Működött Bécsben röpke 10 évig egy aprócska könyvkiadó, a Nischen Verlag, melynek elhivatott megalkotói Paul Lendvai és felesége Lendvai Zsóka magánvagyont, szakmai figyelmet, időt és energiát feláldozva segítette kiadói tevékenységével a német könyvpiacon a magyar kortárs irodalom népszerűsítését.
A kiadó működése alatt 18 kötetet jelentetett meg, Parti Nagy Lajos, Kiss Tibor Noé, Szilasi László, Sándor Iván, Kerékgyártó István, Spiró György, Tóth Krisztina, Péterfy Gergely, Lángh Júlia írók műveiből. Ellentétben a nagyobb könyvkiadókkal, – ahol elsősorban kiemelt írók műveit gondozzák, – a Nischen Verlag saját megérzésre hagyatkozva szelektált, illetve ahogyan Lendvai Zsóka a Magyar Narancsnak nyilatkozta: “… a választásom szubjektív és önálló, elsősorban a minőségtől és természetesen a témától is függ. Nem adunk ki se verseskönyvet, se drámákat, és sokszor a terjedelem is meghatározó. Szívesen kiadtuk volna például Spiró Az Ikszek című nagyregényét, de a fordítási és nyomdaköltségek meghaladták a finanszírozási lehetőségeinket. Így esett a választás a Tavaszi Tárlatra, majd a novellákra. Tóth Krisztinától három kötetet is megjelentettünk, az Akvárium aratta a legnagyobb sikert, hiszen 2015-ben a német Internationaler Literaturpreis hatos döntőjébe jutott. Az ő világa nagyon közel áll hozzám, az elhalasztott lehetőségek, groteszk élethelyzetek leírása, a pillanatfelvételei szerintem hitelesen mutatják be a mai magyar életet. Péterfy Gergely Kitömött barbárjának is sikere volt: nem véletlen, hiszen a mű egyik hőse, Angelo Soliman egy Bécsben rendezett nagy sikerű kiállítás óta nem ismeretlen az osztrák olvasók előtt sem.”.
Az utóbbi idők nem kedveztek a kis könyvkiadóknak. Az internetes könyvértékesítés és általában a könyvpiacon tapasztalt vásárlói visszaesés mellett a német nyelvű olvasók is elfordultak a sokszor komor hangulatú magyar mai valóságot bemutató kortárs irodalomtól. A háttérben meghúzódó okokról Seidler Andreát, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság Elnökét, illetve a Bécsi Egyetem Finnugrisztikai Intézetének professzorasszonyát kérdeztük.
Rólunk: Az Ön kutatási területe elsősorban az osztrák–magyar szellemi-kulturális kapcsolatok mellett a magyar irodalom- és művelődéstörténet. Hogyan látja, mi volt a szerepe a Nischen Verlag kiadónak az utóbbi évtizedben?
Seidler Andrea: Lendvai Zsókát 2015 környékén a kiadói tevékenységén keresztül ismertem meg. Férjével, Paul Lendvaival több évtizede élnek Bécsben és számomra, illetve a bécsi Hungarológia Tanszék számára különösen fontos volt az ő működésük, hiszen a kezdő (Bachelor Degree-s) hallgatóktól nem elvárható, hogy eredeti nyelven olvassák az irodalmat, így fordításokra vagyunk utalva és természetesen minél több és minél színesebb könyv jelenik meg a német nyelvű könyvpiacon, annál színesebb a mi palettánk is. Többek között ezért is nagyon örültünk Zsóka tevékenységének.
R.: A kiadót 2011-ben alapították, az első pár évben rendre évi 3 kötet jelent meg, majd ez a szám évi egy-két kiadványra csökkent, míg végül volt olyan év is, amikor nem jelent meg új magyar kötet német nyelven. Mi lehetett az oka ennek a visszaesésnek?
S. A.: A kezdeti lendület mindig nagyon termékeny, emellett tudomásom szerint ők saját pénzükből is nagyon sokat támogatták a könyvkiadást. Néhány évvel ezelőtt még lehetett állami támogatásokhoz folyamodni, akár magyar, akár osztrák oldalról, azonban, ahogy tudom, ezek a források jelentősen leszűkültek, és a Nischen Verlag sem kapta már az utóbbi években ezeket a támogatásokat. Ezenkívül az utóbbi két év a lezárásokkal tarkítva nagyon nehéz volt. Az egész könyvpiac alig mozdult, ha nem lehet reklámozni, felolvasásokat tartani, közönségtalálkozókat szervezni, akkor az értékesítés és a talpon maradás egy ilyen kis kiadónak nagyon nehéz lehet.
R.: Hogyan látja, mindeközben a magyar kortárs irodalom szerepe illetve megítélése Európában hogyan alakult az utóbbi évtizedben?
S. A.: Az a lendület, ami 1989 után volt érzékelhető, amikor még állami támogatást kapott kis kiadók ki merték adni Garaczi László, vagy Kukorelly Endre, vagy Szíjj Ferenc kísérletezőbb műveit, azt már nem látom. Ha a német fordítások számát vesszük alapul, akkor kijelenthető, hogy csökkent a kereslet a magyar irodalom iránt, de persze nem csökkent az érdeklődés Esterházy Péter vagy Nádas Péter művei iránt. Továbbra is, ha egy új Nádas könyv megjelenik, másnap már kapható valamelyik német kiadó fordításában. Jelenleg nincs nagyon jó státusza a magyar irodalomnak. Elképzelhető, hogy a légkör és a témák komorsága miatt is, miközben persze nem szabad elfelejteni, hogy óriási a piac és a verseny. Az osztrák kiadóknak is egyre nehezebb lesz a dolguk kiadható magyar könyvet találni. Szerintem az utóbbi idők legkiemelkedőbb könyve Péterfy Gergely Kitömött barbár című regénye.
R.: Ebben a műben van egy nagyon fontos bécsi történeti szál. Elképzelhető, hogy emiatt?
S. A.: Biztosan, illetve talán azért, mert nagyon érdekes, ahogy az író összeköti a történelmi szálakat az elképzelt történettel. A német fordítás is nagyon jól sikerült, Buda György nagyon jó fordítói munkát végzett, nem is csoda, hogy ez lett az utóbbi évek legnagyobb sikerkiadványa.
R.: Nischen, vagyis rés, amin keresztül bepillantást nyerhettek a német olvasók a magyar kortárs irodalomba. Ez most bezárult. Jól gondolom, hogy ezzel egy fontos intézmény szűnt meg?
S. A.: Nagyon sajnáljuk, nem csak a tanszéken, hanem a Magyarságtudományi Társaságban is, hiszen nagyon sok közös rendezvényünk volt, ahol a diákoknak, érdeklődőknek meg volt az a lehetőségük, hogy egy osztrák kiadóval tudjanak beszélni, kérdezni. Zsóka rendszeresen tartott előadást, többek között a könyvpiaci mechanizmusokról az egyetemen és azon kívül is. Ez most megszűnt. És ez nagyon sajnálatos. Zsóka nagy szakértője a könyvkiadásnak, nagyon jól ismeri az üzleti hátterét, valamint nagyon jó ismerője a magyar irodalomnak. Az, hogy minden előnyös tulajdonság így összejöjjön, még egy német kiadónál is ritkaságszámba megy. Óriási űrt hagy maga után és jelenleg nem látom, hogy ki tudná ezt az űrt betölteni.
Akár ez is tetszhet
