Karácsony előtt mutatták be Salzburgban a SalzUNG egyesület vezetői által megálmodott, kifejezetten diaszpórában élő magyar gyerekeknek írt új történelemkönyvet. A magyar történelem mérföldköveit 176 oldalon bemutató, izgalmas, olvasmányos, QR-kódok segítségével zeneszámokat és videókat is felvonultató könyv beszélgetésre invitál, és árnyalt gondolkodásra tanít. A két ünnep között a kötet főszerkesztőjével, a SalzUNG vezetőjével, Dr. Kotolácsi-Mikóczy Ilonával beszélgettünk a könyvről, és közben az eredeti Mozart-golyókat is megkóstoltuk.
Rólunk: A Vidd magaddal! – Így lettünk magyarok minden kétséget kizáróan egy hiánypótló mű, hiszen kifejezetten a külföldön élő magyar gyerekeknek íródott, az ő érdeklődésüket szeretné felkelteni a magyar történelem iránt. Hogy született a könyv ötlete?
Kotolácsi Ilona: Két évvel ez előtt egy vacsora közben fogalmazódott meg az ötlet itt, Salzburgban. A SalzUNG-ban (Salzburgi Magyar Egyesület) tevékenykedő más magyar szülőkkel beszélgettünk arról, hogyan is lehet átadni a diaszpórában, a mi esetünkben Salzburgban felnövő gyerekeknek a magyar történelem, irodalom és kulturális örökség szeretetét. A feladat több okból sem könnyű: egyrészt innen már nem olyan egyszerű hazaugrani egy hétvégére, mint például Bécsből vagy Grazból, másrészt pedig ahogy nőnek a gyerekek, úgy lesz egyre fontosabb nekik a kortárs baráti társaságuk és a különféle iskolai programok, így a lehetőségeink is egyre szűkülnek.
Rólunk: Ezzel a könyvvel minden bizonnyal sikerül felkelteni a fiatalok érdeklődését: az illusztrációk gyönyörűek, tele van amolyan „jó dumákkal”, mint például „tartár-ártás, pápák a pácban, beköszön a Habsburg-ház, fejvesztve fejlesztve”, és a QR-kódok segítségével versekkel, filmekkel, zeneszámokkal egészülnek ki a fejezetek. Ebbe aztán tényleg bele lehet feledkezni.
Kotolácsi Ilona: Igen, a célunk éppen egy mézesmadzag elhúzása volt a fiatalok előtt. Szeretnénk nekik megmutatni, hogy a történelmünk nem egy poros lexikonra hasonlít, hanem tud érdekes is lenni, és, nem mellesleg, máig meghatározza a mindennapjainkat és akár a nemzetközi diplomáciai kapcsolatainkat is. Fontos volt a számunkra, hogy nem azt a búsongó-kesergő, főként a veszteségekre koncentráló történelmi szemléletet adjuk át, ami sokáig áthatotta a magyar gondolkodást, hanem azt szeretnénk, hogy a fiatalok árnyaltan lássák ezeket a rendkívül komplex kérdéseket. Ha a múlttal kapcsolatban megtanulnak perspektívát váltani, és a másik fél szemüvegén keresztül is szemlélni az eseményeket, ez a jelenkor konfliktusait is segíthet megoldani, de a mindennapi életükben is hasznukra válhat. Vegyük például március 15-ét. A 19. század első fele egész Európában, így nálunk is a nemzeti ébredés kora volt, így érthető, hogy a függetlenségre törekedtünk. Ugyanakkor a Habsburgok érdeke a birodalom egyben tartása volt. Hasonlóképpen meg kell értenünk, hogy a történelmi Magyarország szétesése nekünk fájdalmat, gyászt, míg másoknak örömünnepet jelentett, hiszen a mi kisebbségpolitikánk is szerepet játszott abban, hogy a 19. század végére a nemzetiségek ennyire ellenünk fordultak.
Rólunk: A könyvnek te vagy a főszerkesztője, de a főszöveget Ottlik Domonkos történész, a továbbgondolásra, beszélgetésekre buzdító kérdéseket pedig Péterfi-Frank Mária pszichológus írta. Miért éppen velük dolgoztál együtt?
