Krusovszky Dénes – Magyar Szinkron
A magyar irodalom visszatérő problémája, talán azt is lehet mondani, legnagyobb félelme és kollektív frusztrációja, az úgynevezett világirodalomban betöltött vagy éppenséggel be nem töltött szerepünket illeti. Irodalmi önképünk visszatérő fordulata, hogy be vagyunk zárva egy kicsi nyelvbe, és éppen ezért irodalmi kultúránk is valamiféle szigetként helyezkedik el a nagy, egységes európai irodalom tengerében. Hiába látjuk egyébként, hogy nincs is egységes európai irodalom, világirodalom meg pláne nincs, vagy legfeljebb csak fogalmi szinten, mondhatni metaforikusan, ez vajmi keveset enyhít a szorongásunkon. Úgy tűnik, a Z-generáció szocializációs félelmének, a FOMO-nak (Fear of Missing Out) már évszázadokkal korábban feltaláltuk a Kárpát-mendencében a kulturális változatát, és eléggé ragaszkodunk is hozzá.
Mindezt azért érdemes megemlíteni, mert rendezvény szinten legjelentősebb magyarországi nemzetközi irodalmi esemény, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál két év kényszerszünet után hamarosan újra megnyílik egy pár napra, és ezzel alkalmat ad arra is többek között, hogy ismét átgondoljuk viszonyunkat a világhoz – irodalmi értelemben.
A kortárs irodalom nemzetközi szinten egyébként gyakorlatilag megragadhatatlan. Túl sok nyelv, túl sok különféle hagyomány, egymással néha egyáltalán nem szinkronba hozható kortárs trend, fejben tarthatatlan mennyiségű szerző, könyvkiadó, folyóirat és magazin kavalkádját kellene átlátni. Ez senkinek sem megy, a szakemberek is legfeljebb egyik jéghegy csúcsától a másikig tájékozódnak, ami, ha azt vesszük, mennyi jéghegy úszkál körülöttünk, egyébként megsüvegelendő teljesítmény. Ráadásul ugye a játéktér, amiben minderre sor kerül, tulajdonképpen egy piac, a maga szigorú és bizony elég rideg, meg hát nem is mindig követhető logikájával.
Ezt a nemzetközi panaszkodást alighanem nagyjából minden kulturális terület és művészeti ág előadhatná és talán elő is adja Magyarországon. Ha jobban belegondolunk, az irodalom nincs is rossz helyzetben egy ilyen összehasonlításban: első vagy második körös filmfesztiválunk nincs az egész országban, nemzetközi mozis sztárok inkább melózni, semmint a vörös szőnyegen vonulni járnak hozzánk. Ugyanez igaz körülbelül a képzőművészetre is – bár ott még a melós rész se érvényes. Ezekhez viszonyítva nem kis dolog végül is, hogy a könyves szakmának van egy olyan rendezvényecskéje, ahol az elmúlt években a legkomolyabban felkapott szerzők is elő-előfordultak. 2019-ben, ami az utolsó megtartott könyvfesztivál volt a világjárvány előtt, valóságos tömeghisztériát okozott a norvég irodalmi rocksztár, Karl Ove Knausgård felbukkanása a Millenárison. De korábban Daniel Kehlmann, Jonathan Franzen, Ljudmila Ulickaja vagy Bret Easton Ellis is szép tömegeket mozgatott meg. Aligha vonhatná bárki kétségbe, hogy ezek elsőrangú, világirodalmilag a legmagasabban jegyzett nevek.
Az idei díszvendég sem akárki lesz, a Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevicssel lehet majd több programon is találkozni. Az ő meghívása már 2020-ban érvényes volt, csak akkor a covid meghiúsította a látogatást, mondhatni az utolsó pillanatban. Idén, a történelem így alakult közben, jelenléte mondhatni még aktuálisabb lesz, mint két éve lett volna. Hogy csak egy címet idézzünk világszerte nagyra tartott riportkönyvei közül, Alekszijevics írta meg 1989-ben az afganisztáni háború frontvonalait és hátországát bemutató Fiúk cinkkoporsóbant.
A fesztiválnak ugyanakkor nem csak egy díszvendége, de díszvendég országa vagy régiója is szokott lenni. Idén Szlovákián a sor, a fesztivál négy napja alatt huszonkilenc szlovák könyv bemutatójára fog sor kerülni, olyan nevekkel, mint Silvester Lavrík, Michal Hvorecký, Katarína Kucbelová vagy Jana Juráňová.
De nem csak a Könyvfesztivál rendezvényei lehet majd ezekben a napokban jeles külföldi írókkal találkozni, a hagyományos könyves seregszemle mellett néhány éve megjelent egy másik nemzetközi fókuszú program a Pest Text fesztivál is. Sűrű hétvégéje lesz tehát a világirodalomnak Budapesten, a Pest Text keretében ugyanis többek között a remek norvég regényíróval, Erlend Loe-val, az angol irodalom fiatal fenegyerekével Max Porterrel, az izlandi nagyágyúval, Sjónnal, illetve a sokak szerint a Nobel-díjra is esélyes román Mircea Cărtărescuval is lehet majd találkozni.
Aki ezek után is kevesli az irodalmi nagyságokat Budapesten, azon már tényleg nem tudunk segíteni. Ugyanakkor – a néhai Kennedy elnök örökbecsű bon motját kiforgatva – azt tanácsolnánk minden honfitársunknak, aki a magyar nyelv elzártságán kesereg: ne az legyen a kérdés, hogy a magyar irodalom hol van a világban, hanem az, hogy a világirodalom hol van a magyarokban. Akit a válasz érdekel, látogasson ki valamelyik hétvégi rendezvényre.
Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál (szeptember 29.-október 2.)
Pest Text Világirodalmi Fesztivál (szeptember 28.-október 1.)
Akár ez is tetszhet
Válaszolj