Kritika Kiss Noémi Balaton című kötetéről: A Balaton – a vágyakozás helye sokak számára, akik a pihenést és nyugalmat keresik. Az egyik legáhított és legnépszerűbb tó Európában, ugyanakkor sötét titkokat is rejt, ahogyan Kiss Noémi novelláskötetéből is megtudhatjuk.
Kiss Noémi legújabb, német fordításban is olvasható “Balaton” című novelláskötetéről már számos kritika született. Ennek ellenére ismét érdemes átnézni és dicsérni, hiszen szavakkal és képekkel idézi fel a “gulyáskommunizmus mitológiáját” úgy, mint senki más. Menjünk tehát vissza abba a korba, amikor még nem lehetett átlépni a burgenlandi határt Magyarország felé. Egy olyan korba, amikor szögesdrót választott el minket a szeretteinktől. De egy olyan korba is, amikor Kelet és Nyugat a “magyar tengernél” találkozott. Pontosan itt kezdődnek Kiss Noémi elbeszélései is; a “Honeckerlatschen”-nél, valamint az egy vagy több sört ivó németek közötti megkülönböztetésnél. Tiszta nosztalgia. Aztán hirtelen holttestek jelennek meg a vízben. Néhány család állítólag Budapestre utazik, mások nyugatra menekülnek és mindezek felett a német állambiztonság „balatoni-brigádja” is jelen van. Elrettentés és üldözés az állítólagos paradicsomban. A kék könyv kellemes, nosztalgikus képekkel és szimbólumokkal mesél egy olyan korról, amelyről ma néha azt mondjuk, hogy “akkoriban minden jobb volt”, de gyorsan kiderül, hogy ez a könyv egyfajta detektívregény – tele feszültséggel, félelemmel, fájdalommal és persze vízihullákkal. A 14 novella önálló és egymástól független, és a végén nem a kertész a gyilkos, hanem maga a paradicsom. De ez az érzés az, ami kiemeli a könyvet. Az érzés, hogy az olvasó úgy olvas hazájáról vagy éppen jól ismert helyről, hogy azt közben nem ismeri fel. Ez magában a könyvben is így van. Nem minden titok derül ki. Nem tudjuk, ki a 12 éves Viktória gyilkosa, és azt sem, hogy Botlik bácsi meggyilkolása összefüggésbe hozható-e a homoszexualitással. Azt sem tudjuk, hogy Heidi családja végül valóban eljutott-e Nyugatra, vagy a német állambiztonság fogta el őket. Ugyanakkor az egész könyvön végig érezhető, hogy a főhős békés és talán gyermeki naivitása hamar halálosan komollyá válik. Sejtene a “Vitorlák szélben” cím mögött egy hajótörést, egy olyan heves viharral, amely elpusztítja az egész partot? Vagy hogy a “Klári néni csak feküdt a matracon” című elbeszélésben Klári néni őrületében minden testrészét megvakarja, és ez a végén majdnem ördögűzéssé fajul?
Kiss Noémi stilisztikailag talán nem mindig hozza a thrillerek feszültségét. Valószínűleg inkább az intertextualitásról, az egyes novellák sorai között olvasásról van szó, de mindenekelőtt a “Balaton” mítoszának lerombolásáról és egyúttal a naivitásból való szabadulásról. Itt, a gyönyörű Balaton partjánál is haltak meg emberek, akiket erőszakos emberek üldöztek akár megrendelésre, akár puszta kéjvágyból – ez Kiss Noémi igazi üzenete. Ugyanakkor ez az üzenet az, ami miatt a szerző és maga a könyv is sok negatív kritikát kapott. Persze egy kék hullámokkal és gyönyörű novellacímekkel díszített könyvtől nem azt várja az ember, hogy minden második oldalon megölnek valakit. Az olvasó inkább nosztalgiára, melegségre, egy paradicsom leírására számít. Ez az a leírás, amit az ember szívesen olvasna egy szép nyári vasárnap délutánon egy nem túlárazott lángos mellett, és csak úgy belefeledkezne a paradicsomi hangulatba. A valóságban azonban egy zsúfolt partszakaszon ül, a gyerekek sikítoznak, majdnem ellopják a Fradi törölközőjét, a lángos pedig úgy tűnik, napról napra drágább lesz. Nem egy álomvilágban élünk. Még a Balatonnál sem. Az olvasóban ez annál inkább tudatosul, minél jobban elmélyül a könyvben, mert Kiss nagyon jól tudja, hogy a nosztalgia hiánya ellenére hogyan kell az olvasót az elsőtől az utolsó oldalig inspirálni. A tisztelt olvasó készüljön fel arra, hogy ha árnyékot keres a paradicsomban, akkor meg is találja! De nem kell megijedni: a Balaton gyönyörű és az is marad – csak a lángos lesz drágább.
Die dunklen Seiten des Paradieses – Noémi Kiss’ Buch: Balaton
Der Plattensee gilt für alle, die sich nach Entspannung und Ruhe sehnen, als einer der beliebtesten Seen Europas, doch birgt er auch dunkle Geheimnisse, wie Noémi Kiss’ Sammlung von Kurzgeschichten zeigt. Mit angenehmen, nostalgischen Bildern und Symbolen erzählt die Autorin die Geschichte einer Zeit, von der manche heute sagen, “damals war alles besser”, aber schnell wird klar: hier geht es dem Mythos „Balaton” an den Kragen und man erwacht schnell aus der nostalgischen Naivität. Dieses Buch ist eine Art Kriminalroman – voller Spannung, Angst, Schmerz und natürlich Wasserleichen. Die 14 Kurzgeschichten sind in sich abgeschlossen und voneinander unabhängig, und am Ende ist nicht der Gärtner der Mörder, sondern das Paradies selbst.
Noémi Kiss: „Balaton“
Német fordítás: Zador Eva
Europa Verlag, München 2001, 168 oldal
Kiss Noémi: “Balaton”
Magvető Kiadó, Budapest 2020, 119 oldal
Akár ez is tetszhet
