A kerámia görög eredetű szavunk, ami legtöbbször agyagból készült tárgyat jelent. Napjainkban sokféle kerámiáról beszélhetünk, meglepő módon olyanokról is, amik nem is tartalmaznak agyagot (szilika, oxidkerámia, stb.) A porcelán fő alapanyaga ezzel szemben a kaolin, ami természetes módon az agyaban van jelen. Hagyományosan tehát mindkét anyag kerámiának számít, mégis óriási a különbség, amely nagyon nagy hatással van a két anyag tulajdonságaira. A porcelánt a VII. század óta ismerjük, Európában a középkor óta ven jelen, mégis az előállításának módját évszázadokon át csak Kínában ismerték.
Kimeswenger-Kilyenfalvi Ágnes keramikusművész egy bécsi művészeti iskolában, Hermann Seiser mester formakészítő iskolájában tanulta a mesterséget. Tanulmányai végeztével a Seiser műteremben vert sátrat, hogy a régi technikák újraértelmezésével a porcelánt, mint méltánytalanul elfeledett anyagot ismét bevezesse a köztudatba.
Rólunk: Nagyon szépen beszélsz magyarul. Megkérdezhetem, hogy hol nőttél föl és milyen iskolába jártál, vagyis hol tanultál meg ilyen szépen magyarul?
Kimeswenger-Kilyenfalvi Ágnes: Köszönöm szépen! Ausztriában, a Waldviertelben nőttem föl, ott is jártam iskolába. Magyarul a szüleimtől és a Magyarországon élő nagyszüleimtől tanultam. Otthon kizárólag magyarul beszéltünk. Magyarul írni és olvasni is otthon tanultam, de nem emlékszem rá, hogy valaki valaha is aktívan tanított volna. Úgy tűnik, hogy egyszerűen rámragadt!
R.: Mikor és hogyan kezdtél a kerámiákkal foglalkozni?
K.K.Á.: A művészet minden formájában mindig is nagyon fontos része volt az életemnek, hiszen az anyukám hegedűművész és apám hegedűkészítő. Azt, hogy valamilyen módon a művészettel szeretnék foglalkozni, már viszonylag fiatal koromban éreztem. A kerámiára, pontosabban a porcelánra csak véletlenül bukkantam rá – cserébe azonnal beleszerettem. 22 évesen beiratkoztam Bécsben egy művészeti főiskolára, a „Wiener Kunstschule“-ba, ahol megismerhettem ezt a fantasztikus médiumot. Ott elvégeztem egy négyéves képzést, amit egy diplomával fejeztem be.
R: A járvány miatti lezárások nem teszik lehetővé, hogy személyesen is megcsodáljam a kerámiáidat, de a fotókról is jól látni, hogy nem a megszokott formákat használod. Milyen technikát alkalmazol?
K.K.Á.: Több technikával is dolgozom. Egyrészt folyékony porcelánnal (öntőmasszával), amit gipszformákba öntök. Ez úgy működik, hogy először gyártok egy pozitív formát, néha agyagból, néha gipszből, de bármilyen más anyagból is lehet. Ezután ebből a prototípusból készítek egy úgynevezett negatív formát gipszből. Ebbe a negatív formába öntöm aztán a folyékony porcelánt. Ezzel a technikával nagyon jól lehet bármilyen formát sokszorosítani, például, ha egy szériát készítek. Másrészt meg plasztikus porcelánnal imádok dolgozni, de nem korongozok!
R.: Mit jelent az, hogy plasztikus porcelán?
K.K.Á.: A plasztikus porcelán massza hasonló az agyaghoz. Egy alakítható, formázható massza, de a vegyi összetétele más, mint az agyagé és sok szempontból máshogyan is viselkedik. Nehezebb is plasztikus porcelán masszával dolgozni, mint agyaggal, a porcelán például sokkal kevésbé megbocsátó a technikai hibákkal szemben. Néha úgy érzem, hogy a porcelán a kerámiai anyagok között a királynő, a díva. Ő a sztár, de önfejű és makacs – cserébe varázslatosan szép.
R.: Sokan a kerámiakészítést elképzelhetetlennek tartják korong nélkül. Te miért nem használsz korongot?
K.K.Á.: Egyrészt azért, mert a képzésem során más technikákon volt a hangsúly. Másrészt meg azért, mert úgy érzem, hogy szabadabban tudok dolgozni. Így mindenféle alakot tudok készíteni, nem vagyok annyira a korongozással járó szimmetriához kötve. Imádom az aszimmetrikus, váratlan, néha első pillantásra talán furcsa, vagy szokatlan formákat.
R.: Mikor és milyen céllal jött létre a studio abk?
K.K.Á.: Kicsit több mint egy éve hoztam létre a studio abk-t. A célom igazából csak az volt, hogy önállósuljak végre a munkámmal. Az „abk“ meg nem más, mint a monogramom, csak fordítva. Ausztriában senki sem tudja kiejteni, vagy helyesen írni a nevemet, ezért úgy éreztem, hogy jó ötlet, ha valahogyan leegyszerűsítem.
R.: Jelenleg hol dolgozol és hol találkozhatnak az érdeklődők a munkáiddal?
K.K.Á.: A volt professzorommal és két kollégámmal egy gyönyörű nagy műhelyt osztok meg Bécs 18. kerületében. A műhely neve „Schauraum 41“ és a Leitermayergasse 41-ben található. Van egy kis kiállítótermünk is.
Ezenkívül a „Die Sellerie“ és a „Jadetee & Keramik“ nevű boltokban találhatóak meg a munkáim.
A honlapomon még dolgozom, de Instagramon is meg lehet engem találni a studio.abk név alatt.
Akár ez is tetszhet
