A XXVI. Bécsi Magyar Táncháztalálkozó idén is bizonyította, hogy nemcsak fennmaradt, hanem a diaszpóra egyik legfontosabb és legélettelibb kulturális eseményévé vált. A főszervezővel, Németh Zsuzsannával beszélgettünk.
A táncházmozgalom első hullámai az 1970-es években érték el Bécset, amikor Erdélyből érkező zenészek és táncosok hoztak új lendületet a helyi magyar közösségi életbe. Az 1980-as évek második felére a Kaláris Zenekar és a Sziget Néptánccsoport szervezésében rendszeres táncház működött, ahol a fiatalok lelkesedéssel tanulták az autentikus tánclépéseket és népdalokat. A két együttes feloszlása után néhány fiatal – köztük Németh Zsuzsanna, Fritz Oberhofer és Pataky Csaba – úgy döntött, nem engedi megszűnni a bécsi táncházakat. Velük együtt Németh Kata volt az első Bécsi Magyar Táncháztalálkozó megálmodója, amely 1999 novemberében valósult meg dr. Csúri Károly, a Collegium Hungaricum akkori igazgatójának támogatásával.
Az alapítók célja az volt, hogy a Kárpát-medence néptánc- és népzenei örökségét a megszokottnál nagyobb keretek között mutassák be. Váltakozó tánctanárok és adatközlők tanították a különböző tájegységek táncait, a zenét három zenekar biztosította, a közönség pedig gálaműsort is láthatott, amelyet rendszerint hajnalig tartó mulatság követett. Ez a felépítés később is megmaradt: a Táncháztalálkozó lényegét továbbra is a közösségi tanulás, az élő hagyomány és a többgenerációs jelenlét adta.
A sorozat kezdete régebbre nyúlik vissza, mint a Napraforgók Táncegyüttes megalakulása, ám a rendezvény mai formája szorosan összefonódott Németh Zsuzsanna munkájával. Felidézve a kezdeteket, így fogalmazott: „A Collegium Hungaricum igazgatója, dr. Csúri Károly nagyon hitt bennünk – tulajdonképpen ő volt az első, aki teret adott a Táncháztalálkozónak.” Először a Fabatka társulat, majd a Napraforgók táncosai és zenészei is meghatározó szerepet játszottak a rendezvény fejlődésében.
„Olyan emberekkel táncoltunk együtt, akiknek nagy volt az ismeretségi köre. Tánctanárok, koreográfusok, muzsikusok – Muzsikás, Csík, Tükrös, Palatkai Banda. Ezekre az emberi kapcsolatokra építettünk.” – mesélte. A szervezők már a kezdetektől egy sokszínű, több zenekart és tapasztalt tánctanárokat felvonultató, budapesti mintájú találkozót képzeltek el Bécsben. Különös hangsúlyt kapott a „tiszta forrás”, vagyis az a zenész vagy táncos, aki az adott hagyományt családi örökségként hordozta tovább. „Lényeges volt, hogy legyen valaki, aki ezt anyanyelvként képviseli. Ahol a tudás apáról fiúra – vagy lányra – száll.” – emelte ki a tánccsoport vezetője.
A programok összeállítását egyszerre határozta meg a visszatekintés és a megújulás igénye. Szempont volt, mely tájegységek szerepeltek már, melyek hiányoztak, és sokszor a véletlen is közrejátszott a döntésekben. A háttérben folyamatos csapatmunka zajlott: az elmúlt két és fél évtizedben Németh Kata és a Collegium Hungaricum mellett Németh Júlia, Kalmár Eszter, Tarcsai Helga, Gáll Sarolta, Mizsei Richárd és Gálfi Mónika is meghatározó szerepet vállaltak a szervezésben. A szervezőgárda mellet 2023 óta a technika megszervezésében és a Napraforgók felkészítésben is Józsa Zoltán Bambi játszik fontos szerepet.
