Tánckuckó néven indult új néptánckezdeményezés Cseres Alex, azaz Csönye néptáncoktató vezetésével, Schuller-Kovásznay Csengele szervezésében havi rendszerességgel Grazban. Csönye és Csengele alapították és építették fel a népszerű Ne-felejts! néptáncegyüttest Felső-Ausztriában, de azóta mindkettejüket máshova sodorta az élet. Csengele Grazba költözött, ahol neki is látott a hiányzó néptáncoktatás megszervezésének, Csönye pedig Győrből érkezve segíti a munkáját.
Schuller-Kovásznay Csengele Sepsiszentgyörgyön nőtt fel, és amíg otthon élt, a jazzklubok és az angol tanfolyamok jobban érdekelték, mint a helyben könnyen elérhető néptánccsoportok. Onnan először Svédországba került, majd 2005-ben Felső-Ausztriába költözött, ahol 2014-ben a néptáncos Cseres Alex-szel, azaz Csönyével, és feleségével, Csíki Enikővel megalapította a Ne-felejts!-együttest. „Otthon nyilván nem kellett keresnem a gyökereimet, hiszen minden helyben volt, itt viszont szerettem volna megélni az erdélyi identitásomat, ez vezetett a néptánchoz. Közben a gyerekeim is megszülettek, nekik is át akartam adni ezt a kulturális kincset, ezért a próbákra őket is mindig magammal vittem” – mesél erről az időszakról.
A Ne-felejts! eredetileg a gyerek táncoktatással indult, majd 2-3 pár részvételével megalakult a felnőtt tánccsoport is. Mára az egyik legnagyobb ausztriai magyar táncegyüttessé nőtte ki magát, amely rendszeresen fellép Felső-Ausztrián kívül is. Az utóbbi években például már hagyománnyá vált, hogy ők nyitják meg díszvendégként a minden év májusában megrendezett Grazi Magyar Bált. Az együttes sikere úgy is töretlen, hogy mára már se Csönye, se Csengele nem él Felső-Ausztriában. Csönye időközben Győrbe, Csengele pedig osztrák férjével Grazba költözött.
Nem véletlen, hogy a Grazi Magyar Bál megnyitásához Felső-Ausztriából kell egy néptáncegyüttest Stájerországba invitálni. Grazban a magyar néptánc utoljára a Magyar Egyetemisták és Akadémikusok Klubja korábbi elnökének, Kovács Dénesnek az égisze alatt örvendett nagy népszerűségnek, ám ő pár évvel ezelőtt lemondott az egyesületi elnöki tisztségéről és hazaköltözött erdélyi otthonába. Az azóta keletkezett űr betöltésére az utóbbi években csak szórványos kísérletek voltak, amelyek nem bizonyultak maradandónak.
Csengele lelkesedése a néptánc és az általa teremtett közösség iránt természetesen nem hagyott alább, de egy Ne-felejts! léptékű néptáncegyüttes felépítését egyelőre túl nagy feladatnak gondolja. Mégsem szeretné, hogy Graz magyar néptánc nélkül maradjon, ezért megegyezett Csönyével, régi barátjával és komájával, aki már hétévesen Székelyudvarhelyen beleszeretett a néptáncba, és 2020 óta a népi hangszerek megszólaltatásával is foglalkozik, hogy havonta egyszer eljön Grazba néptáncot tanítani, és segít beindítani az itteni csoportot. Mint minden más közösségi tevékenység, úgy a néptáncoktatás alappillére a tanár mellett a megfelelő helyszín megtalálása. Ebben a Grazi Magyar Egyesület elnöke, Molnár András volt Csengeléék segítségére. Az ő közbenjárására a város Jakomini kerületének közösségi kávézójában lehet megtartani a táncórákat.
A néptáncoktatással párhuzamosan egy másik kezdeményezés is indult nemrégiben Stájerországban. Baráth Bendegúz havonta egyszer moldvai táncházat szervez, amihez ő maga biztosítja az élő zenei kíséretet. Itt nem a tánctanításra esik a hangsúly, hanem a közös táncház hangulatának megteremtésére, a magyarországi folkkocsmák mintájára, ahol bárki bekapcsolódhat a táncba és zenébe, előzetes tudástól függetlenül. A moldvai táncok között szerencsére sok körtánc található, amelyekbe könnyebb bevonni az érdeklődőket, mint a páros táncokba.
Csönye számára a moldvai táncház kezdeményezése is fontos, ezért a Tánckuckóban igyekszik ezeket a táncokat is átadni a tanulni vágyóknak, mintegy összekapcsolva a két törekvést, hogy azok kölcsönösen erősítsék egymást. A moldvai táncok mellett a Tánckuckóban Csönye a széki táncrendet tanítja, amely számos régibb tánc- és zenestílus, műfaj és típus ötvözete. A különböző táncok sorrendje kötött, a legényest a négyes vagy másnéven a magyar követi, amit négyen összefogózva, kis körökben táncolnak. Ezt követi a lassú és a csárdás, majd a sort a polka és a hétlépés zárja. Ezen táncok elsajátítása már hosszabb gyakorlást igényel. „Nálunk korábban minden tájegységnek megvolt a saját tánca, és szerencsére a gyűjtők időben ráeszméltek arra, hogy mekkora kincs ez, ezért faluról falura járva felvették a különböző figurákat és lépéseket. Ez képezte a mai magyar táncházmozgalom alapjait, erre a gyűjtésre alapozva oktatják ma is a különböző tájegységek táncait, mint például a mezőségi vagy széki táncokat. Ausztriában talán gyorsabban zajlott a modernizáció, ezért a régi néptánchagyományból kevesebb maradt fenn, mint nálunk” – magyarázza Csengele. A táncórákat igyekeznek kétnyelvűen, magyarul és németül tartani, hogy magyarul nem beszélő érdeklődők is részt vehessenek rajta. „A férjem ugyan osztrák, de erdélyi szász származású. Szívesen jár ő is táncolni, mert ezen keresztül ő is felfedezheti a gyökereit, ugyanúgy, mint én.” – teszi hozzá.
Csengele és Csönye nem titkolt álma, hogy a Tánckuckóból Grazban is egy stabil, táncolni szerető közösség és egy helyi néptáncegyüttes alakuljon, idáig azonban hosszú még az út. A Ne-felejts! tapasztalatai után azonban bizakodóak. Ha a megfelelő szaktudás, elkötelezettség és kitartás Felső-Ausztriában eredményre vezetett, miért ne sikerülhetne ugyanez a nagyszámú magyar közösséggel rendelkező Grazban is?
A Tánckuckó következő időpontjai: 2026. május 30., 2026. június 20. 18-21:00
Helyszín: Nachbarschaftszentrum Café Jakomini, Conrad-von-Hötzendorf-Straße 72, Graz
Fotók: Gazdik Anna
Akár ez is tetszhet
