A Collegium Hungaricum Bécs Ausztria legrégebbi külföldi tudományos és kulturális intézménye. Az intézet idén lett száz éves, melynek alkalmából ünnepi rendezvényt tartottak az Igazságügyi Minisztérium dísztermében. A helyszínválasztás nem volt véletlen, ugyanis itt volt a Collegium Hungaricum egykori székhelye.
Méhes Márton, a Collegium Hungaricum igazgatója szerint ez az esemény fantasztikus évforduló a magyar kulturális diplomáciában. Nagy eszme- és kultúrtörténeti jelentősége volt, hogy Klebelsberg Kunó minisztersége idején ilyen nagy tudományos- kulturális intézetek nyíltak külföldön. 1924-ben Berlinben és Bécsben is megnyílt a Collegium Hungaricum, amelyek hatalmas lökést adtak az egész magyar szellemi életnek. Méhes Márton szerint mindez azt mutatja, hogy bőven van mit ünnepelni idén:
„Az, hogy egy évszázada jelen van a főváros életében a Collegium Hungaricum, kuriózumnak számít a maga nemében.“ – mondta. Száz évvel ezelőtt az intézet mindenféle különösebb ceremónia nélkül nyílt meg. Először a Bécsi Magyar Történeti Intézet alakult meg 1920-ban, és emellett alakították meg a Collegium Hungaricumot, ahol aztán az ösztöndíjasokat és ide érkező kutatókat fogadták.
Méhes Márton köszöntője után Zsigó Róbert, Magyarország kulturális és innovációs miniszterhelyettese nyitotta meg az ünnepséget. Gróf Klebelsberg Kunó szavait idézte:
„Aki népoktatást szervez, az szórja bőven a művelődés magvát a nép széles rétegeinek televény földjébe, mint a magyar magvető. Aki tudósnevelés körül törődik, az legyen orchideakertész, foglalkozzék minden cseréppel külön-külön.”
Zsigó Róbert elmondta, hogy számára különleges érzés pont azon falak között megszólalni, ahol a klebelsbergi kultúrpolitika, vagyis az „orchideakertészet” munkásságának kezdetei zajlottak. Az ő érdeme ugyanis, hogy a bécsi Collegium Hungaricum a magyar kulturális diplomácia és a külföldi magyar tudósképzés megkerülhetetlen formálójává vált.
A Kulturális Minisztérium államtitkára hangsúlyozta, hogy mind Magyarországon, mind Európában tudományos megújulásra van szükség, ezért a magyar kormány a kultúrát és a tudományt stratégiai ágazatként kezeli: „Hisszük, hogy a kultúra és a tudomány világában egy területe nagy részétől elszakított, kisméretű ország is lehet nagyhatalom. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy a „magyar géniusz” megőrzésében és fejlesztésében még fontos feladataink vannak.”
Zsigó Róbert szerint Európa világpolitikai térképre való visszahelyezésében iránymutatóként szolgál Klebelsberg Kunó legendás kultuszminiszter öröksége, aki felismerte, hogy Magyarország céljait a 20. században már nem fegyverekkel, hanem kulturális és tudományos eredményekkel kell és lehet elérni. Ma is sürgető szükség van olyan intézményekre, amelyek nemzetközi szinten mutatják be a magyar kulturális és tudományos kiválóságot. Ebben a hálózatban Bécs és Ausztria nemcsak a közös múlt és a szomszédság, hanem a közös jövő miatt is stratégiai partner Magyarország számára. Zsigó gratulált a bécsi és a berlini Collegium Hungaricum elmúlt száz évben elért sikereihez. „Tegyünk meg mindent együtt a következő sikeres száz évért!” – mondta.
Dr. Ujváry Gábor, a Veritas Kutatóintézet történésze, a Bécsi Magyar Történeti Kutatóintézet volt igazgatója a Collegium Hungaricum történetéről mesélt. Az ünnepség helyszíne, az egykori Trautson-palota 1526 és 1918 közötti osztrák–magyar történelem kitüntetett helyszíne volt, ezalatt rengeteg jelentős esemény tanúi voltak a falak.
A mai Szövetségi Igazságügyminisztérium székhelye 160 évig a Habsburg-uralkodót magyar királyként védő nemesi testőrség otthona volt, mielőtt a bécsi magyar tudományos élet központjává vált. Természetesen Ujvári Gábor is megemlítette Klebelsberg Kunót, akinek szerepe volt a Bécsi Magyar Történeti Kutatóintézet 1920-as megalapításában, ami mellett 1924-ben megalapították a Collegium Hungaricumot.
„Szemben a kizárólag történeti vizsgálatokat folytató Történeti Intézettel, a Collegium bármely tudományterületről fogadott ösztöndíjasokat. Főleg olyan diszciplínák képviselői élveztek teljes ellátást a palotában, akik európai hírű bécsi felsőoktatási és kutatóintézetekben dolgoztak; elsősorban orvosok, természettudósok, jogászok és bölcsészek. Az 1920-as években felsőbb éves germanisták is szép számmal kaptak ösztöndíjat. A Magyarországra hazatérő ösztöndíjasok mintegy 80%-a néhány éven belül bekerült a magyar értelmiségi elitbe, és továbbra is ápolta a kapcsolatot bécsi kollégáival. 1944-ig mintegy 420-an élvezték a palota és a bécsi tudományos körök vendégszeretetét.” – mondta Ujvári.
A megnyitó egyik színfoltja volt, amikor Méhes Márton fotók és interjúk segítségével osztott meg érdekességeket az intézet életéből. Ezt két pódiumbeszélgetés követte, ahol a résztvevők egyrészt a történelmi tapasztalatokat vitatták meg a kulturális diplomácia 21. századi feladatait illetően, valamint előremutató kezdeményezéseket és modelleket ismertettek a kulturális és tudományos közvetítés gyakorlatában.
Az ünnepi programot dr. Christoph Thun-Hohenstein, az Osztrák Külügyminisztérium Kultúrpolitikai Szekciójának vezetője, valamint Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország bécsi nagykövete zárta. A nagykövet asszony szerint a Collegium Hungaricum létezése mind Ausztria, mind Magyarország szempontjából fontos jelentőséggel bírt az elmúlt egy évszázad alatt.
Kiemelt kép: Collegium Hungaricum
Akár ez is tetszhet