A tavalyi, mintegy ötszáz fős jubileumi találkozó is bizonyította, hogy a Bécsi Magyar Táncháztalálkozó mára az ausztriai magyar kulturális élet élő és szerves része lett. A XXVI. esemény Berzencétől Bonchidáig vezetett, és november 15-én várta vendégeit a Längenfeldgassén található Hans Mandl Berufsschule rendezvénytermében. A talpalávalót a Dűvő, a Sárarany és a Szászcsávási Zenekar húzta, Somogy zenei örökségét Horváth Zalán mutatta be dudán és furulyán. A táncokat Tompa Attila, Sík Réka, Horváth Zalán, ifj. Tőkés Zsolt és Zselickisfalud hagyományőrző családja – Horváth Tibor, Zóka Éva és gyermekeik – tanították. A Kónyi Hagyományőrző Egyesület fiataljai szintén vendégként érkeztek. Sipos Tibor és Orbán Dalma vezetésével a Napraforgók kezdő csoportja is bemutatkozott, és segítőként aktívan részt vett a rendezvényen. A Napraforgók, a Napraforgócskák és a kezdő csoport új koreográfiákkal léptek színpadra, a kézműves foglalkozásokat pedig Lohn Annamária és Szabó Kata vezette. gyerektáncház és a kézműves foglalkozás a legfiatalabbaknak is csalogató programot kínált, emellett pedig egy kézműves vásár is színesítette az eseményt, amely a cipész mesterség mellett az ékszerkészítés remekműveit is bemutatta.
A gálaműsort Ludányi Veronika és Andreas Herbert Anreiter konferálta, a megnyitó beszédet Németh Zsuzsanna és Gálfi Mónika mondták. A felcsíki fonó hangulatát a Napraforgócskák zenekara és táncosai idézték meg. Gál László hegedűn, a gyerekek tanárai pedig – Varga Bernadette brácsán és Veres Tamás ütőgardonon – kísérték őket. Somogy táncait „Egy leány a hegyek között” címmel a Napraforgók mutatták be, a Dűvő Zenekar és Horváth Zalán kíséretével. A mezőségi világot a Sárarany Zenekar segítségével Tompa Attila és Sík Réka, valamint Horváth Zalán és Horváth Lili hozták közel, majd a kassai régió hangulata következett a Kónyi Hagyományőrző Egyesület előadásában. A Szászcsávási Zenekar fellépése után ismét somogyi táncok következtek, végül a bonchidai táncok zárták a műsort a Napraforgók Táncegyüttes előadásában.
A fenntarthatóság a kezdetektől alapelv volt. Németh Zsuzsanna szerint „a láthatóság és fenntarthatóság” volt a legfontosabb, hiszen a rendezvény nem volt önfenntartó: a belépő közönség hozzájárulásából még a terem bérleti díja sem térült meg, így a magyar és osztrák támogatások elengedhetetlennek bizonyultak. A díszleteket évekig használták és variálták, a jelmezeknél a minőséget tartották szem előtt, a technikai lebonyolítást pedig szakember (Szőke Gergely) bevonásával, de saját szervezésben oldották meg. A szervezőmunka hónapokkal korábban kezdődött: a teremfoglalást gyakran egy évvel előre intézték, a fellépőket már nyár végén fel kellett kérni, az ősz pedig intenzív időszak volt az új koreográfiák megtanulása miatt. „Huszonhat év után már tudtuk, mire számítsunk.” – fogalmazott.
A közösség és a hagyomány iránti elkötelezettség azonban máig változatlan maradt. A Táncháztalálkozó minden évben több generációt szólít meg: van, aki táncol, más zenét hallgat vagy beszélget, de „a tiszta forrás mindenkire hatott” – mondta Németh Zsuzsanna. Minőségében és szellemiségében a Bécsi Magyar Táncháztalálkozó azt bizonyítja, hogy a diaszpórában is létrejöhet olyan kulturális esemény, amely
bárhol a világon megállná a helyét.
Kiemelt kép, fotók: Horváth Nóra
Akár ez is tetszhet