Kotolácsi Ilona: A szerzők és az illusztrátorok (Ricz Viola, Ricz Géza és Szucher Ágnes) is kötődnek a SalzUNG egyesülethez, de ami még fontosabb, az az volt, hogy nagyon hasonlóan gondolkozunk a lényegi kérdésekről: mindannyiunknak fontos a hovatartozásunk és a magyar identitásunk továbbörökítése, de emellett támogatjuk a közép-európai népek közeledését, a közös múlt feldolgozását és a megbékélést. A szakmai lektorunk, Dr. Kollai István is osztja ezt a szemléletet. Egyébként hatból öten határon túli magyarok vagyunk, négyen pedig nők, úgyhogy ezek a nézőpontok is hangsúlyos szerepet kaptak a könyvben.
Rólunk: Ez így van. Szembetűnő, hogy minden fejezetben szerepel egy kiemelkedő nőalak. Ezzel a női olvasókat kívántátok megszólítani, és arra biztatni őket, hogy vállalhatnak szerepet a történelem alakulásában?
Kotolácsi Ilona: Nem akartuk ezt ilyen szájbarágósan tenni, de igen, fontosnak tartottuk a nagyasszonyokat is kiemelni, akik Emesétől kezdve nagyon is jelen vannak a magyar történelemben. Persze ebben a könyvben csak egy szűk hányadukat tudtuk bemutatni, de igyekeztünk sokféle életutat kiválasztani a femme fatale Széchy Máriától az első női orvos Hugonnai Vilmán át az üldözötteket segítő Salkaházi Sáráig.
Rólunk: Említetted, hogy a szerzői gárdából többen határon túli magyarok vagytok. Szerepet játszik ez abban, hogy a szomszéd népek szemüvegén keresztül is tudjátok szemlélni a történelmünket? A könyvben bemutatott nemzetfogalom például kifejezetten előre mutató: azt írjátok, hogy bár a 19. században minden nép megalkotta a saját eredetmítoszát, amelyben azt bizonygatja, hogy dicsőbb és furfangosabb, mint a szomszédai, és persze hamarabb is jött, mint a többiek, egy nemzetet valójában az tesz naggyá, hogy tud-e tanulni a hibáiból, és hogyan bánik a kisebbségeivel.
Kotolácsi Ilona: Igen, a kisebbségi és emberi jogok kérdése az egész szerzői gárdának szívügye. Én szlovákiai magyarként hamar szembesültem azzal, hogy hátrányos helyzetben kell megőrizni az identitásomat, de azt is gondolom, hogy nem szabad itt megrekedni. Egy közösségnek az a jó, ha párbeszéd van, ha fel tudja vállalni a múltját, de megismeri a másik fél igazságát is, azaz például az én esetemben a szlovákok helyzetét a történelmi Magyarországon. Nem szeretném, ha a 21. században zsigeri ellenérzéseket nevelnénk a gyerekeinkbe a szomszéd népek ellen, meg kell értenünk, hogy egy közös Közép-Európát építünk, ahol földrajzilag és geopolitikailag is egymásra vagyunk utalva.
Rólunk: A nagy-magyarországos autómatricákra, pontosabban az általuk kiváltott érzésekre is kitértek a könyvben. Azért ezek nem a kívánt megbékélés irányába mutatnak, nem? A szomszédos országokban sokan provokációt, revizionista gondolatokat láthatnak bennük.
Kotolácsi Ilona: Igen, ezt valóban sokan így élik meg, de ezek a matricák is éppen azt az üzenetet hordozzák, hogy a kérdés nincs kibeszélve. Ha nemcsak legyintünk vagy félrenézünk, hanem megpróbáljuk megérteni a mögöttük rejlő érzéseket, akkor esetleg elérhetjük, hogy a sofőrök következő autójára már más matrica kerüljön, például egy Közép-Európát ábrázoló.
Rólunk: Külön fejezetet szenteltek a nemzetiségeknek, melyeket úgynevezett hídembereken keresztül mutattok be. Olyan alakokról van szó, akiket több ország is szeretne kisajátítani, de a legcélravezetőbb lenne közös történelmi hősöknek tekinteni őket, mint például Hunyadi János (román-magyar), Damjanich János (szerb-magyar), Zrínyi Miklós és Jurisics Miklós (horvát-magyar), és még folytathatnánk. Nem fért volna ide egy cigány és egy zsidó szereplő is?
