Van valami különösen kedves abban, amikor több tucat gyerek egyszerre kezd el lelkesen beszélni könyvekről. Nem kötelező olvasmányokról, hanem kedvenc szereplőkről és olyan történetekről, amelyeket valóban magukénak éreznek. A Bécsi Magyar Iskola és a Bécsi Magyar Iskolaegyesület (Ungarischer Schulverein) által szervezett OlvaShow pontosan ezt próbálja elérni már nyolc éve: hogy az olvasás ne feladat, hanem közös élmény legyen.
A bécsi Collegium Hungaricum épületében megrendezésre kerülő eseményt Seidler Andrea nyitotta meg, aki arról beszélt, mennyire fontosnak tartja a könyvek és az olvasás népszerűsítését a gyerekek körében. Kiemelte, hogy külön öröm számára látni, milyen sok gyerek érdeklődik az olvasás iránt, és hogy az OlvaShow immár nyolcadik éve képes közösségi élménnyé tenni a könyvek világát. Beszédében arra is emlékeztetett, hogy az esemény a Bécsi Magyar Iskola és a Bécsi Magyar Iskolaegyesület közös munkájának eredménye, és az évek során egyre népszerűbbé vált.
Az idei rendezvény több szempontból is rendhagyó volt. A vetélkedőt ezúttal nem ősszel, hanem tavasszal rendezték meg, ráadásul összekapcsolták a Bécsi Magyar Iskolaegyesület jubileumi báljával. Az egyesület idén ünnepli fennállásának századik évfordulóját, és a szervezők úgy döntöttek, hogy az OlvaShow sem maradhat ki az ünnepi programsorozatból. „Idén száz éves a Bécsi Magyar Iskolaegyesület, és az egyéb jubileumi rendezvények miatt előrébb kellett hozni az OlvaShowt.” – mondta Király Andrea, az Iskolaegyesület vezetője. „Aztán rájöttünk, hogy a két korosztály idei könyveiben is előkerül valamilyen bál, ezért adta magát az ötlet, hogy összekössük a vetélkedőt egy valódi bállal.” Az ötletből végül egész délutános összművészeti program lett: olvasóverseny, néptánctanítás, élő zene és közös tánc követte egymást.
Az OlvaShow alapötlete egyszerű: a gyerekek háromfős csapatokban neveznek, előre elolvasnak egy kiválasztott könyvet, majd játékos feladatokon keresztül mérik össze tudásukat. Az idei versenyen is két korosztály vett részt. A kisebbeknek Fésűs Éva: A palacsintás király című kötete jelentette a kihívást, a nagyobbak pedig Wéber Anikó: Az ellenállók vezére című regényével készültek. A hangsúly azonban most sem a lexikális tudáson volt. Sokkal inkább azon, hogy a gyerekek együtt gondolkodjanak, figyeljenek egymásra, és közösen éljenek át egy történetet.
A rendezvény népszerűségét jól mutatja, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan idén is gyorsan megteltek a helyek. A szervezők szerint az OlvaShow mára olyan programmá vált, amelyet a gyerekek egész évben várnak. Király Andrea szerint a siker egyik oka, hogy a verseny folyamatosan próbál új formákat találni. „Nagyon sok gyereket tudunk már megszólítani az olvasással, viszont még nem elég gyereket tudunk megszólítani a tánccal.” – mondta. „Arra gondoltunk, hogy ha már itt van ez a rengeteg gyerek, akkor megmutatjuk nekik a néptánc világát is. Hátha kedvet kapnak hozzá.” A kísérlet láthatóan működött. A délután egyik leglátványosabb része a közös moldvai tánctanítás volt. A Napraforgók Táncegyüttes fiatal táncosai, Orbán Dalma és Veres Tamás néhány perc alatt teljesen megtöltötték a termet mozgással: először félénkebb lépések, majd egyre magabiztosabb körök alakultak ki a gyerekekből. A táncokat élőben a Cserga zenekar kísérte, akik moldvai csángó zenét játszottak furulyával, dobbal és hegedűvel. „Próbáltunk olyan táncokat választani, amelyek egyszerűbbek, és a gyerekeknek is könnyen megtanulhatók.” – mesélte az egyik tánctanító. „Az is fontos volt, hogy együtt tudjunk énekelni és táncolni, mert attól sokkal oldottabb lesz az egész.” – mondta Veres Tamás táncoktató. A program nemcsak alkalmi bemutató volt. A szervezők már most a nyári moldvai tánctáborra készülnek, így a délután egyfajta kedvcsinálóként is működött.
A nagyobbak számára még keringőtanítás is volt. Az „első bálozók” néhány alaplépést sajátíthattak el, mielőtt elkezdődött volna az esti bál. A délután zenei világát a Cserga zenekar adta, amely ugyan még fiatal formáció, de a bécsi magyar közösségben már egyre többen ismerik őket. „A mostani felállásban főleg moldvai csángó zenét játszunk, tehát elsősorban táncházi muzsikát.” – mondta Éles Gergő, a zenekar furulyása. „Táncházakat tartunk, kisebb fellépéseink vannak, és most ez a fő profil.” A zenekar tagjai részben Bécshez, részben Budapesthez kötődnek. Az OlvaShowra Király Andrea kérte fel őket, miután korábban már zenéltek egy napraforgós rendezvényen. „Kiderült, hogy itt egy bálhoz kellene zene, mi pedig pont itt voltunk és táncházaztunk, úgyhogy nagyon szépen összeállt a dolog.” – mondta.
A zenekar külön örült annak is, hogy a gyerekeknek a hangszereket is bemutathatták. A furulya, a dob és a hegedű sokak számára legalább akkora élményt jelentett, mint maga a tánc. A gyerekek ugyan pontokat gyűjtenek és feladatokat oldanak meg, de a nap végén inkább az marad meg bennük, hogy együtt játszottak, táncoltak. Ez különösen fontos egy olyan diaszpóraközegben, ahol a magyar nyelv használata sokszor az iskola falain kívül egyre nehezebbé válik. Az OlvaShow ezért jóval több egyszerű irodalmi vetélkedőnél: találkozási pont. A szervezők szerint a jövőben is szeretnék megtartani ezt az összművészeti irányt. „Jövőre a Bécsi Magyar Iskola negyvenéves jubileuma köré építjük majd az OlvaShowt.” – árulta el Király Andrea. „Úgy látjuk, hogy a gyerekek nagyon nyitottak erre a kibővített formára.” Talán az OlvaShow legnagyobb sikere nyolc év után is az, hogy képes úgy népszerűsíteni az olvasást, hogy közben észrevétlenül közösséget is épít köré.
Fotók, videó: Horváth Nóra
Akár ez is tetszhet
