Buzás Aliz illusztrátor pár éve még Budapest nyüzsgő utcáin sétált, most viszont Bécs egyik legzöldebb, legélhetőbb kerületében él családjával. Egy igazi megvalósító típus, akit nem ijesztett meg a teljes újrakezdés. A költözésből színes útikönyv lett, a kihívásokból pedig sikersztori. Arról beszélgettünk, milyen volt hátrahagyni mindent, újraalkotni az identitását, és megtalálni az inspirációt – nemcsak a papíron, hanem a mindennapokban is.
Pöőr-Tóth Krisztina/Rólunk.at: Mióta éltek a családoddal Ausztriában?
Buzás Aliz: Augusztusban lesz két éve, hogy ide költöztünk. Előtte Budapest volt az otthonunk, ott laktunk tizenvalahány évig. De azt éreztük, hogy szeretnénk máshol élni – csendesebben, kiszámíthatóbban. A döntést leginkább az motiválta, hogy a kislányunk már ne Magyarországon kezdje az óvodát. A férjemnek osztrák munkahelye van, home office-ban dolgozik programozóként, szóval a költözés technikailag egyszerűbb volt. Ráadásul közel is van, a mentalitás pedig – hát ég és föld. Itt minden nyugodtabb, átgondoltabb. Az volt az első benyomásunk: semmi sem különösebben más, mint otthon – csak minden működik. És ez felszabadító.
Pöőr-Tóth Krisztina/Rólunk.at: Milyen volt a beilleszkedés?
Buzás Aliz: Meglepően zökkenőmentes. A barátaink gyakran kijárnak hozzánk, és mi is megyünk haza. De érdekes módon egyáltalán nem volt honvágyam. Itt valahogy az első pillanattól kezdve otthon éreztük magunkat. Szabadúszó illusztrátor vagyok. A MOME-n végeztem grafikusként, de már akkor tudtam, hogy nem logókkal akarok foglalkozni, hanem illusztrációkkal, könyvborítókkal, plakátokkal – amiben van sztori, hangulat, kézzel fogható világ. Magyarországon sok munkám volt, még egy saját könyvet is kiadtunk a férjemmel a budapesti tömegközlekedésről. Volt egy bejáratott illusztrátori pályám, kiadott könyvvel, visszatérő ügyfelekkel, sok megkereséssel – itt viszont senki nem ismert. Nem voltak kapcsolataim, csak a portfólióm, a lelkesedésem és az internet.
Az egyetem elvégzése után az első „visszajelzés” egy meglepően személyes élmény volt: egy projektet tettem fel a Behance-re piacokról – ez egy olyan platform, ahol illusztrátorok, dizájnerek megosztják a munkáikat. Néhány hónappal később teljesen váratlanul a Washington Post keresett meg az egyik ott látott anyagom alapján. Az USA ikonikus éttermeiről kértek illusztrációkat, ugyanabban a stílusban. Ezt követően ez egy visszatérő motívum lett, hogy készítettem saját magamnak valamilyen személyes projektet és a nagyobb cégek ezek alapján kértek fel. Itt kint először az Airbnb keresett meg, hogy a városról készítsek egy illusztrációt az applikációjukba. Az volt a feladat, hogy ha valaki Bécsben foglal szállást, akkor a végén egy személyes, helyhez kötődő rajz jelenjen meg.
Ezután kaptam egy felkérést egy utcai sporteseményhez kapcsolódó muralhoz: Bécs belvárosában, a Hollandstraße 1. falára festették fel egy hatalmas rajzom, amin híres osztrák kosárlabdázók szerepeltek. Valószínűleg LinkedIn-en látták a munkám és ennek a révén kaptam a felkérést – hatalmas élmény volt. Nemcsak azért, mert köztéren jelent meg a munkám, hanem mert itt éreztem először igazán azt, hogy az osztrák piacon is van helyem. Közben több osztrák újságot és kiadót is megkerestem: volt, aki visszaírt, volt, aki nem. Őszintén szólva, még szoknom kell az itteni tempót – sokkal ráérősebbek, kevésbé közvetlenek, mint amit Magyarországon megszoktam. De azért vannak alakulóban lévő együttműködések, és hiszek abban, hogy ezek is szép lassan beérnek.
Pöőr-Tóth Krisztina/Rólunk.at: Nemrég Ausztriáról készítettél egy hasonló könyvet, ami nekem is nagyon megragadta a figyelmem…
Buzás Aliz: Igen. Ez egy személyes projekt, amiben Ausztria szépségeit, városait, túrahelyeit, hangulatait dolgoztam fel rajzban. Minden oldal tele van színekkel, kis történetekkel, infókkal, receptekkel, és persze illusztrációkkal. Nem szeretném kiadni – nem hiányzik a nyomtatás, postázás, ügyintézés. Inkább portfólió bővítésként használom, és örülök, ha felfigyelnek rá.
Pöőr-Tóth Krisztina/Rólunk.at: Milyenek most a hétköznapok? A munkád mellett van időd alkotni?
Buzás Aliz: Kevés. Van egy kislányunk, egy kutyánk, és közben dolgozom is. A saját projektjeimet leginkább este, vagy hétvégén tudom csinálni.
Pöőr-Tóth Krisztina/Rólunk.at: Honnan inspirálódsz?
Buzás Aliz: Leginkább a mindennapi életből. Amikor rajzolok, megszűnik körülöttem a világ. Beindítok egy háttérben egy sorozatot, de nem is tudom, mi történik benne, mert teljesen belefeledkezem a rajzolásba. Ez egyfajta flow-élmény, amit mással nem lehet helyettesíteni. Nekem Bécs maga az otthon, a nyugalom.
Aliz története emlékeztet minket arra, hogy az újrakezdés nem mindig félelmetes – néha épp a legszebb dolgok ott születnek meg, ahol minden ismeretlen. Egy ceruza, egy üres papír és egy kis bátorság néha elég ahhoz, hogy új világokat rajzoljunk magunk köré – vagy magunkban.
Képek, kiemelt kép: Buzás Aliz
Akár ez is tetszhet
