színpadot, maguktól teszik oda a dolgokat, ahova valók. Egyre több kelléket használunk, ezekre is egyre ügyesebben figyelnek, hogy mindenkinek mindene a helyén legyen.”
És valóban, minden produkcióban van valami ugrás az előzőhöz képest. A Holle anyó legnagyobb újdonsága az volt, hogy Banyó Bálint és Pohl Balázs írtak egy betétdalt (az írás címe egy ebből idézett sor, még hazafelé is dudorásztam), melyhez Hierholcz Anna készített koreográfiát. A gyerekek pedig a hópelyheket megszemélyesítve kristálytisztán, pontos mozgással játszották és énekelték el a hóesést. A színpadi játékban is sokat fejlődtek, otthonosan mozogtak a reflektorok előtt, egy csepp megilletődöttség sem látszódott rajtuk, és be tudták beszélni a színházi teret.
Egyetlen szereplőt sem szeretnék kiemelni, mert ez valódi csapatmunka, igazi társulat, így álljon itt mindenki neve, mert megérdemlik a gratulációt: Bogyor Zaya Nia, Crane Miriam, Ertl Emília, Kiss Emília, Kiss Lucia, Méhes Frida, Méhes Margaréta, Minteh Jamal, Minteh Sophia, Padelkar Sophie, Perdelwitz-Szudoczky Anna Sophie, Tóth Izabella
Próbafotók: Rick Zsófi; előadásfotók: Yvett K. Chonjo
Akár ez is tetszhet
