A burgenlandi magyarok történelméről és jelenéről beszélt dr. Baumgartner Gerhard történész április 25-én este az őriszigeti községteremben. Csaknem másfél órás előadásában a burgenlandi magyarság bő ezer évét igyekezett bemutatni teltház előtt. A Burgenlandi Magyar Kultúregyesület (BMKE) és a Concentrum közös szervezésében megvalósult rendezvény a témához kapcsolódó beszélgetéssel zárult.
Folklór felütéssel kezdődött a program: a kultúregyesület két őrvidéki magyar népzenei együttese, a Csörge és a Szélforgók közösen játszottak, Dr. Gaál Károly néprajzkutató professzor 1960-as évekből származó gyűjtéséből adtak elő csajtai dallamokat. Prascsaics Carmen, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület irodavezetője és Mag. Dr. Gerhard Harkam, Szalónak/Stadtschlaining evangélikus lelkésze, a szalónaki Concentrum – amely a politikai, etnikai, kulturális és társadalmi ökumenizmus fóruma – vezetője köszöntötte az érdeklődőket, akik között nem csupán helyiek, hanem a régió más településein élők is bőven akadtak.
Baumgartner Gerhard 1957-ben született Felsőőrött, anyai ágon őriszigeti kisnemesi családból. Angol, történelem és finnugrisztika tanulmányokat folytatott a Bécsi Egyetemen. Tanított Bécsben, Klagenfurtban, Grazban, Kremsben, Budapesten és Tel-Avivban, workshopok, konferenciák szervezője, rendszeres előadója. 1984 és 2011 között az ORF Burgenland magyar nyelvű rádió-, és televíziós műsorainak szerkesztője, felelős szerkesztője volt. Számos publikációja, könyve jelent meg. Kutatásainak középpontjában az 1938 és 1945 közötti ellenállás, a romák és a szintik üldöztetése, az Osztrák Köztársaság náci múltjának feldolgozása és a burgenlandi népcsoporti kisebbségek történelme áll. 2014-től 2022-ben történt nyugdíjazásáig az Osztrák Ellenállás Dokumentációs Központjának (DÖW) tudományos igazgatójaként ténykedett.
Dr. Baumgartner Gerhard az Osztrák Ellenállás Dokumentációs Központjának (DÖW) korábbi tudományos igazgatója burgenlandi származású magyar történész a burgenlandi kisebbségi népcsoportok történelmének kutatója. „A burgenlandi magyarok történelme és jelene“ című, hétköznapi hallgató számára is könnyen befogadható, informatív előadását számos kordokumentummal, korabeli fotóval illusztrálta.
A 9. századi honfoglalástól kezdődően a középkori eseményeken át egészen a vasfüggöny lebontásáig ölelte fel időben Burgenland magyar vonatkozású történelmét a professzor. Szó esett többek között arról, miként élte meg a helyi magyarság, hogy 1920 után kisebbségi közösséggé vált, hogyan befolyásolta ez a nemzeti identitást, a nyelvhasználatot. Felvetődött a Rongyos Gárda, az őrségi nemesi hagyomány és öntudat, az 1921-es soproni népszavazás, az 1936-os népcsoporti iskolatörvény, továbbá a különböző burgenlandi magyar dialektusokról is szólt az előadó.
