Az idő nyomai – Felső- és Középpulya régi fotókon

Az idő nyomai címmel nyílt április végén magyar vonatkozású múltidéző fotókiállítás Felsőpulyán a Városháza Dísztermében. A Középburgenlandi Magyar Kultúregyesület által megrendezett, május 12-ig látogatható tárlat segítségével, közel száz darab archív fotográfián keresztül jelenik meg Felső- és Középpulya múltja, a családi házak “tiszta szobáinak” falairól leakasztott és a gondosan őrzött fiókokból előkerült képes pulyai történelem. A ma már aszfaltozott egykori poros utcák mentén emelkedő épületek és lakóik papírra rögzített, keretbe zárt emlékgyűjteményként, díjmentesen kerülnek bemutatásra a Felsőpulyai Kereskedelmi Szakgimnázium diákjainak és a kultúregyesület tagjainak együttműködése nyomán.

Az idő nyomai címet viselő, a történelmi viharok során formálódó XX. század hajnalán készített pulyai felvételekből összeállított fotókiállítás Kantor Christiannak, a Középburgenlandi Magyar Kultúregyesület (MBUKV) leköszönő elnökének ötlete nyomán valósult meg. A Felsőpulyai Városháza Dísztermében egybegyűlt érdeklődőket köszöntő Helga Windstey és Hildegard Mouradkhanian egyesületi tagok szervezésében, a közép-burgenlandi közösség már 2022-ben, házról házra járva hozzálátott a Felső- és Középpulyát a XIX. század végétől az 1940-es évekig bemutató korabeli fényképek és képeslapok gyűjtéséhez. A településen élő különféle nemzetiségű (osztrák, magyar, horvát) családoktól kölcsönözött, gondosan rendszerezett fotó-dokumentumokkal, az április 21-én, többek között Kantor Christian üdvözlő gondolatainak kíséretében megnyitásra került kiállításon találkozhatott első alkalommal a nagyközönség.

A múltidéző fotókiállítás képei között barangolva, ha csak egy röpke pillanatra is, de az idő kerekét visszaforgatva, utazásra hívják a felső- és középpulyai fotográfiák az emlékezni még tudókat és az ismeretleneket egyaránt. A városháza első emeleti helyiségében elhelyezett mobil paravánokon témacsoportokra bontva jelenik meg a történelmi fotográfiai gyűjtemény: Családi fényképek, régi idők közösségei, az egykori falvak ma is fennálló és a hosszú évtizedek során eltűnt épületei sorakoznak egymás társaságában. A kórház, a Járási Bíróság, a mozi, a bolt évszázados múltja tárul fel, miközben a népviseletbe öltözött pulyai ősök, a sáros, szekérkerék borzolta utcákon megállva, tiszta tekintettel néznek a XXI. századi időutazó szemébe, csakúgy, mint a a fekete-fehér kétdimenziós örökkévalóság tükrében büszkén pózoló tűzoltóegylet száz esztendős daliás „serege“, vagy a délceg magyar tánccsoport, nem is beszélve a már mindig örökké vidáman megjelenő magyar színitársulat egykori tagjairól.

A zsúfolásig megtelt kétszáz fős díszteremben, a kiállításmegnyitón Johann Heisz, Felsőpulya (Oberpullendorf) polgármestere és a Felső- és Középpulya (Mitterpullendorf) történetét ismeretető, ugyanakkor a bemutatásra került képanyag nyomdai gyártását is koordináló Nikolaus Dominkovits alpolgármester is köszöntötte a megjelenteket. A programra a kiállítás fényképes gyűjteménye által közvetlenül érintett pulyaiak mellett, Közép-Burgenland számos pontjáról, többek között Locsmándról (Lutzmannsburg), Sopronkeresztúrról (Deutschkreutz), Haracsonyról (Horitschon) is érkeztek vendégek.

Felső- és Középpulya rövid története

A több mint 7000 éve lakott Felső- és Középpulya települések nevét a római kori terület elnevezésből, a Bulla vagy a Pulla szóból származtatják. Jelentése alapján egyfelől az ómagyar pulya, azaz gyermek kifejezésből eredeztetik, míg egy másik álláspont szerint a szláv polje (mező) szóból származik. Felsőpulya és Középpulya (Pule maioris et minoris) neve először 1225-ben jelenik meg írásos dokumentumokban.

A pulyai vidék 907-ben a Pozsonyi csatát követően a Magyar Fejedelemséghez került, amely megfigyelő- és őrállások telepítésével a már keresztény Magyar Királyság határmenti külső védelmi területévé vált. A határőrállásokon szolgálatot teljesítő határőr-telepi lakók kisnemesi rangot és ezáltal adómentességet kapva kötelezték el magukat a királyság védelmére. A területen élők egészen a 14. századig, a végvárak létesítésének időszakáig őrállásokon vigyázták az ország nyugati határát.

