„Az éneklés áll minden tevékenységem középpontjában”

Miért fontos a zenei nevelés már egészen kicsi korban? Miért lehet hasznos Ringatóra járni 0-tól 100+ éves korig? Hogyan lehet játékosan átadni a magyar néphagyományokat az óvodás korosztálynak? Ezekről is mesélt nekünk Kancsó Zoltánné Ibolya, zenepedagógus, aki Ringatót, illetve óvodai- és Zenemanók foglalkozásokat tart Bécsben az AMAPED-nél, Floridsdorfban és a Mariahilferstraße-n. Ibolya már közel 40 éve tanít ének-zenét a különböző korosztályoknak. Személyisége és elhivatottsága minden gyermeket és szülőt magával ragad.

Kőrösiné Forgó Ilona/Rólunk.at: Miért fontos a gyermekeknek a zenetanulás?

Kancsó Zoltánné Ibolya: A zenei nevelés az egyik leghatékonyabb érzelmi és értelmi fejlesztő eszköz, ezt számos kutatás is alátámasztotta. Ha elindulunk a legkisebbektől, akkor vehetjük a Ringató foglalkozást, ami egy Gróh Ilona nevéhez fűződő, csodálatos magyar módszer. A Ringatón a mondókázás, az azt kísérő játék és az éneklés szoros kapcsolatot fűz az anyuka, az apuka és a kisgyermek között, és emellett már ilyen kiskorban fejlődik a ritmusérzéke, szókincse, hallása, tanulja az anyanyelvét, és megérzi a közösség erejét is. Szerintem ennél tökéletesebb időzítés nincs a zenei nevelés elkezdéséhez. Vannak gyerekek, akik veleszületett jó hanggal indulnak, másokat segíteni kell – de a tiszta hangzás mintája mindenkinél beépül, és szépen fejlődnek.

Kőrösiné Forgó Ilona/Rólunk.at: Sok szülőtől hallom, hogy azért nem énekel a gyermekének, mert ő maga nem tud szépen énekelni. Mit gondol erről?

Kancsó Zoltánné Ibolya: Énekelni kell! A szülő énekhangja a legfontosabb a kötődésben, hisz olyan egymásra hangolódást hoz létre, amely szinte egyedülálló. Nem baj, ha nem tökéletes, a gyermek később megtanulhat jól és tisztán énekelni tanári segítséggel. Az is gyakori, hogy régi rossz élmények állnak a szülők gátlásai mögött, ezek feloldásában is segít a Ringató.

Kőrösiné Forgó Ilona/Rólunk.at: Kiknek ajánlaná a Ringatót?

Kancsó Zoltánné Ibolya: A Ringatót 0–3 éves kor közötti gyermekeknek hirdetik mindenhol, sőt még várandós édesanyáknak is, ugyanis az éneklés már magzati korban is pozitív hatással van a babák fejlődésére. De bátran kijelentem, hogy minden korosztálynak hasznos lehet. Amikor az anyukák elhozzák a nagytestvéreket, tapasztalatom alapján ők is nagyon jól érzik magukat, az éneklés és a mozgasos játék felszabadít, örömet okoz. A foglalkozások tematikáját ajánljuk koraszülött babáknak is, illetve idősek otthonában is “elindult” a módszer, nagyon jó tapasztalatokkal.

Kőrösiné Forgó Ilona/Rólunk.at: Meséljen kérem arról, hogy mit jelent a Zenemanók foglalkozás!

Kancsó Zoltánné Ibolya: Az AMAPED székhelyén, a szombati óvodai foglalkozásokat követően tartok Zenemanók foglalkozásokat, amelyeken – közel 40 év tapasztalata alapján – kicsit sajátossá tettem a fejlesztő feladatokat. A gyerekek nagyon élvezik: énekelünk, hangszerekkel ismerkedünk, játékos módon készségfejlesztés zajlik, bábozunk, játszunk – minden a zene körül forog. Tá bácsi és a Titi néni meséjéből ismerkedünk az alapritmusokkal. Ahogyan halad előre a mese, megszületnek a kis fecskék, akik a szolmizációs hangok, és így haladnak a gyerekek is előre a zenetanulás alapozásában. Nagyon szeretem ezeket az órákat, minden alkalommal közösen is énekelünk, kórusban, és persze a szólóéneklés is szerepet kap, ami nagyon fontos a kisgyerekek személyiségfejlődésében.

Kőrösiné Forgó Ilona/Rólunk.at: Hogyan zajlanak az óvodai foglalkozások?

Kancsó Zoltánné Ibolya: A rendszer szerintem csodálatos, mert a magyar néphagyományokat követi. Szeptembertől júniusig minden magyar ünnepről, jeles napról megemlékezünk. Nagyon nagy az anyag, a lehetőségek is óriásiak, és persze sosem hiányozhat a zene, az éneklés, a tánc, a mozgás, a vers, a mondóka – ezeket el is játsszuk, különböző szemléltető eszközök alkalmazásával. Például amikor a víz világnapja volt, egy kék lepelből tavat, majd folyót képeztünk, abból „horgásztunk”, énekeltünk, sőt “át is ugrottuk a Dunát”.