“Alapvetően a burgenlandi kisnemesek ápolták a magyar hagyományt és a kultúrát, őrizték értékeit, erősítették az önazonosságtudatot, beszélték a nyelvet. Jelentős társadalmi osztályt jelentettek. Több, középkori irat került elő, amely ezeknek a közösségeknek a meglétét igazolja. Azonban nem csak kisnemesek voltak jellemzően a Felső-Őrségben – Felsőőrben, Alsóőrben és Őriszigeten -, hanem létezett egy főnemesi réteg is: többek között a Batthyányak, Erdődyek, Esterházyak. Annak ellenére, hogy leginkább magyarok alkották ezt a réteget is, nem feltétlenül tartották magyarságukat, sokszor inkább franciául szólaltak meg. A 19. században volt egy polgári réteg is. Ha megvizsgáljuk az 1920-as népszavazást, azt látjuk, hogy a különböző burgenlandi városokban azok, akik magyarnak vallották magukat, leginkább zsidó származásúak voltak. Őshonos magyar paraszti családok is éltek errefelé. Nem lehet kihagyni a kisebbségek közül a cigányságot sem, hiszen az ehhez a népcsoporthoz tartozók is magyarul kommunikáltak. Természetesen sokan használták a magyar nyelvet, de ez nem okvetlenül jelentette azt, hogy magyarnak is gondolták magukat. Főleg a tanult emberek vallották magukat „hungárusznak”, politikai identitásuk magyar volt. Ez az állapot módosult 1921-ben, hiszen felbomlott az Osztrák-Magyar Monarchia. Hirtelen ebből a kisnemesi társadalomból ezeréves történelem után kisebbség lett. Az 1960-as évekig ez nem jelentett valódi problémát, ugyanis a falvakban, ahol a nagy társadalmi változások mindig később éreztették hatásukat, a parasztok megmaradtak parasztoknak, akkortájt még nem kellett ingázó munkássá válniuk.” – részletezte Baumgartner Gerhard, aki azt is elmondta, hogy a helyi magyar dialektus egy adott községnek az elsődleges kommunikációs eszköze volt. Például a patikában, a postán szinte egyáltalán nem volt német interakció. “Nem volt szükséges németül tudni. Nagyanyám, aki a hetvenes évek vége felé halt meg, nem ismerte a nyelvet, alig tudott a szomszédos németlakta faluból származó édesapámmal beszélgetni.”
“A 19. század történészei inkább a határőr-vonalra koncentráltak, amikor a honfoglaló magyarság határvédelmi rendszerét, a gyepű elvét megalkották. A 10. században keresztények is betelepülhettek az Őrvidék területére, korántsem biztos azonban, hogy ők határőrök voltak, sokkal inkább vasőrök. Az újabb kutatások azt feltételezik, hogy az, ami valójában fontos volt a középkorban ezen a vidéken, az a vas. Erdélyben és itt, ebben a régióban, illetve Vas vármegyében gazdagon volt. A talaj sok helyütt tartalmazott vasat, sikerült kinyerni az előállításhoz szükséges mennyiséget. Őrisziget nevében a Sziget szó utalhat a vasra, hiszen az ómagyarban a vas neve szeg volt. A valódi határ, a gyepű leginkább Alsó-Ausztria területén helyezkedhetett el. A német nyelv őrzi még ezeket: például a 10. század környékén alapított Ungerdorf, azaz Magyarfalva neve is jelzi lakóinak származását. A határvonal az Enns/Enz folyónál húzódott, az „ober Enzián” már a Frank birodalom kezdetét jelentette, mintegy kétszáz kilométernyire tőlünk. Tulajdonképpen itt a vasra vigyáztak, nem a stájerekre.” – ismertetett egy új elképzelést az Őrvidék feladatáról a történész.
A vetített képes történelmi időutazáson részt vett többek között Frauer Ludwig, a BMKE elnöke, Plank József, a Kultúregyesület tiszteletbeli elnöke, Zsótér Iris elnökhelyettes, a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium igazgatónője, Martin Zsivkovits, a gimnázium korábbi igazgatója, Seper Mariann, a gimnázium magyartanára, a Virgonc Gyermeknéptánccsoport vezetője, Mesmer Otto őriszigeti nyugalmazott evangélikus lelkész, Manfred Koch nyugalmazott evangélikus szuperintendens, de érkeztek néhányan a Felsőőri Református Ifjúsági Olvasókör színjátszó csoportjából is.
Az estet moderáló Prascsaics Carmen köszönetképpen azzal a gondolattal zárta a teltházas programot, hogy mindig tanulunk valami újat magunkról.
Akár ez is tetszhet