A török vész idején, a 16. században elmenekült magyar és német lakosság helyére horvát nemzetiségű beköltözők érkeztek. Magyar, németajkú és horvát nyelvi szigetek jöttek létre. A 19. század közepére az addig földműveléssel foglalkozó lakosság jelentős része áttért a kisiparosi (ruhakészítő, cipész, fazekas) és kereskedelmi (bor-, fa-, marhakereskedés) tevékenységekre, amelyeket a Sopron-Kőszeg vasútvonalhoz való kapcsolódás is (1908) jelentős mértékben segített.

1920-ban a Trianoni békeszerződés által Burgenland Ausztria része lett, a több mint 90%-os többségben lévő felső- és középpulyai magyar lakosság kisebbségbe került. A magyarellenes politikai hangulat hatására az 1920-as és ’30-as években családok vándorolta ki Ausztriából tömegesen, többek között az Amerikai Egyesült Államokba. A folyamatosan fejlődő térségbe német ajkúak költöztek. 1958-ban Felsőpulya és Középpulya közigazgatását egyesítették, 1975-ben Felsőpulya városi jogot kapott. 2001-es adatok szerint a pulyai lakosság mindösszesen 22%-a vallotta magát magyarnak.

(Hildegard Mouradkhanian, Felsőpulya története című írása alapján,
amely a fotókiállítás megnyitóján Nikolaus Dominkovits által hangzott el.)

Az idő nyomai című kiállítás megvalósításában a Középburgenlandi Magyar Kultúregyesület partnere a Felsőpulyai Kereskedelmi Szakgimnázium (Handelsakademie Oberpullendorf) volt. Az oktatási intézmény keretein belül szabadon választható tantárgyként magyar nyelvet tanuló diákok, Németh Doris, Varga Szonja és Vati Adelina, a kiállítás egyik szervezőjének, Hildegard Mouradkhanian felkérésére, Marinov-Klein Henrietta tanárnő segítségével kapcsolódott be az előkészítő munkálatokba: Képeket válogattak és csoportosítottak, feliratokat készítettek, a kiállításmegnyitó plakátját és meghívóját tervezték meg, és a tárlatot rendezték be nagy műgonddal. A múlt, a jelen és a jövő generációkon átívelő termékeny találkozása volt ez a tanulók és a kulturális egyesület tagjainak együttműködésén alapuló munka, amelynek sikere további közös projektek megvalósítására bíztatja a feleket.

A kiállításmegnyitó fontos eleme volt a különféle művészeti társulások és kulturális közösségek műsora: Az idősebb tagokból álló Középburgenlandi Magyar Kultúregyesület kórusa burgenlandi és magyar dalokból összeállított előadása mellett, a fiatalos lendülettel megszólaló helyi Jazzthat zenekar, Willi Frühwirthaz Erdő, erdő, erdő című magyar népdal variációi zongorára (Jazzthat zenekar vezetője), és a Felsőpulyai Városi Fúvószenekar (Írottkő Fanfár, burgenlandi dallamok) közreműködése színesítette a nagy érdeklődés mellett zajló kulturális estet.

A Középburgenlandi Magyar Kultúregyesület rendezvényeinek elmaradhatatlan csúcspontja az ínyencek számára is megannyi különlegességet felsorakoztató, a pulyai asszonyok keze munkája nyomán készített süteményeket, szendvicseket, édes és sós finom falatokat kínáló bőségasztal. A térségből származó kitűnő borok társaságában, a késő esti órákba nyúlóan, kedélyesen és egyre oldottabb hangulatban cseveghetett a kiállításmegnyitó vendégserege.

Az idő nyomai – Felső- és Középpulya régi fotókon című tárlat május 12-ig tekinthető meg a Felsőpulyai Városháza Dísztermében, naponta 10.00 és 15.00 óra között. A történelmi fotógyűjtemény múltidéző anyagával a szervezők a generációk találkozása mellett, fontos hangsúlyt fektetnek a helyi fiatalság lokális identitásának erősítésére is: A Felsőpulyai Népiskola (Volksschule Oberpullendorf), a Felsőpulyai Kereskedelmi Szakgimnázium (Handelsakademie Oberpullendorf), az egy-egy osztáyban magyarul illetve horvátul is oktató Liszt Ferenc Szövetségi Gimnázium (BG, BRG, BORG Oberpullendorf “Franz Liszt”) fiataljai, és a Felsőpulyai Középiskola (Mittelschule Oberpullendorf) tanulói is csoportos látogatások keretében ismerkedhetnek meg a közeljövőben Felső- és Középpulya képes múltjával.

A kiállításmegnyitóról további fotók a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület facebook oldalán tektinhetőek meg.
(Fotók: Kovács Attila)