Mit jelent ma a hazaszeretet, különösen külföldön élő magyarként? Erre a kérdésre kereste a választ az „Europa”-Club rendezvénye a Collegium Hungaricumban. Az Oikophilia – Az otthon szeretete című dokumentumfilm vetítésén a résztvevők személyes történeteken és közösségi tapasztalatokon keresztül beszéltek identitásról, kultúráról és az otthon fogalmáról.
Az Oikophilia – Az otthon szeretete című dokumentumfilm vetítése különleges témát hozott közel a bécsi magyar közösséghez: mit jelent ma a hazaszeretet, az otthon fogalma, és hogyan lehet ezt a kötődést a mindennapokban megélni? A rendezvény nem politikai jelszavak mentén közelítette meg a kérdést, hanem emberi történeteken, személyes tapasztalatokon és közösségi kezdeményezéseken keresztül próbált választ adni arra, mi tart össze egy nemzetet és egy közösséget – különösen akkor, amikor annak tagjai nem az anyaországban élnek.
A dokumentumfilm címe is sokatmondó: az „oikophilia” görög eredetű szó, jelentése az otthon szeretete. A film ezt a gondolatot járja körül különböző magyarországi közösségeken és emberi történeteken keresztül. Nem ismert személyiségek vagy nagyszabású politikai történetek kerültek a középpontba, hanem olyan hétköznapi emberek és kezdeményezések, amelyek csendesen, mégis kitartóan dolgoznak saját közösségükért. A dokumentumfilmben feltűnt többek között a göncruszkai református gyülekezet, a Kecskemét Táncegyüttes, a nagykanizsai Lokalista piac és bisztró, a Hortobágyi Örökös Pásztorok, valamint a Parókia Coworking közössége is. A film különleges ereje abban rejlett, hogy nem elméleti síkon beszélt hazaszeretetről vagy identitásról, hanem embereken és konkrét történeteken keresztül mutatta meg, hogyan válhat az otthon szeretete mindennapi cselekvéssé. A nézők olyan embereket ismerhettek meg, akik saját környezetükben tesznek azért, hogy közösségeik élőek maradjanak, hogy a hagyományok tovább öröklődjenek, és hogy a következő generációk számára is legyen kapaszkodó a gyorsan változó világban.
A vetítést követő panelbeszélgetés során a film által felvetett kérdéseket járták körül a résztvevők. A beszélgetés vendégei Mentsik Szilvia az „Europa”-Club elnöke, Kilyénfalvi Gábor a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület elnöke, valamint dr. Genda Noémi, a film egyik rendezője és a Scruton Hub vezetője voltak. A beszélgetést Tóth Karolina kulturális menedzser moderálta, aki érzékenyen és jól irányított kérdésekkel segítette a gondolatok kibontását. A panel egyik központi témája az volt, hogy a hazaszeretet fogalma napjainkban sokszor leegyszerűsített vagy politikailag túlfűtött formában jelenik meg a közbeszédben, miközben a valóságban ennél sokkal személyesebb és sokrétűbb érzésről van szó. A résztvevők hangsúlyozták: a haza szeretete nem feltétlenül hangos kijelentésekben vagy látványos gesztusokban mutatkozik meg, hanem a közösségért végzett munkában, a kultúra megőrzésében, a nyelv továbbadásában és az egymás iránti felelősségvállalásban.
Mentsik Szilvia arról beszélt, hogy a külföldön élő magyar közösségek számára különösen fontos szerepet töltenek be azok a kulturális és közösségi programok, amelyek lehetőséget adnak az identitás megélésére. Kiemelte, hogy Bécsben is sok olyan kezdeményezés működik, amely hidat képez az Ausztriában élő magyarok között, és segít abban, hogy a fiatalabb generációk is kapcsolatban maradjanak nyelvükkel és kulturális gyökereikkel. Kilyénfalvi Gábor saját tapasztalatain keresztül beszélt arról, milyen szerepe van a közösségi élményeknek a nemzeti identitás megőrzésében. Szerinte a néptánc, a kulturális rendezvények és a közös ünnepek nem csupán hagyományőrző események, hanem olyan alkalmak, amelyek valódi emberi kapcsolatokat teremtenek. Úgy fogalmazott: a közösséghez való tartozás érzése sokszor éppen a hétköznapi találkozásokban és közös élményekben válik igazán erőssé.
Dr. Genda Noémi rendezőként arról beszélt, hogy a film készítése során tudatosan keresték azokat a történeteket, amelyek megmutatják: a hazaszeretet lehet csendes, hétköznapi és építő erejű. Elmondta, hogy a film célja nem valamiféle ideológiai állásfoglalás volt, hanem annak bemutatása, hogy az emberek miként kapcsolódnak saját környezetükhöz, közösségeikhez és kulturális örökségükhöz. Kiemelte, hogy a modern világban, amikor sokan érzik gyökértelennek magukat, különösen fontossá válhat az a kérdés, hogyan találhatunk újra kapcsolódási pontokat egymáshoz és ahhoz a közeghez, amelyet otthonnak nevezünk.
A rendezvény egyik legérdekesebb aspektusa az volt, hogy mindez Bécsben, a diaszpóra közegében hangzott el. A külföldön élő magyarok számára az identitás kérdése gyakran tudatosabban jelenik meg, mint azok számára, akik Magyarországon élnek. A nyelv, a hagyományok és a kulturális kapcsolódások megőrzése ilyenkor már nem magától értetődő, hanem tudatos döntések és közösségi élmények eredménye. A beszélgetés során többször is elhangzott, hogy a hazaszeretet és a nyitottság nem ellentétei egymásnak. A stabil identitás nem elzárkózást jelent, hanem éppen ellenkezőleg: biztonságot adhat ahhoz, hogy az ember nyitottan forduljon más kultúrák és közösségek felé. Ez a gondolat különösen fontos lehet egy olyan sokszínű városban, mint Bécs, ahol a különböző nemzetiségek és kultúrák nap mint nap együtt élnek.
Az Oikophilia – Az otthon szeretete című film és az azt követő panelbeszélgetés így végül nemcsak a hazaszeretetről szólt, hanem az emberi kapcsolatok, a közösségi élmények és a kulturális gyökerek fontosságáról is. A rendezvény résztvevői arra emlékeztették a közönséget, hogy az otthon nem pusztán egy hely, hanem kapcsolatok, emlékek és közös történetek összessége – valami, amit közösen lehet és kell építeni, akár Magyarországon, akár a határokon túl.
Fotók: Pataki Katalin
Akár ez is tetszhet