Kotolácsi Ilona: Dehogynem, de ebben a fejezetben terjedelmi korlátok miatt csak a szomszédos országokra, azok államalkotó népeire koncentráltunk. Erre a részre is nagyon igaz, hogy csak egyfajta mézesmadzagként tud működni, az lenne a cél, hogy az olvasóink elbeszélgessenek a családtagjaikkal a saját származásukról. Az ebben a fejezetben bemutatott nagyasszony egyébként éppen Czinka Panna, az első női cigányprímás.
Rólunk: A 20., és főleg a 21. századról szóló fejezetekben különösen nehéz lehetett a vitatott eseményeket árnyaltan, több szemszögből is bemutatni, hiszen ez már a velünk élő történelem, amelyekről akár a saját nagyszüleinktől is hallhattunk. 1945 kapcsán nagyon körültekintően elmagyarázzátok, miért tekintenek egyesek a Vörös Hadseregre felszabadítóként, míg mások újabb megszállóként, azaz hogy lehet a két narratíva egyszerre igaz. Horthy Miklós és Kádár János bemutatásakor viszont talán az előbbit kiegyensúlyozottabban láttatjátok (egyeseknek antiszemita diktátor, másoknak nagyszerű államférfi), mint az utóbbit (a nosztalgia megszépíti az emlékeket, de valójában elnyomó volt). A holokauszt tárgyalásakor pedig mintha hiányozna az egyes emberek, a magyar átlagpolgárok sokszor közönyös, sőt helyeslő vagy együttműködő hozzáállása.
Kotolácsi Ilona: Egy egész alfejezetet szentelünk Horthy felelősségének a holokausztban, amit a QR-kódok segítségével konkrét emberéleteken keresztül próbálunk, ha nem is felfoghatóvá, de az emberi oldalról közelítve, az érzelmeken keresztül is megragadhatóbbá tenni. Arra is biztatjuk az olvasókat, járjanak utána, voltak-e a családjukban áldozatok, vagy elkövetők, és mit kezdett a családjuk ezzel a terhes örökséggel. Mivel a szüleink nagy része a Kádár-rendszerben nőtt fel, erről még nehezebb érzelmi bevonódás és szubjektív elemek nélkül írni, ezért itt azt a megoldást választottuk, hogy táblázatos formában mutatjuk be az előnyeit és a hátrányait.
Rólunk: Visszatérve a közép-európai népek közeledéséhez, hogy képzeled ennek a gyakorlati megvalósulását? A német-francia megbékélés példaértékű lehet, de emögött nagyon erős politikai akarat állt mindkét oldalon, ami nálunk talán kevésbé van jelen.
Kotolácsi Ilona: Nem is szabad a politikára várni. A politikusok 4 éves ciklusokban gondolkoznak, és a mi régiónkban az etnikai kártyával még mindig nagyon könnyű választást nyerni. Szerintem érdemes egyes civil szerveződéseket támogatni, mint például a Közös Halmaz Alapítvány, vagy a Charta XXI mozgalom, élni az EU adta lehetőségekkel, például az Erasmus programmal, de nagyon fontosak lehetnek a közös kulturális vagy vallási rendezvények, kórustalálkozók, és az olyan műsorok, mint például a Virtuózok. A lényeg, hogy megismerjük végre a szomszédainkat, és egy pozitívabb kép alakuljon ki mindenkiben a másikról. Én azt is támogatnám, hogy megtanuljuk egymás nyelvét.
Rólunk: Ha valakinek felkeltettük az érdeklődését, hol tudja megrendelni a könyvet?
Kotolácsi Ilona: A könyvet az info@salzung.com címen lehet megrendelni, bárkinek szívesen elküldjük postán, de egy-két helyszínen Budapesten is átvehető. Szívből ajánljuk mindenkinek, reméljük, sokakat késztet gondolkodásra és párbeszédre.
Akár ez is tetszhet
Válaszolj