Az alábbi cikk nem klasszikus értelemben vett kritika. Inkább emlékeztetőként szolgál arra, hogy nem szabad elfelejtenünk bizonyos irodalmi műveket. Ez kétségtelenül érvényes a magyar Anne Frank naplójára is.
Amikor négy évvel ezelőtt a székesfehérvári Tesco melletti kis antikváriumban kézbe vettem a kissé sérült könyvecskét, fogalmam sem volt, milyen történet rejtőzik mögötte. Nem tudtam, hogy ki Heyman Éva, ki Zsolt Ágnes. Nem ismertem a sorsukat. Most, négy év kutatás és egy mesterdiplomamunka után, tudom, mennyire fontos, hogy ez a könyvecske újra bekerüljön az általános diskurzusba.
Heyman Éva 13 éves volt, amikor 1944 februárjában elkezdte írni naplóját. A vidám kislány meglehetősen gyermeki szavakkal írja le mindennapi élményeit, mesél édesanyjáról, akit csak Áginak szólít, és Béla bácsinak nevezett nevelőapjáról, aki az ismert író és politikus, Zsolt Béla. Éva a nagyszüleivel, majd édesanyjával él Temesváron. Mindannyian zsidók, és 1944 februárjában még nem tudják, hogy három hónappal később felszállnak egy vagonra, amely az Auschwitz-Birkenau-i koncentrációs tábor gázkamráiba viszi őket. Csak édesanyja, Ágnes, és Zsolt Béla maradnak életben, jutnak el kerülő úton Svájcba, ott élik meg a háború végét. Később Zsolt Ágnes ismét visszatér Temesvárra. Ott megkapja lánya naplóját, melyet 1947-ben ad ki Budapesten. De mitől olyan különleges, mitől teszi olyan intenzívvé ez a könyvet?
Egyrészt ott van Éva átalakulása. Reménykedő tizenhárom éves lányként kezdi el írni naplóját, majd három hónappal később egy megtört lány szavaival fejezi be, akinek az élete már a végéhez közeledik. Szembetűnőek borotvaéles megfigyelései és helyzetértékelései.
A gyermeki elbeszélések rémült és szorongó mondatokba olvadnak, a német katonák, az SS, a magyar hatóság elnyomásáról, erőszakról, gyilkosságról is szólnak. A valóság kegyetlensége így még kézzelfoghatóbbá és kísértőbbé válik. Az olvasó itt már sejtheti, milyen sors vár Évára, és családjára. Ugyanakkor betekintést ad egy tizenéves magyar-zsidó lány életébe, a nemzetiszocialisták ideológiai hadigépezetének „fogságába”. Mindenféle egyéb díszítés és kommentár nélkül, reflektálatlanul jelenik meg a meztelen igazság, amely az olvasó szeme előtt játszódik le, és akarata ellenére is égeti bele magát emlékezetébe.
Másfelől nem szabad megfeledkeznünk a könyv hányatott sorsáról sem: a szocialista korszakban tiltott volt, továbbá az író kilétére a mai napig nem derült fény.
Ez az írás túl értékes és fontos ahhoz, hogy elfelejtsük. Mindenkinek ajánlom, aki a második világháború utáni magyar múlttal szeretne foglalkozni. Kell, hogy a borzalmakról is olvassunk: van, amit nem szabad elfelejteni.
| Ágnes Zsolt: „Das rote Fahrrad“ Aus dem Ungarischen von Ernő Zeltner Nischen Verlag, Wien 2011., 160 Seiten, 19,90 Euro | Zsolt Ágnes: „Éva lányom” 21 Század Kiadó, 2011 190 oldal, 2840 Ft |
Ajánló a könyvből:
Heyman Évát 1944-ben, Nagyváradon hurcolták előbb gettóba, majd Auschwitzba, ahol személyesen Mengele küldte a halálba. Tizenhárom éves volt. Titkos naplóját édesanyja találta meg, aki könyvvé formálta és kiadta. Így lett Éva naplója a holokauszt egyik legmegrázóbb dokumentuma. Az olykor érezhető anyai beavatkozástól a napló még megrázóbb lett, főként, mert tudjuk: a megjelenés után Éva édesanyja mély depresszióba esett, majd öngyilkos lett. A napló azóta megjelent angolul, héberül, néhány évvel ezelőtti, A piros bicikli című magyar kiadása után pedig németül, franciául, spanyolul és baszk nyelven is. A család elhurcolásáról Zsolt Béla Kilenc koffer című könyvében írt, melyet ,,Az emberi becstelenség krónikája”-ként tart számon a The Observer.
,,Pedig, kis Naplóm, én nem akarok meghalni, én még akkor is élni akarok, ha egyedül az egész körzetből csak én maradhatnék itt. Én egy pincében vagy egy padláson vagy bármilyen lyukban is kivárnám a háború végét, én, kis Naplóm, még a kancsi csendőrtől, aki elvitte a lisztet tőlünk, még attól is hagynám magam megcsókolni, csak ne öljenek meg, csak hagyjanak élni!”
2019-ben Heyman Éva egykori naplója néhány nap leforgása alatt 1,2 milliós nézettségre tett szert az Instagramon (@eva.stories).
Akár ez is tetszhet
