Megalakult Stéjerország első, Ausztria második magyar nyelvű színháza, stílszerűen az ország második legnagyobb városában, Grazban, ahol, Bécshez hasonlóan, szépszámú magyar lakos él. A GUT, vagyis Grazer Ungarisches Theater nemcsak az itt élő magyarokat kívánja megszólítani, hanem német és angol nyelvű előadásokat is tervez. Az online társkeresés tragikomikumát körüljáró Netrandi című darabot teltház előtt mutatták be, a folytatásban saját játszóhelyet terveznek létrehozni, ami egyúttal kulturális térként is szolgálhat. A Netrandi premierjén jártunk.
Eddig Bécsbe vagy egy nyugat-magyarországi városba kellett zarándokolnia azoknak a grazi magyaroknak, akik az anyanyelvükön szerették volna élvezni a színházat. Január 15-én a Netrandi című komédiával debültált a GUT, vagyis a Grazer Ungarisches Theater társulata a belvárosi Kräftner Kunstklub körülbelül 40 fő befogadására alkalmas színháztermében. A magyar színház létrejöttét nagy érdeklődés övezi a stájer fővárosban: a premierre és az azt követő két előadásra is teltházat hirdettek. „Nagyon boldog vagyok, hogy végre Grazban is van magyar nyelvű színház. Mindig is terveztük, hogy elmegyünk Bécsbe egy magyar nyelvű előadásra, de valahogy sosem jött ki úgy a lépés. Most viszont azonnal megvettük a jegyünket.” – mondja az egyik lelkes néző a premier előtt.
A színház művészeti vezetője Do Pick, ezúttal Grazban rendezte meg saját darabját, a Netrandit, amelyet korábban már Magyarországon is színre vitt. A történet az online randizás buktatóit járja körül, szereplői annyira emberiek és esendők, hogy bárki magára ismerhet bennük: a középkorú Zsuzsit (Mia Gor) elhagyja a pasija, ezért magát egy 30 körüli szőke bombázónak kiadva regisztrál egy online társkereső oldalra, ahol elég gyér a felhozatal. A kínálat mustrálása után ad egy esélyt az egyik jelöltnek, (egy) Palinak (David Tarodi), akiről persze kiderül, hogy szintén nem egészen az, akinek az online térben kiadja magát. A történethez még hozzá tartozik az operaénekes-karrierre vágyó, sorsával elégedetlen harmincas pincérlány (Hana Gregor) és Pali számítógépes játékok világában élő, húszéves szomszédja (Vivien Wack), aki egyszer csak betoppan, és utána nem olyan könnyű kitessékelni a lakásból.
Mia Gor és David Tarodi meggyőzően alakítják a főszereplők karakterét, a végtelenül cinikus, de mégis sebezhető Palit, és az egyszerre naiv és mégis dörzsölt Zsuzsit. Az egyórás darabban gyorsan zajlanak az események, a szereplők hamar a tettek mezejére lépnek, így a pörgősebb jeleneteket nem váltják fel lassúbb, elgondolkodtatóbb szakaszok.
A grazi magyarok körében már régóta megfogalmazódott az igény egy helyi magyar színházra, de a megvalósítás sokáig váratott magára. A GUT megalakulásakor az is kiderült, hogy grazi magyarság körében sok rejtett színházi tehetség rejtőzik, akik már csak arra vártak, hogy valaki társulattá szervezze őket. Erre vállalkozott Do Pick, aki a színházi múltja mellett újságíróként dolgozott, és gyerekkönyveket is írt Magyarországon. A GUT társulata mára már 11 lelkes tagot számlál, akiknek mind van színpadi tapasztalata. A grazi magyar színtársulattal régi álmuk válik valóra: külföldi lakhelyükön magyarul léphetnek fel.
A Netrandi természetesen még csak a kezdet: márciusban a GUT szeretné a darabot Click & Kuss címen németül is előadni, és már próbálják Do Pick egy másik darabját, A szubrett álmát, amelyben a Netrandi pincérnője kap főszerepet. Ezeket azonban már a saját játszóhelyükön tervezik előadni. Do Picknek és a GUT-nak úgy tűnik, hogy sikerülhet valóra váltani sok grazi magyar régi álmát: a belváros egyik központi helyén terveznek kibérelni egy helyiséget, amely nemcsak a GUT állandó játszóhelye lehetne, hanem egyfajta magyar és nemzetközi kulturális térként is funkcionálna koncertekkel, képzőművészeti kiállításokkal, beszélgetős klubokkal és kávézóval.
Addig is, az önfeledt szórakozásra, biztosan ülő poénokra vágyóknak jó szívvel ajánljuk a GUT bemutatkozó előadását, a Netrandit, márciustól németül is. A színházba járó közönség pedig, reméljük, mihamarabb megismerheti a GUT többi arcát, sokszínűségét is.
Fotók: ©Fessel Brigitta
Akár ez is tetszhet