Amikor idekerültem, több mint 10 éve, Floridsdorfban kaptam lehetőséget az óvodás csoport foglalkozásvezetőjeként. A pályán eltöltött idő alatt minden korosztályt tanítottam, ám szép és újszerű feladat volt számomra, hogy Bécsben az óvodás gyermekek magyar anyanyelvét erősíthetem. Ezzel a gondolattal együtt kezdett bennem is fejlődni az egész, és alakult virágzó kapcsolattá a gyerekekkel és szülőkkel egyaránt. Hamarosan a szombati foglalkozások középpontjába is bekerültem, nagy örömömre.

Kőrösiné Forgó Ilona/Rólunk.at: Mi indította el a zene felé vezető úton?

Kancsó Zoltánné Ibolya: Mindig szerettem énekelni, anyukámnak is nagyon jó hangja volt, sőt a felmenőim között volt színész-énekesnő is, tehát ez egy örökletes dolog is lehet nálunk, a családban. Zeneiskolába jártam, zongorázni tanultam, versenyeket nyertem, majd tanáraim biztatására zeneművészeti szakközépiskolába kerültem. Aztán a debreceni egyetemen tanultam tovább, ahol a leánykar szólistája lettem, mert az éneklés a szívügyem. Általános iskolai ének-zene tanár és zeneiskolai szolfézs-zeneelmélet tanár szakon diplomáztam, karnagyi végzettséget is szereztem, majd később egyetemi tanulmányokat is folytattam. 1986-ban kezdtem el zeneiskolában tanítani, majd általános iskolában is, közben 1990-ben megalapítottam a Csepregi Vegyeskart, amelynek azóta is karnagya vagyok. Könnyűzenei formációt is alapítottam, de szerveztem együtténeklést a zsirai Otthon fogyatékos lakóival is. Az éneklés minden tevékenységem középpontjában áll, a felnőttek és a gyermekek fejlődését látva újra és újra erőre kapok.

Kőrösiné Forgó Ilona/Rólunk.at: Miért kezdett el gyerekekkel foglalkozni?

Kancsó Zoltánné Ibolya: Amikor Debrecenben tanultam, volt egy nagyszerű módszertan-tanárom. Azt hiszem, nagyon jó „alapanyag” voltam számára: ketten együtt klassz foglalkozásokat tartottunk. Szerintem onnan kaptam hatalmas inspirációt, hogy ez ilyen jól ment. Később, amikor iskolában tanítottam, tapasztaltam, hogy az ének-zene oktatás egy sokadik helyen lévő tantárgy. Ahhoz, hogy valaki megszerettesse az éneklést a gyerekekkel – ahhoz kell egy plusz az ember személyiségében. Úgy érzem, bennem ez megvan. Minden tanítványom képzése külön feladat számomra, fejlődésük pedig óriási örömet okoz. Volt egy 40 fős kórusom az általános iskolában, sok-sok díjat hoztunk el, zeneovisaim pedig még az iskolakezdés előtt megtanulnak kottát olvasni. Csodálatosan kiforrta magát ez az út.

Kőrösiné Forgó Ilona/Rólunk.at: Hogyan került képbe Bécs és az AMAPED?

Kancsó Zoltánné Ibolya: Soha nem jöttem volna el Magyarországról, hiszen eltöltöttem 30 évet ugyanabban az iskolában, de az új, változatos technikákat, az ének-zene tantárgy sokszori elsődlegességét, az eredményes szerepléseket valahogy nem szívlelte az akkori iskolavezetés, így eljöttem, új utakat keresve.

Aztán egyszer csak feldobta a Facebook – a mai napig a gondviselésnek tudom be –, az AMAPED címszót. Megnéztem az oldalt, és Mentsik Szilvia elnökasszony mosolygós fényképe köszöntött rám. Szilvia volt olyan kedves, és ismeretlenül is találkozott velem. Egy bécsi barátunk vitt el az AMAPED akkori székhelyére egy május 9-i napon (erről a napról azóta minden évben megemlékezem). A lányommal készítettünk egy képes portfóliót, amit megmutattam, és mondtam: itt vagyok, ha van valami lehetőség, nagyon szívesen csatlakozom. Így indult, és az AMAPED-hez tartozom azóta is, amiért végtelenül hálás vagyok.

Kőrösiné Forgó Ilona/Rólunk.at: Mi motiválja a munkája során?

Kancsó Zoltánné Ibolya: Inspirál a gyerekek szeretete, öröme, zenei fejlődésük, a közös éneklés és a játék, ami átmossa a lelkemet. Ha én nem zenész lennék, már nem is élnék. Át tudok lendülni egy nehezebb időszakon, ha meghallgatok egy szép zenét, vagy megtartok egy foglalkozást. Olyankor nincs más, kikapcsol a külvilág, minden jó – és ez olyan szép.

 Kiemelt kép, fotók: Kőrösiné Forgó Ilona